Bimbicsi és az alternatív realitások

Megérint a halál

2011-05-04T16:25:00.003+02:00

31.rész

- Nem bírom én ezt a gyűrődést - mondta Bryan nyafogva
- Mi van kölyök, kijöttél a gyakorlatból - érdekes módon Stingnek semmi baja sem volt. Még a haja is tökéletesen állt, ellenben Bryan, na ő úgy nézett ki mint a mosatlan szennyes
- Már nem vagyok húsz éves - állapította meg szomorúan
- Ugyan pontosan tudod hogy ez nem korfüggő. Egészen más bajod van - mutatott rá a lényegre a férfi.
- Honnan tudod hogy szerelmes vagy? - kérdezte meg végül Bryan hosszú gondolkodás után.
- Ne mond azt hogy még sosem voltál szerelmes. Nem hiszem el neked
- Őszintén, mindig azt hittem, hogy az épp aktuális lány életem szerelme. De ez tiszta más, intenzív. Csak Prágára meg a vacsorára tudok gondolni
- Jajj! Tudom, mikor elvonultatok a női szakaszba
- Nem történt semmi olyan - vágta rá azonnal Bryan - De úgy érzem, hogy még a levegővétel is fáj hogy nincs itt. Nem akarom hogy ne legyen velem. Vagy én ne legyek ő mellette
- Akkor most hogyan tovább? - kérdezte Sting. Bryan nem válaszolt, mert igazából maga sem tudta mi tévő legyen. - Megmondom én neked mit teszel. Először is lezuhanyozol, felöltözöl, még egy dögös napszemcsi is belefér, utána felülsz az első Washingtonba tartó gépre, és meg sem állsz míg meg nem találod
- És utána, mit mondjak neki? - kérdezte Bryan kétségbeesetten
- Kölyök, ugye a kezedet nem kell megfognom közben? - Sting elég viccesnek találta. Egy ilyen pasi, és nem tudja mit is mondjon egy lánynak. Hát az biztos hogy ez nem egy szimpla szerelem. Mosolyra húzta a száját , ez egy életre szól.
- Nem vicces okés?
- Legrosszabb esetben idézz neki valamelyik dalodból. De ha csak simán azt mondod neki hogy szereted és hogy mellette akarod tölteni életed minden percét, szerintem az is elég lesz.
- Mi van ha elküld a fenébe?
- Ezen ráérsz akkor is agyalni, de ha igazán fontos akkor nem hagyod annyiban. Megcsókolod, megfekteted és éltek boldogan - Bryan a homlokát ráncolta, fura volt Sting szövege. Sosem hallotta még így beszélni. - Mi van mit nézel, a szex része is nagyon fontos egy jó kapcsolatnak - adta a magyarázatot a férfi
- Nem teszik ahogy beszélsz - bökte ki Bryan.
- Bocs, a kisebbik fiam túl sok Így jártam anyátokkalt néz. Az a szöveg teljesen lefáraszt. Most viszont megyek. Jha míg el nem felejtem az éjjel hívott Dorian, azt hiszem Vespert kereste. Elmentettem a számát. Ha bármi van hívj nyugodtan. Pá - mondta Sting, majd elviharzott. Bryan egyedül maradt és megfogadta barátja tanácsát. Egy gyors zuhany után felöltözött majd felhívta a recepciót hogy egy első osztályú jegyet foglaltasson Washingtonba. Épp csak letette a kagylót mikor valaki kopogott, ajtót nyitott és legnagyobb meglepetésére Sting állt az ajtóban
- Az öregedés szörnyű - kezdte a férfi lesújtva - Csak annyit akartam még, hogy telefonálok párat a donor izé miatt - tette hozzá és sarkon fordult. Bryan meg csak pislogott mint béka a homokban. Egy vállrándítással tudomásul vette, hisz ismerte a barátját, tudta hogy olyan mint egy forgószél, és hogy az alapítvány elindítása a lehető legjobb kezekben van. A recepciós visszahívta hogy megvan a repülőjegy foglalás, és hogy a limuzin ki is viszi a művész urat a reptérre amint elkészül. Hozzá volt szokva hogy mindenki felfigyel rá mikor kilép az utcára, és ilyenkor fotósok, riporterek és őrült rajongók hada lepi el. Most viszont nem volt kedve egyetlen kérdéshez, baráti fotóhoz, vagy aláíráshoz sem. Egyszerűen olyan akart lenni mint egy átlagember, ismeretlenként beülni a limuzinba és úgy elhagyni a város hogy nem lesz belőle szalagcím. De mint általában lenni szokott, úgy is történt ahogy várta. Amint kilépett a szálloda előteréből és a kocsiig ment vagy egy tucat rajongó rohant oda hozzá. Végképp nem volt hozzájuk hangulata, de mégis erőt vett magán, hiszen ők nem tehetnek arról, hogy ő most siet, viszont csak autogramokat adott, és még mielőtt beült volna az autóba integetett hogy azért pár képet is tudjanak készíteni róla. Nem hiúságból, sokan azt gondolnák hogy hiú és élvezi a csillogást, de nem, őt a rajongói szeretete éltette eddig.De ezentúl ott lesz neki Vesper, a lány aki minden felforgatott, mint egy hurrikán és a nyoma még mindig ott van Bryan bőre alatt, a szívében tombol a lelkét égeti.
Vesper a kávézóból hazament, bár nem tudta mihez kezdhetne. A nappali még mindig romokban, de fáradt volt ezért nem is igen akaródzott nekiállni semminek. Így csak elnyúlt a kanapén és elaludt. A gyógyszerek mellékhatása miatt érezte magát levertnek, és még az is rátett egy lapáttal, hogy a barátok előtt meg kellet játszania azt hogy erős és egészséges. Mikor felébredt egy fokkal jobban érezte magát, így hát nekiállt eltakarítani a tombolása nyomait. A garázsból behozott egy tucat zsákot amibe belelapátolta az elbontott fal darabkáit. Amit az első ajtón keresztül vonszolta ki, persze az éles részek felkaristolták a nappali márványát és az előtér hajópadlóját. Már csak a zongora volt hátra.
- Ezt jól kicsináltam - állapította meg Vesper ahogy a zongorára nézett. Még mielőtt nekiállt volna, hogy eltakarítsa a zongorát beindította a házimozit, és találomra elindított egy zenecsatornát. Egész hallgatható dalok szóltak. Metallica, Runs end Roses, Soundgarden, Sting, utána meg jött a hideg zuhany. Bryan Adams Have you ever really loved a Woman. Vajon meddig fog még így hatni rá. Tudta hogy az egésznek semmi értelme, hiszen ami volt elmúlt. Jobb lesz ha nem gondol rá, nem fájdítja a szívét. Így hát nagy levegőt vett és kikapcsolta a tévét. Ezzel is azt bizonyítva hogy el tud szakadni a férfitól. Ahogy megfordult, nem hitte el amit lát. Bryan állt az ajtóban.
- Szia - mondta röviden és tett egy határozatlan lépést a lány felé. Vesper megrázta a fejét
- Nem, te nem lehetsz itt. Csak az eszem borult el és látomásaim vannak - hajtotta le a fejét és leroskadt a kanapéra. Bryan nem hagyta hogy a lány bezárkózzon, odaült mellé és megfogta a kezét. Hiszen azért utazott át a fél világon hogy megmondja neki mit érez.
- Itt vagyok - suttogta Bryan, jobbjával még mindig Vesper kezét fogta, a baljával pedig finoman felemelte az arcát, hogy a szemébe tudjon nézni - Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen. Vesper az első pillanattól kezdve, ahogy kiszúrtalak a tömegben tudtam hogy szeretlek. De csak akkor jöttem rá mikor elmentél. Azt hittem késő, de nem akartam hogy az legyen ezért itt vagyok
- De nekem nem lehet kisbabám, és az is lehet hogy meghalok - mondta a lány és kihúzta a kezét a férfi ujjai közül, felállt a kanapéról, nem akarta érezni a férfi közelségét
- Nem számít mi jön ez után, csak az hogy veled akarok lenni boldogságban, szeretetben. Ez a lényeg.
- Kapom a kezelést - bökte ki Vesper, a hangja olyan volt mintha szégyenlené azt hogy beteg és hogy kemoterápiát kap
- Ezek szerint nem akarsz meghalni - döbbent rá Bryan. Örült hogy a lány mégis úgy döntött hogy ad esélyt magának, így reménykedett abban hogy talán kettőjüknek is lesz esélye.
- Meghalni? - lépett be az ajtón Dorian, aki elképedt arcot vágott mikor meglátta Bryan és Vesper párosát. Tudta hogy valamit nagyon megzavart. - Te meg mit keresel itt? - kérdezte Bryantől ingerülten.
- Ő meg én egy pár vagyunk - vágta rá Vesper, bízva abban hogy ezzel a válasszal is megelégszik.
- De hiszen alig ismered.
- De én legalább mellette vagyok mikor beteg, nem úgy mint te - vágta Dorian fejéhez a férfi.
- Nem értem miről beszélsz - mondta Dorian és kérdőn nézett Vesperre. A lány a legkevésbé sem volt jó állapotban, alig állt a lábán.
- Dorian kérlek most ne kelljen erről beszélnem - kérte Vesper esdeklő hangon. De Dorian nem elégedett meg ennyivel
- Nem hagyom hogy eltold az éledet vele - itt Bryanre bökött, aki egészen eddig a pontig higgadtan a háttérből figyelte a történéseket, de ő is besokalt.
- Mi közöd hozzá? - vonta kérdőre és egy kicsit meglökte Doriant.
- Nem hozzád beszéltem, má bocs.
- Nem vagy sem az apja, sem a testvére, sem a szeretője, hogy bármit is számon kérj rajta. Semmi jogod nincs, nem voltál mellette mikor szüksége volt rád. Azt hiszem az lenne a legjobb ha most elmennél. Igazából nem akarok veled verekedni, de ha kell nem fogom vissza magam - mondta Bryan és ez elég vicces volt elnézve a párosukat.
- Vesper? - nézett kérdőn a lányra, aki mindvégig egyetlen szót sem szólt. Most is csak bólogatott, és Dorian ebből is megértette hogy nincs mi keresnivalója a házban.
- Sajnálom. Nem akarom hogy rosszban légy vele, tudom hogy sokat jelent a számodra, és ha te is olyan fontos vagy neki biztosan megbékél kettőnkkel. Mert ugye van olyan hogy mi ketten? - kérdezte Bryan a lánytól
- Még életemben nem szerettem így senkit, még jó hogy a halálomon utolért - válaszolta viccesen Vesper és megcsókolta a férfit.

Megérint a halál

2011-05-02T08:39:00.003+02:00

30, rész
Passzolok! Ez egy elég hosszú és szánalmas időszak volt, de úgy néz ki vége! VÉGE, nem a történetnek, hanem az "írói válságomnak" Van két klip, az első mert teljesen mindegy hogy egy 1996 os videó, egy majdhogynem b.zi kinézettel vagy egyszál gitárral, de egyszerűen imádom ezt dalt. A másik meg lentebb pont ott ahol kell. Kommenteket kérek, bár nem is hiszem hogy megérdemlem mert ennyire elhanyagoltalak benneteket. Csók puszi pá.

Dorian emberesen betermelte az üveg tartalmát, majd meredten bámult maga elé. Eszébe jutottak Sting szavai, hogy Vesper miatt rúgtak be, pont ahogy ő is. És hogy hülye aki nő miatt piázik, de hát akkor ő is hülye. Bizony ám hogy hülye, de még mekkora, hogy elveszítette Vespert.

Vespert senki sem várta a reptéren, hiszen senki sem tudta hogy visszajön. Meg amúgy is ki jött volna ki elé, talán Dorian, ő az egyetlen akihez fordulhatna, ha bármi van, de vele viszont ő nem akart találkozni. Fogta a kis táskáját és leintett egy taxit, megadta a címet és meg sem szólalt addig míg a sofőr nem mondta meg hogy mennyit fizet. A ház előtt szállt ki a kocsiból, Kifizette a taxist, majd bement a házba. A táskáját az előszobában ledobta. Ott még minden úgy volt mint rég, onnan a nappaliba ment, ami pont úgy maradt ahogy hagyta. Az egyik fal majdnem teljesen szétverve, a padló egy részével együtt. A fekete hangversenyzongora mellett ott pihent a pöröly, igazából el sem tudta képzelni hogy mihez is fog kezdeni az elkövetkező időkben,. De annyira fáradt volt hogy még gondolkodni sem volt ereje, csak egyszerűen elnyúlt a kanapén és elaludt.
Álmában Bryan hívta telefonon. Azt mondta hogy szereti, hogy elviszi őt egy jobb helyre ahol örökké boldogok lesznek. Vesper felébredt és az volt az első dolga hogy megnézze csörgött e a telefonja, de semmi. ugyan ki is hívná, hiszen senki sem tudja a számát, csak Sting, ő meg tuti nem adná meg Bryannek, meg ahogy elváltak, biztosan még csak gondolni sem gondol rá.Kicsit jobban érezte magát, így hát útra kelt, és elment az orvoshoz.
- Sajnálom - kezdte az idősödő doktor - De már teljes mértékben megbizonyosodtunk róla, hogy B- sejtes krónikus limfoid leukémiában szenvedsz - kezdte el magyarázni az orvos. Vesper most mégsem érezte magát annyira lesújtva mint mikor a mellrákról szerzett tudomást. Hiszen, nem volt hülye, a tünetei alapján tudta hogy valami ilyennel állhat szemben
- Vannak tüneti kezelések - kezdte az orvos. De tudta hogy ez Vesper nem érdekli. Ugyanis a lány még az első vizsgálat előtt kijelentette hogy nem hajlandó részt venni semmilyen kezelésen.
- Doki, pontosan tudja mi a véleményem a tüneti kezelésről. Pont olyan mint a halott embernek a jó reggelt - Vesper próbálta megőrizni a hidegvérét, de nem nagyon ment neki. Pedig tudta ha felhúzza magát megint csak hulla fáradt lesz.
- De még fiatal vagy, ha most elkezdjük a fludarabin prednizolon kombinációs kezelést akkor nyerünk egy kis időd és hátha rálelünk a megfelelő csontvelődonorra. Ha esetleg lenne közeli rokon, aki ad mintát. Ha vele hat ponton egyezel - magyarázta az orvos
- Doki tudom mi az a Host versus Graft, és csak egy féltestvérem van. Aki most jött haza Japánból. Tőle nem kérhetek csontvelőt, neki is le kell küzdenie a saját sugárfertőzését. És azt is tudom, hogy még a vérrokonok sem mindig 100 százalékos donorok.
- Látom utánanéztél. De azért ha lenne pár ember aki hajlandó, esetleg még szerencsénk is lehet - mondta az orvos. Vesper fancsalin elmosolyodott.
- Nekem, szerencsém. Ugyan ha szerencsés lennék, akkor a mellrákból felgyógyultam volna, kivárnám a maradék két évem, szülnék két gyereket, élném a kis életemet egy fehérkeréses házban a kertvárosban. De nekem úgy látszik csak ez jutott - mondta keserűen. ár alig bírta visszatartani a könnyeit. De mikor megtudta hogy újra beteg eldöntötte hogy erős lesz, és hogy méltósággal fog meghalni. A doki tovább beszélt, viszont Vesper nem igazán figyelt rá. Felsorolta azt a maroknyi embert aki talán hajlandó volna a csontvelő biopsziára érte. Ott volt Dorian, ő biztosan vállalná a fájdalmas beavatkozást még fájdalomcsillapító nélkül is. Talán Abby is belemenni, és lehet hogy a többi NCIS es is, Abigail miatt. De nem biztos és más már nincs, elég kurta kis lista. Jacobra gondolt, meg arra hogy mennyire szerette volna ha a kapcsolatuk elmélyül és igaz testvérek lesznek. Most meg azt sem tudja hogy mi van vele. Alig hogy visszakapta, már el is vesztette, mind a ketten furcsán kezelték ezt a kapcsolatot, és inkább az elhivatottságukra fogta hogy úgy eltávolodtak. Eltávolodtak, gondolta mosolyogva, egy olyan embertől nem lehet eltávolodni akivel sosem álltak közel egymáshoz. Bryan, ő volt a következő, még mindig ott ült a doki vizsgálójában, és Bryan hangját hallotta. Aki persze nem volt ott, ki tudja hol járt. A tudatalattija próbálta átvenni a teste felett az uralmat, az agyában eluralkodott a káosz. Az elméje egy része segítségért kiabált, ugyanis nem akart meghalni.Ott a dokinál jött rá, hogy mekkora marhaság ez az egész belenyugvás.
- Baj van? - kérdezte az orvos, mikor rájött hogy a lány egyáltalán nem figyel rá
- Doki nem akarok meghalni - bökte ki Vesper
- Hát ezt magyarázom én is. Ha elkezdjük a kezelést nyerünk egy kis időt és hátha találunk egy megfelelő donort
- És mi biztosíték arra hogy a transzplantáció után meggyógyulok? - kérdezte Vesper tárgyilagosan
- hát a tudomány mai állása szerint és a statisztikák alapján bizakodhatunk
- Ugyan nem kell a rizsa, meghalok, vagy sem - förmedt rá az orvosra
- Nem halsz meg, de hosszú és elég kellemetlen kezelések előtt állsz - válaszolta az orvos. Utána az orvos elmagyarázta a kezelés lényegét, hogy előbb csak tablettát fog kapni, majd továbbra is keresik a megfelelő donort. - Amint megvan a megfelelő személy akivel megvan az egyezés és hajlandó is alávetni magát a beavatkozásnak, nálad megkezdjük az agresszív kemoterápiát és a sugárkezelést. Amivel szó szerint elpusztítjuk a teljes csontvelőállományod majd infúzió formájában megkapod a donor csontvelejét - magyarázta az orvos, Vesper némán bólogatott és figyelt. Emlékezett milyen volt mikor a mellrák alatt kapta a kemoterápiát. A haja csomókban hullott, míg végül teljesen megkopaszodott. Hónapokba telt mire újra látszott a haj a fején, de szinte egy napig sem hordta a parókát amit Nate csináltatott neki.
- Doki, köszi a segítséget. Akkor hamarosan jövök - mondat Vesper, majd felnyalábolta a több adag orvosságot, belehalmozta a táskájába és távozott. A dokinak még arra sem maradt ideje hogy elköszönjön, nem hogy megbeszéljék a következő konzultáció időpontját. Kicsit tartott attól hogy Vesper lelkesedése alábbhagy és nem tér vissza a következő kezelésre.
Vesper a kocsiba vágta magát ami a kórház parkolójának legtávolabbi zugában volt. Beindította a motort és bekapcsolta a rádiót. Már meg sem tudja mondani mikor nem hallgatott híreket.
- Meggyilkolták Osama bin Laden gyilkosát - olvasta be a tudósító. Micsoda, mikor hogyan, hiszen azt sem tudta hogy Osamát valaki meggyilkolta. - Május elsején egy aprócska amerikai SEAL- es csapat támadást intézett bin Laden feltehető búvóhelye ellen. Az egyik még nem megnevezett katona lőtte fejbe az Al Kaida vezérét. Megbízható információink szerint a terrorista csoport kinyomozta a katona nevét és meglehetősen brutális módon gyilkolta meg őt és a családját. - Vesper csak a fejét fogta, mint aki most ébredt volna fel a kómából. Semmire sem emlékezett a líbiai bevetés és Prága közt. Az amerikaiak meggyilkolták Osama bin ladent. Ő hol volt akkor. Május elseje? Egyáltalán nem emlékezett semmire, mintha teljesen kitörölték volna az agyát. Tovább figyelte a híreket
- És most egy királyi pletyka - mondta a hírolvasó, hallani lehetett a hangján ahogy kuncog - Kate hercegné és ő királyi felsége Vilmos herceg a minap Londonban az egyik neves nőgyógyász rendelőjében jártak - Na szép erről is lemaradt, el is felejtette hogy április végén volt a nagy királyi esküvő. - És a végére Bryan Adams aki mint köztudott hatalmas jótékonykodásáról, és több szervezet és alapítvány létrehozásáról híres, most is egy újabb szervezet létrehozásában ügyködik - mondta be a női hang. Vesper érezte ahogy a szíve egyre vadabbul ver, majd kiugrik a mellkasából. - Most pedig halljuk tőle egy dal, mondjuk régről. Tehát akkor Bryan Adams Victim of Love.

Vesper előbb úgy gondolta kikapcsolja a rádiót, de viszont mikor meghallotta Bryan hangját képtelen volt elszakadni tőle. Vespernek elszorult a gyo9mra., Bryanre gondolt, meg hogy végleg elveszítette. Soha többé nem lehet vele, még ha meggyógyul is akkor sem. Hiszen elválasztja őket egy fél élet egy óceán és a kimondatlan szavak amit sosem mondott el neki. Ők a szerelem áldozatai, gondolta magában. A dalnak is vége szakadt és ő is megérkezett, de hova is? Körülnézett és látta hogy ez nem az ő otthona, ez valami egészen más. A kávézó a támaszpont mellett. A parkolóban ott áll Dorian kocsija és az egyik NCIS es sötétkék Dodge is. Ő meg vajon miért jött ide? Tette fel magában a kérdést. A kiocsiból figyelte ahogy az ismerősei kedélyesen beszélgetnek, azt viszont nem vette észre hogy egy másik kocsi állt meg mellette. Egy férfi szállt ki és finoman megkocogtatta Vesper Fiatjának üvegjét, épp csak annyira hogy a lány rá figyeljen. A férfi nem akarta megrémíszteni a lányt, vissont vesper annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy a hangtól úgy megijedt hogy felugrott a helyéről, aminek az lett a vége hogy beverte a fejét a kosi plafonjába.
- Bocs, nem akartalak megijeszteni - kért elnézést Gibbs miután kinyitotta az autó ajtaját
- Semmi gond, csak elbambultam - válaszolta Vesper miközben a feje búbját dörzsölte.
- Miért ülsz itt a kocsiban? Gyere csak be, mindenki örülni fog neked - Mondta Gibbs, majd a kezét nyújtotta a lány felé. Vesper kicsit aggódott.
- Nem akarok zavarni - mondta majd maga elé meredt és görcsösen markolta a Fiat volánját.
- Ugyan, te? Ki zavarnál? A társaság fele régről ismer, a másik fele meg szeretne megismerni. Doriannak meg szerintem nagyon nagy örömet szereznél azzal hogy megöleled. Kicsit csalódott, sőt szerintem egyenesen elment az életkedve - mondta Gibbs és kitartóan nyújtotta a lány felé a kezét. Vesper vonakodva ugyan de kiszállt a kocsiból, és kézen fogva sétált be Gibbsel a kávézóba.
- Gibbs, Gibbs de jó hogy megérkeztél - örvendezett Abby, és csak akkor látták meg hogy Gibbs nem egyedül érkezett.
- Nézzétek csak kit találtam a parkolóban - mondta Gibbs és szó szerint maga elé tuszkolta a még mindig megszeppent lányt
- Vesper - pattant fel a helyéről Dorian, majd amilyen szorosan csak tudta magához ölelte a lányt - Úgy sajnálom hogy ott hagytalak Prágában. Aggódtam hogy nehogy bajod essék - mondta férfi majd homlokon csókolta Vesper
- Jól vagyok, kösz- igazából nem tudta mit mondhatna. Kínosan érezte magát, ezért óvatosan mégis határozottan kibontotta magát Dorian karjai közül. - Látom jól elvagytok, nem akarok zavarni - tett egy lépést hátrafelé. Nem akart belebonyolódni, félt hogy fájni fog nekik ha megtudják hogy beteg és lehet hogy bele is hal, és félt attól, hogy neki már nincs itt helye. Dorian szemébe nézett és tudta hogy nem lesz képes elengedni őt. Most nem, így nem, újra nem, csak arra tudott gondolni mikor elbúcsúztak a reptéren - Beszélnem kell veled - sóhajtott fel a lány, majd megmarkolta Dorian karját és a kávézó egyik eldugott sarkába vonszolta.
- Hallgatlak? - Dorian tudta, hogy már nem lesz olyan mint régen, hiszem mindeni változik és benne volt a levegőben. Ő is tudta hogy kell a változás, mert az jó, de nem akarta elveszíteni Vespert és ezt az érzést amit a szívében érez. - De előtte had mondja én valamit - kérte a férfi, Vesper csak bólintott és figyelmes hallgatta Doriant - Ha azt kérdeznéd tőlem, hogy szeretek e veled lenni, habozás nélkül azt mondanám Igen. De az elmúlt napokban minden megváltozott. nem voltál itt, egy részem majd meg pusztult a fájdalomtól a régi emlékekből táplálkozott, de a másik fele, ő tovább lépett és élet az életet. Ha most azt kérdeznéd tőlem, hogy tudnék e úgy élni melletted hogy csak barátok leszünk akkor arra is simán rávágnám hogy Igen. Szeretlek a magam testvér módján - mondta Dorian és hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Vesper annyira megkönnyebbült hogy szinte hallani lehetett ahogy legördült a kő a szívéről.
- Mindig is nagy családot szerettem volna, és úgy néz ki a dolog hogy végre össze is jön - válaszolta Vesper. - Itt vagy te és Jacob, és úgy nézem lesz pár új barátom is - tette hozzá a lány
- Gyere menjünk vissza hozzájuk, úgy is tiszta kíváncsiak - Dorian a többiek fel bökött a fejével, akik majd ki ugrottak a helyükről úgy hallgatóztak
- Hello - intett nekik Vesper, mikor leült az asztalhoz. persze Abby volt az aki felhozta a témát
- Hol hagytad a mi kedvenc kanadai rockerünket?
- Ő ott maradt Londonban. Köztünk mindennek vége - mondta kissé szomorúan - bár ezt nem mondhatom, hiszen igazából nem is volt semmi, csak énekeltünk
- De még hogyan - mondta Tim elismerően - Abby megtalálta a neten a felvételt - utána már mindenféle másról esett szó. Elmesélték Vespernek az ezredes történetét, meg hogy mi minden történt így ő abban a letargikus kómában volt Erin halála és a prágai út közt.

Megérint a halál

2011-04-22T23:27:00.005+02:00

29,rész
Nos itt a 29 rész, igazából a katonás, bevetéses, ügynökös résznek azt hiszem vége. Bár Gibbs meg a többiek még lesznek, és igazából most ide egy Dorian kép dukálna ezért megnézem mi van raktáron.

- Veletek meg mi történt? - rohanta le az érkezőket Abby.
- Akadt egy kis nézeteltérésünk a helyi maffiával - mondta Ziva.
- Nyugi Abby jól vannak Ducky már ellátta őket, meg fognak gyógyulni - magyarázta Gibbs - Az ezredes hol van? - kérdezte Gibbs
- Azt mondta jelentést kell tennie a vezérkari főnöknek. Hamarosan itt lesz - válaszolta Tony - De valami nagyon nem tetszik nekem az ezredesben - tette hozzá a szemét forgatva
- Nyugi Tony, sejtem mire gondolsz - intette le Gibbs a kollégáját.
- Az ezredessel nincs semmi baj, ő az egyik legmegbízhatóbb katona akit valaha ismertem - Dorian azonnal az ezredes védelmére kelt, ahogy meghallotta amint Gibbs és Tony kételkednek benne
- Akkor azt is tudod miért voltunk Líbiában? - kérdezte Gibbs a szemöldökét ráncolva.
- Hát vegyi fegyverek miatt
- Hogy lehetsz ilyen jó katona, ha ilyen már megbocsáss de ilyen hülye vagy. Te voltál a csali, mert pár ember az útjában volt, köztük te is.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Dorian ingerülten
- Figyeld a szám, mozog. Látod? - kérdezte Gibbs kissé gúnyosan
- Na az van hogy a te imádott ezredesed nyakik benne van a lecsóban - kezdett bele Tony, de Gibbs elhallgattatta
- Smith téged akart eltenni láb alól, ugyanis attól tartott hogy előbb vagy utóbb rájössz arra hogy az ő kezében futottak össze a szálak. Az már csak bónusz volt hogy a líbiai támadóink is feldobták a talpuk. Ugyanis a feketepiacon hatalmas értéke van egy volt beépült ügynök nevének. Keresett is a halálodon, csak azzal nem számolt hogy mi is ott leszünk.
- Kinyírom - mérget fel Dorian
- Higgadj le. Semmi szükség, hogy valami marhaságot csinálj. Hamarosan itt lesz, egyszerűen rápattintjuk a bilincset, felolvassuk a jogait, és már most biztos hogy életfogytos lesz
- Az életem tette tönkre, ne mondjátok hogy nyugodjak le - azzal Dorian elviharzott a laborból, fel az emeletre. Persze Gibbs és a többiek utána, Dorian épp belefutott az ezredesbe aki Vance igazgató irodájából lépett ki
- Hello fiam, jó hogy itt vagy - mondta az ezredes, és meg akarta ölelni Dorian. De Dorian agya annyira elborult hogy nem tudott magának parancsolni elhúzta a pisztolyát és egyenesen az ezredes szemei közé célzott. Gibbs kicsavarta a férfi kezéből a fegyvert, és elvette tőle, így Doria kénytelen volt puszta kézzel behúzni egyet az ezredesnek, aki megtántorgott, a második ütéstől már a földre zuhant, Dorian még mindig nem elégelte meg a dolgot
- Vesper is velem volt, akár baja is eshetett volna - üvöltötte az ezredes arcába, és tovább akarta püfölni, de Tony volt az aki megállította, majd felsegítette Tim pedig az ezredest
- Jogában áll hallgatni, jogában van ügyvédet fogadni - sorolta fel Tim miközben Gibbs a férfi csuklójára pattintotta a bilincset
- Gyere haver igyunk meg egy kávét - ajánlotta fel Tony, Dorian meg nem válaszolt csak elindult az ügynök után. Az irodaházhoz közeli kávézóban telepedtek le, nem sokára megjelentek a többiek is
- Hol van? - kérdezte Dorian röviden
- Előzetesben. Innentől az ügyészség dolga, de mivel saját magát védi, így szinte biztos vagyok benne hogy apró cafatokra szaggatják - mondta Gibbs és leült Dorian mellé. - Ha magánra van szükséged hogy rendezd a gondolatait sz ívesen itt hagyunk - mondta - De előbb tudnod kell, hogyha állást szeretnél váltani, nálunk van egy hely egy ilyen elszánt embernek. - tette hozzá az ügynök, látta hogy Dorian el van merülve a gondolataiban, így hát jobbnak látta tényleg magára hagyni
- Főnök biztos hogy okos ötlet itt hagyni? - kérdezte Ziva, Gibbs csak némán bólintott, majd magára hagyták Doriant a gondolataival a bánatával és kétségeivel.
Megroppant a bizalma és megingott a hite, talán az elmúlt nyolc év amit a haza szolgálatában töltött csak átverés volt, csak pusztán elfecsérelt évek, a semmiért, egy olyan emberért aki nem volt rá érdemes. Mennyi mást tehetett volna, lehetne orvos, vagy ügyvéd, vagy csak egyszerűen Vesper férje, boldog családapa, egy fehér kerítéses házal két gyerekkel. De minden elveszett, hiszen nyolc éve hagyta hogy kicsússzon a kezéből a tökéletes élet lehetősége, mert nem Vespert választotta, hanem hogy katona legyen. Doriant nem az bántotta hogy annyi embert ölt meg, végül is az volt a dolga, inkább az bántotta hogy nem volt Vesper mellett mikor annak szüksége volt rá. Mikor megtudta hogy beteg, összeszorult a gyomra ha arra gondolt hogy egy olyan elmebeteg karjaiban kötött ki mint Nathaniel és ez is az ő hibájából történt. Ott ült a kávézóban és Camillera meg Erinre és Willowra gondolt. Mindenkit elveszített aki valamit is jelentett neki az életben a lányok mind meghaltak, talán ez egy jel, hogy neki Vesper mellett kell lennie, mert másokra csak halált hoz. Dorian úgy döntött mégiscsak elolvassa az újságokat, de mivel a lapokat Abby laborjában hagyta, így miután fizettet és haza indult vett magának pár újat. Hazaért, és kivett a hűtőből egy üveg töményet, teljesen mindegy mi volt benne, csak erős legyen és minél előbb kiüsse. lehuppant a kanapára és a kezébe vette az első újságot.
"Szenvedélyes belépő után botrányos lelépő" Ez volt a szalagcím és alatta egy kép amin Vesper és Bryan táncolnak egy üres táncparketten. Tovább lapozott hogy a cikket is le tudja olvasni. miközben olvasott nagyot kortyolt az italából.
"Bryan Adams a prágai koncertje után érkezett meg Londonba, ahol részt vett az év egyik legnagyobb jótékonysági vacsoráján, több sztár és prominens személlyel egyetemben. Jelen volt többek között Sting és Rod Stewart is akik együtt énekelték Adamssel a nagy sikerű All for Love című nótát. A riporterünk kérdésére, miszerint Ki az a titokzatos lány a kanadai énekes jobbján még ők sem tudták a választ. Az ismeretlen lány bizonyára különleges helyet foglalhat el Bryan barátunk szívében. Ugyanis egy vad és szenvedélyes tangó után elvonultak az egyik női mosdóba, onnan pedig Bryan a karjaiban vitte el az ismeretlen lányt. De tegyük hozz ki ne szeretne híres lenni és egy ilye kaliberű énekes mellett csillogni, ha csak néhány napra is. " Hogy Vesper csak a csillogás miatt, ezt nem tudta elképzelni a lányról, viszont azt sem tudta róla hogy egyáltalán szereti Bryan Adams zenéjét. All for Love villant be az agyába, hiszen az volt az ő daluk, és igen tényleg az volt, hiszen akárhányszor hallotta míg Afganisztánban volt mindig esszébe jutott Vesper. Bár nem volt olyan pillanat mikor ne gondolt volna rá, meg arra hogy jó lenne hallani a hangját, de tett egy ígéretet hogy nem fog jelentkezni, mert mi van ha nem érik el egymást, és Vesper csak feleslegesen aggódna hogy esetleg valami rossz hír. Mekkora hülyeség, gondolta magában így visszatekintve, talán ha minden nap felhívja akkor nem távolodnak el így egymástól, és akkor most nem bámulná az újságok címlapját, hogy egy vadidegen férfi ölelgeti az ő szerelmét.

Megérint a halál

2011-04-21T10:34:00.007+02:00

28. rész
Friss, alakul ez mint púpos gyerek a prés alatt.
Itt vannak a fiúk és a lányok

Gibbs és egyetlen igaz szerelme a kávé!

Ő meg itten a zseniális gitáros Keith Scott

- Egyet ígérj meg - kérte Sting ahogy leült Bryannel szemben. A férfi nem kérdezett semmit, láthatóan el volt merülve a gondolataiban - Sosem, ismétlem semmilyen körülmények között nem készítesz akt képeket a lányomról - kérte Sting komoly arccal
- Ugyan, kérlek ne bagatellizáld el. Itt most sokkal fontosabb dolgok forognak kockán, mint pár feszes meztelen női fenék - válaszolt Bryan
- Nekem igenis fontos, és nem akarom hogy az legyen mint Rod lányával, egyszerűen meg kell ígérned. Érted?
- Értem, ha neked ez annyira fontos. Oké, nem készítek aktokat a lányodról. De térjünk rá a fontosabb dolgokra.
- Hallgatlak - mondta a férfi és már minden figyelmét Bryannek szentelte.
- Arra gondolta hogy kellene valami nemzetközi csontvelő adatbázis, hogy például az Amerikaiak ne csak odahaza keressenek
- Ugye Vesper miatt csinálod?
- Igen, igazából miatta, mert nincs megfelelő donor, és ha pár sztár is belépne az adatbázisba akkor talán lenne esélye hogy találjunk neki donort, és akkor életben is marad.
- Kölyök, rendesen kicsinált ez a csaj - állapította meg Sting, miközben barátilag hátba veregette Bryant. - Igyunk - azzal felnyitotta az italt amit hozott. Bryan vett elő egy poharat - Ne mond már hogy te nem iszol?
- Dehogynem, de nekem jó lesz abból is - válaszolta Bryan kétségbeesetten, közben az üvegre mutatott
- Akkor hát igyuk a lányokra akik nélkül nem megy - mondta Sting és felhajtotta a pohara tartalmát. Bryan is elég rendesen meghúzta az üveget.

Dorian reggel az NCIS főhadiszállásához ment, hogy továbbra is részt vegyen a nyomozásban. Bár pangás volt, ugyanis Caracasból semmi infó nem érkezett. Még mielőtt bement volna az irodába megállt és vett egy kávét, meg néhány bulvárlapot. Még csak a címlapokat sem nézte meg, csak bedobta maga mellé az ülésre.
- Helló mindenki - mondta ahogy belépett Gibbs csapatának asztalai közé, de meglepetten látta hogy sehol senki. Vajon hol lehetnek, de mivel nem válaszolt senki, úgy döntött hogy megnézi a laboros csajt. Igaz ő fura volt de legalább emlékeztette Vesperre. A hátsó lifttel ment le, és ahogy kilépett a liftből Abby laborjának nyitott ajtajával találta szembe magát. Már hallani lehetett ahogy üvölt a zene, már ha lehet annak nevezni ezt a káoszt. Kopogott volna, de nem látta értelmét, ebbe a zajban képtelenség lett volna hogy Abby bármit is meghalljon. Így gondolkodás nélkül és főleg engedély nélkül lépett be a laborba. Bár ne tette volna, mert ahogy bent volt látta hogy valami nagyon komoly közepébe csöppent. Ugyanis rajtakapta Abbyt ahogy Timmel csókolózik. Próbált hangtalanul kilibbenni a laborból, de ez egyáltalán nem jött össze neki, mert sikeresen levert egy üvegedényt, ami a zenénél is hangosabban szenderült jobb végre. A csókolózó párocska meg úgy rebbent szét mintha bombát dobtak volna közéjük.
- Dorian a szívbajt hoztad rám - mondta Abby, és kissé ingerülten indult a férfi felé.
- Ha turbékoltok tegyétek ki a "Ne zavarj!" táblát - válaszolta Dorian és az ujjaival macskakörmöket rajzolt a levegőbe - Hírek? - kérdezte röviden. Tim azonnal magyarázkodni kezdett - Figyi öcsi, engem nem zavar hogy ti ketten kavartok. Sőt örülök neki, szóval tőlem aztán végképp nem kell félned - magyarázta Timnek, akin látszott hogy zavarban van.
- Semmi különös, azt leszámítva hogy újra futtattam a hanganalízist és a tegnapi eredmény téves volt
- Vagyis? - kérdezett vissza Dorian elképedve - Az életemben mertem volna fogadni hogy Camille volt az aki üzent
- Nos, akkor meghaltál volna, ugyanis a telefonáló férfi volt. Van egy spéci kütyüje amivel úgy torzított hogy napokba telik kielemezni ki az - magyarázta Abby
- Nincsenek napok, csak órák - viharzott be Gibbs, a jól ismert kávéja kíséretében - Látom megvetted a szakavatott sajtót, ha azt akarod megtudni mi van Vesperrel miért nem hívod fel - mondta Doriannek - Én ezeknek nem hinnék - bökött az újságok felé - A fele tuti arról ír hogy Vesper megbolondult Nathaniel miatt, a másik fele, meg hogy Bryan csak azért van vele hogy ne higgyék hogy homokos. Megjegyzem egyik sem igaza - közölte tiszta tényszerűen Gibbs.
- Felhívnám én de nincs meg a mobilja - magyarázta Dorian
- És Kieth Scott, az övéről hívott téged a koncert utáni reggel - mondta Gibbs majd azzal a lendülettel ahogy érkezett már el is tűnt
- Ez honnan tud mindent? - kérdezte Abbytől és Timtől miután meg tudott szólalni a meglepettségtől
- Rejtély, de mindig tud mindenkiről mindent - mondta Abby - Akkor rólunk is? - fordult Tim felé kétségbeesetten
- Igen rólatok is - jött a válasz még a liftből. Dorian előkotorta a mobilját és kikereste Kieth számát. Míg csörgött Abby ott ugrált az orra előtt
- Légyszi mond meg neki hogy imádom ahogy gitározik
- Hallo - szólt bele a férfi - Szia Dorian - még csak be sem kellett mutatkoznia, Keith tudta hogy ki hívja
- Keith, elnézést hogy zavarlak, de Vesper azt mondta ha bármi van téged hívhatlak.
- Igen ez igaz, de V és Bryan elmentek Londonba, szóval ha az segít hogy megadom Bryan számát, akkor szívesen lediktálom neked - válaszolta Keith
- Remek lenne - tette le Dorian a telefont az asztalra miközben kihangosította. Keith lediktálta a számokat, Dorian már épp készült hogy megköszönje és elbúcsúzzon de Abby megelőzte
- Hello Keiht, Abby vagyok és imádom ahogy gitározol.
- Szia Abby, én meg imádom ahogy imádod. Te is V barátja vagy? - kérdezte a pasi a vonal másik végén.
- Igen - válaszolta a lány örömködve
- Keress rá a neten a prágai koncertre és nézd meg milyet énekelt. Haláli a csaj, egyszerűen imádjuk a srácokkal - magyarázta Keith, Abby mondani akart valamit de összeakadt a tekintete Dorianével és látta hogy a pasi már elég ingerült
- Bocs, Abbynek vissza kell mennie a kis kémcsöveihez. Köszönöm a számot - azzal bontotta a vonalat és már tárcsázta is Bryan mobilját. Csengett, egyet, kettőt, hármat
- Hallo - szólt bele egy fáradt hang
- Dorian Peters
- Itt meg Sting, a Kölyök fullra kiütötte magát egy kiscsaj miatt - mondta az idegen a vonal túloldalán. Doriannek volt egy olyan sejtése hogy a férfi részeg. - Átadjak valami üzenetet?
- Csak Vesperrel akartam beszélni
- Dögös, magas, szőke? - kérdezte Sting kisit kábán. Dorianben felcsillant a remény hogy mégis tud beszélni a lánnyal
- Igen, ő Vesper
- Jha hát ő már nincs itt. Mit gondolsz miért vagyunk valagrészegek?
- Hogy hogy nincs ott? Akkor hol van?
- A halál tudja, fogta magát, azt mondta hazamegy mert van egy új munkája. Összepakolt és lelépett. Én meg a cimbim meg szereztünk pár új barátot, Jonnei-val, William-mel és a többiekkel. - Dorian gondolta hogy Sting a whiskeykre gondolt.
- Kösz a segítséget - mondta és letette a telefont. Azt már nem hallotta meg, hogy Sting épp le akarta diktálni Vesper új mobiljának a számát. Abby már meg is kereste a felvételt, és csak arra várt hogy Dorian is oda figyeljen. Elindította a felvételt.
- Nagy buli lehetett - mondta Tim elismerően
- Öcsém, tény hogy jó hangja van.
- Csak épp azt nem tudjuk hogy most merre van - Dorian legszívesebben kocsiba pattant volna hogy elmenjen Vesper házához, de épp akkor lépett be a laborba Ziva és Tony akik mind a ketten elég megviselt állapotban néztek ki. Tony bal karja fel volt kötve. Ziva haja még mindig véres volt, ahogy az arca egy rész is. Gibbs szorosan a nyomukban

Megérint a halál

2011-04-20T22:03:00.002+02:00

27.rész
Mára ennyi, utálom hogy nincs benne B ezért egy kép róla

És egy kép V-ről a színpadon

Dorian ideges volt. Aggódót Vesper miatt hogy ott kellet hagynia és leginkább amiatt hogy az ezredes telefonált. nem jó ez így, ez így nem helyes. Valami komoly baj történhetett. Kevin Ward halott és az alvilág legsötétebb bugyrában is tudják, most mégis üzenet érkezett Wardnak, mi lesz ebből. Dorian teljesen meglepődött mikor az ezredes helyett Gibbs ügynök várta őt a repülőtéren.
- Beszélnünk kell - állt elé
- Helló - köszöntötte Dorian - Most nem érek rá - azzal indulni próbált De az ügynök újból elé állt
- Úgy látom nem érted - csóválta meg a fejét. - Ward - tette hozzá a nevet. Dorian tudta hogy ez a varázsszó, ezek szerint az NCIS is bevonták az ügy vizsgálatába.
- Rendben - válaszolta Dorian, majd szó nélkül követte az ügynököt.
- Vesper? - kérdezte Gibbs
- Otthagytam Prágában, de aggódom miatta
- Hidd el nekem, jobb helyen lesz a világ túlsó felében, nagyon felforrósodott idehaza a helyzet - Gibbs kinyitotta a kocsija csomagtartóját, hogy Dorian be tudja rakni a csomagját, majd mind a ketten beszálltak a sötétkék Dodge Changerbe.
- Mi ez az egész? - szegezték egymásnak a kérdést szinte egyszerre. Gibbs mutatta hogy Dorian válaszoljon először
- Én voltam Kevin Ward, fegyverkereskedő, drogdíler, embercsempész, strici, amit csak el tudsz képzelni Argentínától New Yorkig
- Az hatalmas terület - állapította meg Gibbs elismerően
- Igen, pont ezért is kellett meghalnia, vagyis nekem, vagyis Kevinnek. Az volt a cél hogy a megfigyelésünk alá vonjuk a drog és a fegyverek útját oda vissza, de amikor közelebb értem, mindig változott valami. Mintha valaki súgott volna nekik, utána taktikát váltottunk, kinyírtam egy fegyverkereskedőt és a helyébe léptem, utána szépen fokozatosan vettem át a többi bizniszt is
- Gondolom sok embernek beleköptél a levesébe.
- Hát nagyon mikor már tarthatatlan volt a helyzet úgy mentettek ki, hogy az egyik körutazásom alatt megöltek és csak pár fogam maradt meg, a DNS azonosítás után egy üres koporsót temettek el. Caracas egyik külvárosában egy jelöletlen sírban. De most már árult el miért te jöttél értem és miért nem az ezredes. Rajta kívül senki sem tudta hogy én vagyok Ward
- Amit egy ember tud az már nem titok. Ziva, Tony és az ezredes elmentek Caracasba megkeresni Ward sírját, hátha valaki megbolygatta és így kaphattál üzenetet.
- Remek és akkor mos hogyan tovább? - kérdezte Dorian Gibbstől
- Abbyhez a laborba, utána meglátjuk hogyan tovább - válaszolta a férfi majd s gázra lépett és hamarosan meg is érkeztek az NCIS főhadiszállására.
- Hello - üdvözölte a laborban lévőket Dorian ahogy beléptek
- Vesper? - támadta le Abby a maga sajátos stílusában
- Vesper Prágában van - jelentette ki Gibbs - És épp szoros barátságot köt egy kanadai énekessel - tette hozz. Dorian csak pislogott mikor ezt meghallotta, hiszen erről még csak említést sem tett.
- Csak nem Bryan? Mindig is odavolt érte - mondta Abby örvendezve
- Abby a tárgya - szólt rá Gibbs parancsolóan, a lány vigyázzba vágta magát és szalutált a bal kezével
- Igen Uram
- Jobb kéz Abby
- Igen uram, bocsánat uram - mondta a lány miközben kezet cserélt. Dorian viccesnek találta volna, ha nem lenne ennyire ideges.
-És mondtam már hogy ne hívj uramnak - azzal átadta a lánynak jól megérdemelt koffeines szódáját, majd Dorian felé fordult és az arcát figyelte, miközben Abby lejátszotta a már megtisztított, kiszűrt üzenetet.
- Kevin Ward, ha élsz segíts - mondta egy női hang halára rémülten. Sok idő telt el azóta, de Dorian felismerte a hangot.
- Camille Watson, Ő azt hitte én vagyok halott én meg azt hittem hogy ő halott - kezdte magyarázni Dorina
- Szóval felismerted a hangot? - kérdezte Gibbs, Dorian csak némán bólintott. - Milyen szerepe volt az ügyben? - kérdezte Gibbs
- Fent állt a gyanú hogy ő a tégla ezért ki kellett iktatni - válaszolta Dorian lesújtva.
- Te ölted meg? kérdezte Gibbs lényegre törően
- Nem, az ezredes intézte a dolgot - válaszolta Dorian és felidéződtek benne a régi emlékek.
Már alig bírta kivárni hogy a szállítórepülő leszálljon az Edwardson, és hogy végre megszabaduljon az egyenruhától és Washingtonba mehessen ahol szorosan magához ölelhesse Vespert. Annyi év telt el, biztos minden megváltozott, talán már nem úgy szereti8 mint mikor elment. Talán már van valaki más az életében akivel boldog, és már nem is emlékszik arra mi is volt köztük. Talán. Boldog volt hogy újra otthon lehet, bár az út nem volt felhőtlen, hiszen két halott bajtársát kísérte haza. A repülőgép gyomra kinyílt, Dorian szemét zavarta a Kaliforniai napsütés, bár Afganisztánban még melegebb volt, és még erősebben tűzött a nap, mégis bántotta a szemét, mert hosszú volt az idő amit a gép majdnem teljesen sötét gyomrában töltött. Otthon vagyok, gondolta magában, és eltökélt szándéka volt, hogy soha többé nem megy vissza semmilyen harcmezőre, senki háborúját nem vívja meg. Ahogy kilépett a repülőből már rohant is volna el, minél messzebb, de jó katonához híven tudta hogy még vannak kötelezettségei.
- Fiam a hazának szüksége van a szolgálataira - Dorian fülében még most is ott csengenek az ezredes szavai, mintha tegnap történt volna. Azt gondolta hogy csak pár nap, de végül szabadulni sem tudott és még mindig a rabja. És már Vespert is belerángatta az egészbe, pedig választhatott volna alaki mást is. Doriannek egy feltétele volt, a vegyészt ő választja ki az új csapatba. Viszont az egész kicsúszott a kezei közül és teljesen más irányban haladtak. Ott volt Líbia, egy teljesen felesleges küldetés, meg Japán és Jacob. Eszébe jutott mennyire féltékeny volt, de végül kiderült hogy Jacob Vesper féltestvére. Ott ült Abbynél a laborban, de olyan érzése olt mintha valahol máshol lenne. Fájdalmas gondolt Erinre, és arra hogy vele talán boldog lehett volna, hiszen Vesper és közte már minden elromlott. Szeretik egymást de igazából semmi sem lesz olyan mint rég. Mélyet sóhajtott és próbált Abbyre figyelni
- Lefuttatok még egy tesztet, ez új és még csak kezdeti stádiumos, de fény deríthet erre itt - magyarázta a lány, majd újra elindította a felvételt, és egy törés olt a hangban. Abby megkocogtatta a kijelzőt. Még mondott valamit de orian nem figyelt, csak Erin arcát látta maga előtt. A halott tekintetét amiben már nem ég a tűz, nincs az a vehemencia ami oly jellemző volt rá.
Dorian tudta hogy a nő már halott lesz mikorra odaérnek, de azért bízott abban hogy sikerül őt megmenteni. De nem járt sikerrel ahogy Nathaniel sem. az volt a szándéka hogy végez Doriannel és Vesperrel is. Nathaniel nyomokat hagyott amin el tudtak indulni a sorozatgyilkos után, és abban bízott hogy Dorian magával viszi Vespert, vagyis hogy a lány nem hagyja ki ezt a lehetőséget sem hogy bizonyítsa mennyire erős. Még szerencse hogy Vespernek épp orvoshoz kellett mennie. Vesper nem volt ott viszont Gibbs és a teljes csapat igen. Az ügynök nagyon szívén viselte az ügyet, biztosan bántotta a lelkiismerete hogy eddig nem kapták el a gyilkost. Dorian az első adandó alkalommal egyszerűen lelőtte Natet. Jobb így, legalább nem lesz tárgyalás, meg esetleges ügyészi hiba, vagy felmentés. Meghalt és kész, nem okoz már senkinek sem fájdalmat
- Dorian itt vagy? - kérdezte egy hang, és akkor jött rá hogy hol is van. Tim hangja rántotta vissza a jelenbe, annyira elmélázott az elmúlt idő történésein hogy teljesen megfeledkezett magáról.
- Megoldjuk ezt a problémát is - mondta Abby biztatóan, majd megölelte a férfit.

"A titokzatos lány" - olvasta el Dorian az egyik bulvárlap címoldalát. Épp csak megakadt a szeme a képen. Vesper, fogta fel a látottakat.
- Abból kérek egyet - mutatott az újságra. A címlapon egy hatalmas kép Bryanről és Vesperről ahogy a koncerten duetteznek. "A folyatás a harmadik oldalon" fellapozta a harmadik oldalt és olvasni kezdte. "Bryan Adams telt házas koncerted adott Prága szívében, ami nem lenne meglepő, hiszen mindig is így történik. De nem a megszokott módon duettezett és nem is akárkivel. A lány remek volt és a koncert után Bryan vele távozott. Másnap reggel elkaptuk ahogy az Ismeretlen lány egy sima alsónadrágban indult vásárolni hogy elkísérje Bryant egy nívós jótékonysági eseményre."

Megérint a halál

2011-04-18T18:31:00.001+02:00

26, rész
Nem valami sok, nem valami jó. Ez van ezt kell szeretni. a végéhez, "MÉG VISSZA FOG TÉRNI!" hihi
Vesper az ágyon ülve, épp Bryanhez beszél

Aki nem tudná kicsoda is ő, STING.

És a full extrás csillivilli HTC.

Vesper arra ébredt hogy valami kattog az arca előtt. Kinyitotta a szemét és egy fényképezőgéppel találta szembe magát. A gép túloldalán pedig Bryant látta aki barátságosan mosolygott és erőteljesen tovább kattogtatta a gépet.
- Héj, nemá - kiáltotta el magát Vesper és a fejére húzta a takarót - Nem ér, utálom ha fotóznak - folytatta a lány
- Ha tudnád hogy hajnali hat óta fotózlak - válaszolta Bryan és az egyik kezével próbálta leszedni a lányról a takarót. Vesper viszont úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függene tőle. - Szép vagy mikor alszol - tette hozzá a férfi.
- Na kösz, ha csak akkor vagyok szép mikor alszom - válaszolta a lány morgolódva a takaró alól.
- Gyere elő - kérlelte Bryan a gépet még mindig a kezében tartva, de Vesper nem volt hajlandó előbújni. Viszont a keze előkerült és nagyjából az arca előtt eleresztett egy ördögvillát. Persze Bryan lecsapott és ezt is lefotózta. Viszont Vespernek sem volt kedve az örök időkig a takaró alatt rejtőzni.
- Ez az utolsó és azt akarom hogy te is rajta légy - mondta a lány komolyan, és maga mellé rántotta a férfit, persze össze is koccolták a fejüket, aminek egy hatalmas nevetés lett a vége. Bryan magasba tartotta a gépet és több tucat képet készített a párosukról.
- A 0 lapra fogom előhívni és a kandalló fölé teszem ki
- Hol? - kérdezte a lány, hiszen nem is tudta hogy Bryan pontosan hol is él.
- Otthon Kanadában - válaszolta a férfi.
- Értem - a lány kicsit meglepődött hogy még csak a várost sem árulta el. Még szerencse hogy kopogtak, Vesper kipattant az ágyból - Hagyd majd én kinyitom - mondta és elsuhant az ajtó felé. Persze Bryan a nyomában, még készített pár egész alakos képet a lányról. Vesper az ajtóhoz szökkent és kinyitotta azt
- Hello Bryan - jött az üdvözlet, még mielőtt az érkező meglátta volna hogy nem Bryan nyitott neki ajtót
- Szia Gordon - mondta Vesper és nyomott két puszit a már így is meglepődött pasi arcára - Búj be - azzal utat engedett Stingnek aki alig bírt magához térni a meglepettségtől
- Azt hittem hogy már nem leszel itt - bökte ki, de a hangja most még sem volt olyan ellenszenves mint előző este.
- Kölyök? - kérdezte röviden, de a válaszra nem volt szüksége, hiszem a keresett férfi is megjelent Vesper mögött és szorosan magához ölelte a a lányt. - Ezt neked hoztam, olyan amit kértél - azzal Sting átnyújtott egy kis dobozt Bryannek. De a férfi egyenesen Vespernek adta a dobozt
- Csak ezt ne nyírd ki olyan hamar ha lehet - mondta. Vesper kérdőn nézett rá, de elvette a kis dobozt. Ahogy kinyitotta látta hogy egy méregdrága felsőkategóriás mobiltelefon volt benne
- Ez egy HTC? - kérdezte a lány, ahogy a kezébe fogta a fekete készüléket
- Nem tudom, nem igazán értek hozzá, őt kérdezd - mutatott Sting felé
- Igen egy HTC, a fiam választotta, van benne minden, modern, videólejátszó, internet, Word, meg igazából én sem tudom. Nekem is ilyen van, mert érintős a kijelzője és nagyon a betűk, könnyen el tudom olvasni - magyarázta Sting, majd elvette Vespertől a telefont, bekapcsolta - Engedelmeddel raktam rá csengőhangot - azzal elindította a dalt, Vespernek szinte abban a pillanatban mosolyra húzódott a szája.
- All for Love - mondta- De ha már így kaptam ezt a csilli-villi mobilt, gyorsan dobok is egy telefont. Addig beszéljétek meg az ügyes-bajos férfi dolgaitokat - mondta Vesper majd elvette Stingtől a telefont és a továbbiakban elvonult a saját szobájába.
- További tervek? - kérdezte Sting miután leült az asztalhoz.
- Nem tudom - ráncolta össze a homlokát Bryan.
- Tudsz róla egyáltalán valamit a nevén kívül?
- Nem és szerintem nem is számít mint az sem hogy mit is érzünk egymás iránt ugyanis hamarosan véget ér -válaszolta szomorúan Bryan
- Miből gondolod hogy véget ér. Nem ismerem a csaj, de biztos vagyok benne hogy rajongásig odavan érted - jelentette ki Sting
- Az lehet - Bryan nem igazán tudta mit mondjon. Vesper titka annyira nyomta a szívét hogy muszáj volt valakivel megosztania. - De Vesper haldoklik és még csak nem is érdeklik a lehetséges gyógymódok. Nem hagyja hogy megmentsem - tört elő Bryanből. Stingben végképp megállt az ütő, mondani akart valamit, de akkor kinyílt Vesper szobájának ajtaja
- Na mi ez a síri hangulat? - kérdezte a lány vidáman mosolyogva - Vissza kell mennem az államokba, van egy új sürgős megbízásom - jelentette ki a lány. Bryan felpattant a helyéről
- Veled megyek - erősködött
- Nem! - szólt rá Vesper parancsolóan- Neked dolgod van és én sem fog ráérni. Mindenki éli tovább a saját életét - Vesper mosolygott de a szíve legbelül még sosem sajgott ennyire. Hazudta hogy a munka miatt megy haza. Bryan miatt tette, hogy ne legyen mellette, ne lássa mikor utoléri a szörnyű halál. - Már le is foglaltattam a repülőjegyen, hívtam taxit és be is pakoltam azt a pár cuccot ami volt. Hazamegyek - magyarázta Vesper miközben felvette a boldogság álcáját. Ahogy meglátta a tükörképét, majdnem még saját maga is elhitte hogy tényleg örül annak hogy hazamegy
- Legalább a reptérre had kísérjelek el - kérte Bryan, de Vesper megrázta a fejét.
- Nem szeretek búcsúzkodni - mondta Vesper. Igazság az hogy nem akarta hogy az utolsó együtt töltött pillanatoknak az egész világ a tanúja legyen. Csak azt szerette volna ha még egyszer odabújhat Bryanhez, úgy hogy nem fotózzák őket.
- Azt hiszem, majd később visszajövök - mondta Sting és már el is tűnt. Vesper kimondhatatlanul hálás volt neki
- Ugye nincs is semmilyen új megbízás? - kérdezte Bryan miközben szorosan magához ölelte a lányt. Vesper megrázta a fejét, hogy nincs szó semmi ilyenről. Érezte ahogy a szeme megtelik könnyekkel, de nem akarta hogy a férfi meglássa hogy sír mert akkor nem engedné el.
- Ugye tudod hogy csak egy szavadba kerül és veled maradok?
- Nem akarom hogy velem maradj. Meg amúgy is - tolta el magától a férfit kevély arccal - Mit is gondoltunk mi, te meg én? Sosem működött volna - tette hozzá cinikusan. Nem így akarta intézni ezt a dolgot, mert nem akarta sem megbántani a férfit sem haraggal elválni tőle.
- Igazad lehet - válaszolta a férfi beleegyezően. Vespert ez nagyon szíven ütötte. Legalább még egy kicsit erőltethette volna a dolgot.
- Ha valamikor Washingtonban jársz keress meg - mondta az ajtóból visszafordulva. Bryan mormogott valamit az orra alatt, de nem nézett Vesperre. Pont azért hogy ő is lerejtse a kitörni készülő könnyeit. A lány lassan kilépett az ajtón, és az hangtalanul fordult vissza a helyére, csak ahogy becsukódott úgy lehet egy apró puffanást hallani. Bryan felpattant a helyéről. De tudta hogy már késő, a lány már elment. De ha meg sem próbálja utolérni, akkor élete végéig bánni fogja. Kilépett a folyosóra és látta ahogy az egyik lift lefelé tart. Azonnal hívta a másik, talán még a előcsarnokban elkapja és meg tudja állítani. Ahogy kilépett a liftből látta amint Vesper átverekszi magát a fotósok, a riporterek és a rajongók tömkelegén, és beszél egy taxiba.
- Jobb is így - suttogta halkan. Nem Vespernek való ez a rohanó élet, tette hozzá magában, majd újra megnyomta a lift hívó gombját. Odafent az ajtójánál már várakozott rá az egyik barátja
- Nem tudom hogy van e kedved társasághoz, de őt mindenképp itt hagyom - Mondta Sting majd Bryan kezébe nyomott egy üveg skót whiskeyt
- Gyere csak be - mondta Bryan, - Úgyis kell a segítséged.

Megérint a halál

2011-04-15T20:58:00.002+02:00

25. rész
Rövidke, de azt hiszem magáért beszél

Vespernek az is nehezére esett hogy a testét ne hagyja el az erő. Persze a dologhoz nagyban hozzájárult as is hogy a férfi közelsége sem volt mellékes. Visszavonhatatlanul és végérvényesen vonzódott Bryanhez. Próbáltak minden feltűnés nélkül távozni de nem nagyon jártak sikerrel, ugyanis amint kiléptek a teremből pár fotóssal találták szembe magukat.
- Csókolj meg - kérte a lány halkan. Bryannek egyáltalán nem okozott nehézséget teljesíteni a kérést, hiszen mindennél jobban vágyott a lány gyönyörű ajkára. Hosszú csókot váltottak, hogy a fotósok elég képet tudjanak készíteni, és hogy a holnapi lapok azzal legyenek tele, hogy Bryan és az ismeretlen kedvese annyira szerelmesek egymásba hogy még társaságban sem tudnak viselkedni. Bryan még a liftben is a karjaiban tartotta a lányt.
- Hiszen te reszketsz - állapította meg. - Fázol? - kérdezte. Vesper igenlően megrázta a fejét. Persze ez nem volt igaz, mivel a férfi ujjainak érintésétől reszketett. Bryan kinyitotta a szoba ajtaját, majd a hálószobához ment. Mivel úgy volt hogy Keith kíséri őt el az estélyre így egy két külön hálószobás apartman vett ki. Jobb is így hiszen legalább nem lesz köztük akkora a szexuális feszültség
- Szépen lefekszel aludni én meg rendelek neked valamit enni - Mondta a férfi és az ágyra fektette a lányt. Vesper felült hogy végre megszabaduljon a ruhától amiben annyira kényelmetlenül érezte magát. Viszont nem nagyon volt ereje még arra sem hogy felálljon és lehúzza a cipzárt. Bryan addigra már meg is rendelte a kaját.
- Kérlek - mondta röviden és a férfi már ott is volt mellette hogy segítsen neki. Óvatosan lehúzta a ruha ciprárját, majd a fekete pelerin anyagot a lány vállairól. Mind két keze végigsiklott a lány két karján, és megfogta a kezét, majd segített neki felállni. Így a ruha akadálytalanul omlott a földre, teljesen fedetlenül hagyva a lány testét, az a falatnyi kis bugyi nem sokat számított. Vespert most nem zavarta, látta a férfi szemében hogy tetszik neki amit lát. Bryan elengedte a lány kezét és hatalmas késztetést érzett hogy megsimogassa, megölelje és megcsókolja, de tudta hogy nem lehet, így, itt és most nem lenne illendő. De az esze egy pillanatig nem volt ura a testének, a szeme látta ahogy a karja a magasba emelkedik már épp megérintette volna a lány nyakát, hogy utána magához vonja és megcsókolja, de végül mégis sikerült megállítania. Bryan kicsit zavarba is jött, nem nézett Vesperre csak a szekrényéhez lépett és kivett belőle egy fekete inget.
- Jó lesz? - kérdezte röviden. Vesper csak bólintott, mivel még ő sem tért igazán magához az előbbi után. Nem gondolt bele hogy mi is lesz a vége a dolognak kettőjük közt, és hogy mi is igazából ez a dolog kettőjük közt. Bryan szétgombolta az inget, majd felsegítette a lányra. Próbálta nem megérinteni, nem akarta érezni a bőre lágyságát az érdes gitárhúron edződött ujjain, tudta nem tudna megálljt parancsolni. Elkezdte begombolni az apró fekete gombokat, de azok valamiért nem akartak szót fogadni neki
- Hagyd majd én - mondta a lány, majd a gombhoz nyúlt és hozzáért a keze a férfiéhoz. Megremegett, de nem hagyta hogy Bryan elkapja a kezét. Összefonta az ujjait a férfiéval, Bryan csak mosolygott.
- Milyen apró törékeny kezed van - mondta, majd az ajkához húzta és megcsókolta a lány kezét. Vespernek ez nem volt elég, ő többet akart, mindent akart. A szíve a torkában dobogott. A vágytól feltüzelt teste már elfeledte hogy az előbb jártányi ereje sem volt. Tett egy lépést Bryan fel, így a távolság teljesen eltűnt kettőjük közt, Vesper úgy helyezkedett hogy Bryan háttal legyen az ágynak
- Szeretnélek megcsókolni - jelentette ki a lány, Bryan nem ellenkezett, így hát Vesper megcsókolta a férfit, majd finoman az ágyra bökte.
- Mire készülsz? - kérdezte a férfi sejtve a válasz. Vesper is felmászott az ágyra, Bryan csípője felett átvetve a térdét a férfi fölé magasodott
- Azt hiszem épp megerőszakolni készüllek - mondta a lány, és szó szernét letépte Bryan felsőjét
- Ahhoz nekem is lesz pár szavam - mondta a férfi egy féloldalas huncut mosollyal az arcán, Vesper már csak azt vette észre ahogy Bryan fölé keveredik és épp megcsókolja. Vagyis csak csókolta volna, de akkor valaki kopogott.
- Hagyd - kérte a lány - Majd elmegy
- Biztosan a szobaszerviz - válaszolt amjd felpattan az ágyról és kiment hogy beengedje a boyt. Alig pár pillanatot töltött odakint. De mire visszért a szobába Vesper már aludt. Bryan nem volt mérges, igazából azt gondolta jobb is így. Legalább nem csináltak meggondolatlanságot és őrültséget.

Megérint a halál

2011-04-14T21:13:00.003+02:00

24. rész

Nos, 24. Még nemtom mikor térünk vissza amcsiba, ez most nagyon jó. Mármint ezt írni.
V fekete rucija

Ez pediglen a tangó amire a végén táncolnak.

- Ugye nem lesz olyan szörnyű? - kérdezte Vesper. Mivel abban a szállodában volt az esély amiben laktak, így nem kellet sem limuzin sem más extra bevonulás. Még csak a fotósok sem tudták lekapni Vesper a fekete ruhájában.
- Néhány sor bőrt lehúznak rólad, de valahogy csak kibírod - mondta Bryan majd a lány dereka köré fonta a karját és elindultak a nagyterem felé. Már ahogy beléptek több tucat szempár tapadt rájuk, úgy figyelték minden egyes mozdulatukat, mintha arra várnának hogy valami botrányos történjen. Tökéletes párost alkottak és mindkettőjük csak irigyelni lehetett.
- Egy pillanat - mondta Bryan és Vesper már egyedül is volt a lépcső tetején. Még csak arra sem maradt ideje hogy megnézze merre indult Bryan
- Hello baby. Mennyi? - kérdezte tőle egy ismeretlen férfi
- Mi menny? - kérdezett vissza Vesper
- Hát hogy te meg én, és nem egy wellnesses menetre gondolok, egy olyanra fizetnék elő mint Bryan - azzal a tömeg felé mutatott. Vesper is látta Bryant, de annyira ledöbbentette a férfi hogy megszólalni sem tudott
- Baby - mondta az idegen és épp arra készült hogy megfogdossa a lányt
- Hali kölyök - állt Bryan elé egy nagyon régi barát. Az első pillanatban örült is volna neki, de aztán eszébe jutott hogy Vesper egyedül maradt a hiénák közt
- Nem is üdvözlöd a régi barátokat - korholta le a másik férfi
- Jaj dehogynem - lépett melléjük és megölelte - Hello Rod, szevasz Stnig. Örülök hogy látlak benneteket - mondta sietve - Egy pillanatra megbocsátanátok. Meg kell mentenem a csajom - azzal a lépcső tetején álló lányra mutatott.
- Hát úgy nézem nem az a fajta aki a páncélos hercegre vágyik fehér lovon - jegyezte meg Rod
- Vagány - tette hozzá Sting röviden.
- Egy perc és itt vagyunk - azzal Bryan kettesével szedte a lépcsőfokokat felfelé.
- Mindent tudni akarunk - kiáltott utána Rod - Szerinted? - kérdezte röviden Stingtől aki a lányt figyelte
- Nem tudom. Szerintem a csaj túl vad Bryannek, de lehet ez kell neki. Mindenesetre szemrevaló falat - válaszolta elismerően.

- Minden rendben? - kérdezte Bryan ahogy odaért Vesperhez és az idegen pasihoz.
- Persze, még egyszer bocsánat. Azt hittem valaki más vagy- mondta a férfi fájdalmas hangon. - Nem tudtam hogy veled van - fordult Bryan felé. Az arca már teljesen eltorzult a fájdalomtól. Bryan látta hogy Vesper a férfi karját csavarta ki, de úgy hogy még ő is érezte a fájdalmat
- Szia - mondta Vesper, majd bájosan mosolygott és integetett a férfinak aki amilyen gyorsan csak lehetett eltűnt a tömegben
- Minden rendben? - kérdezte Bryan újra a lánytól. Vesper kicsit zaklatott volt, nem volt hozzászokva az ilyesfajta közeledéshez.
- Nincs, azt mondtad nem hagysz magamra - válaszolta. A mondat elején még mérges volt, de a végére minden haragja elszállt.
- Gyere bemutatlak valakiknek - mondta Bryan, majd megfogta a lány kezét és úgy sétáltak le a lépcsőn.
- Akármit is mondasz szerintem tökéletesek együtt - jelentette ki Rod.
- Mit akart a pasi? - kérdezte Bryan
- Csak azt hitte luxusprosti vagyok. Mondtam én hogy túl ribis a ruhám - válaszolta Vesper már vigyorogva. - De leszereltem
- Azt láttam. Gyere, nézd ott vannak - mutatott a két férfira. Vesper már csak vigyorogni tudott
- Rod Stewart és Sting. Pedig nincs is szülinapom - préselte ki magából
- Hey, még féltékeny leszek
- Ugyan - torpant meg a lány, Bryan szemébe nézett és megcsókolta. Bryan pedig visszacsókolt. Fura volt, fura volt a csók, pont mint az egész együttlétük. Vesper arra gondolt, hogy a színpadon csókolóztak és azóta csak most először. Viszont Vesper átjárta valami furcsa semmihez sem fogható érzés, igazából nem is nagyon tudta hova tenni. De a csókjuk véget ért, bár nem tudta megállapítani milyen hosszan forrt össze az ajkuk, és annyira jó volt, hogy akár örökre úgy is maradhatott volna minden. Zavarában nem tudott mit mondani,
- Ha már így összejöttünk, dobjunk valamit a népnek - húzta féloldalas mosolyra a száját - és közben mi is érezzük jól magunkat - tette hozzá a lány. De aztán belegondolt hogy egészen érdekesen hangozhatott amit mondott és nem azt tükrözte amit közölni akart. Bryan arca viszont egész idő alatt kifürkészhetetlen volt.
- Had mutassam be nektek a partneremet Vespert. - pfff a partnere, gondolta magában Vesper. - Vesper ők a barátaim. Rod és Sting - mutatott előbb az idősebb férfira majd a másikra aki kissé szkeptikusan figyelte a lányt.
- Különlegesen szép neved van - mondta Rod hízelkedve
- Örvendek - Sting fagyos volt és kimért.
- Ne is törődj vele - legyintett Rod - Most megint a mániás deperessziója jött elő. Menjünk inkább táncolni - Azzal Rod még csak meg sem várta hogy a lány belemenjen a táncba, karon ragadta a lányt és meg sem álltak a táncparkettig. Alig pár perc lasúú tingli tanglizás után Bryan megkocogtatta Rod vállát
- Bocs, de azt hiszem hogy ez az én táncom - mondta Bryan mosolyogva. Rod készségesen félre állt. Felcsendült a dal első taktusa.
- Tangó - jegyezte meg Vesper kissé félénken és próbálta lenyelni a torkában levő gombócot.
- Tényleg mutassuk meg a bandának hogy kell ezt csinálni - suttogta a férfi majd szorosan magához vonta a lányt. Vesper érezte ahogy Bryan tenyere a lapockáján pihen, megborzongott az érintéstől. De jóleső borzongás volt. Valamiért úgy érezte, hogy a homlokát a férfihez kell hajtania, kellett neki Bryan közelsége. Aztán a férfi lassan elindult a zene ritmusára. Vesper meg követte, szinte repültek a parketten a többi táncoló pár a táncparkett szélére vonult és onnan nézték ahogy Bryan és Vesper egy szenvedélyes tangót lejtenek. Vesper észre sem vette hogy véget ért a dal, csak hogy az ideiglenes közönségük hatalmas tapsviharban tör ki.
- Annyira gyönyörű vagy - súgta Bryan a lány fülébe, majd az ajka a lányéhoz siklott és megcsókolta. Vesper mondani akart valamit, de egyetlen szót sem volt ereje kipréselni az ajkán. a következő pillanatban már érezte hogy rosszul van és hogy vérzik az orra. Kibontotta magát a férfi karjaiból és elrohand. Bryan nem tudta mire vélni az egészt. Talán valami rosszat mondott vagy tett, ott állt egyedül a parkett kellős közepén. Kényelmetlenül is érezte magát, ahogy több tucat szempár szegeződött rá. De végül újra felcsendült a zene, a tömeg ellepte a táncteret és Bryan a lány után eredt. Végül az egyik női mosdóban talált rá. Az egyik mosdó fölé görnyedt. Bryan meg is rémült, mert a tükörben látta ahogy a lány orra vérzik, összekenve finom kis arcát és beterítve a fél mosdót
- Tudok segíteni? - kérdezte a férfi
- Nem igazán - Vesper a jobbjával próbálta elállítani a vérzést a baljára meg hideg vizet csurgatott, majd megcserélte a két kezét. Bryan kirohant a mosdóból, de néhány pillanat múlva vissza is tért egy hatalmas adag jég kíséretében. Levette az egyik törölközőt, és belehalmozta a jeget, majd határozott mozdulattal a márványhoz csapkodta, hogy minél apróbbra törjön.
- Ez majd segít - mondta és maga fel fordította a lányt, és az orrához nyomta a törölközőbe tekert jeget. - A hidegtől összehúzódnak az ereid, a törölköző meg felissza a vért - magyarázta a pasi. Vesper hálás volt a segítségért, mert a kezei már nagyon fájtak a hideg víztől.
- Minden rendben lesz - biztosította Vesper Bryant - Visszamehetünk ám a többiekhez.
- Eszednél vagy? - akadt ki a férfi - Azonnal felmegyünk a szobába, pihenned kell - mondta Bryan parancsolóan.
- De hiszen jól vagyok. Már nem is vérzik - mutatta a lány az arcát. Bryan ott áll vele szemben, elvette Vespertől a törölközőt ami nedves volt a megolvad jégtől
- Legalább ezt hadd meg nekem, hogy gondoskodhassam rólad - mondta Bryan szomorúan, miközben finoman törölgette a lány véres arcát. Vespernek mindkét karjára szöksége volt hogy meg tudjon támaszkodni a mosdópultnál, nehogy összeessen
- Szépen felmegyünk a szobába, te lefekszel. Én meg rendelek neked valami levest. Te pihensz, én meg nézlek. Jó lesz így?
- Jó - válaszolta a lány alig hallhatóan. Próbált elindulni az ajtó felé, de már ahhoz sem volt elég ereje hogy megálljon a saját lábán. Bryan is látta hogy Vesper tényleg nincs jól, épp hogy sikerült őt elkapnia.
- Menni fog - erősködött a lány
- Majd én - Bryan nem hagyta hogy a lány a saját lábán távozzon. Könnyedén kapta a karjába, majd kilépett vele a terembe. Persze páran ki is szúrták a párosukat. Néhány idősebb nő rosszallóan nézett végig rajtuk
- Biztosan azt gndolják hogy valami csúnyát csináltunk odabent - Mondta Vesper egy fáradt mosollyal az arcán
- Ne is foglalkozz velük.

Megérint a halál

2011-04-11T19:40:00.002+02:00

23. rész
Nos tőlem ma csak ennyire telt, kommenteket kérek, sokat, szépet csúnyát, jót és rosszat.

Dorian idegesen mászkált fel s alá a szállodai szobájában. Szinte percenkét hívta Vesper mobilját
- A készülék pillanatnyilag nem elérhető - mondta bele egy gépies hang minden alkalommal. Dorian a recepcióst is biztosan az őrültbe kergette, ugyanis félóránként felhívta őket, hogy nem érkezett e meg Vesper. Viszont se a tévét nem nézte sem a friss újságot nem olvasta. Abból minden kérdésére választ kapott volna. Újra próbálta hívni Vesper mobilját, de nem kapott választ, teljesen bepánikolt, magát okolta hogy hagyta a lányt egyedül elmenni a koncertre, mi van ha neki is valami baja esik és őt is elveszíti. Azt már végképp nem éli túl, Vespernek nem eshet baja. A saját mobilja az asztalon pihent,épp csak míg eluralkodott rajta a teljes kétségbeesés, de csak egy pillanatig ugyanis épp csörögni kezdett mikor a kezébe fogta hogy újra próbálkozzon.
- Vesper - csillant fel a szeme, de nem ő volt az hanem az ezredes - Uram - szólt bele Dorian amint felvette a telefont
- Hol van most? - kérdezte az ezredes röviden
- Európában
- Haza kell jönnie fiam - mondta a tiszt - Egy üzenet érkezett Kevin Ward névre
- Ward? - kérdezett vissza Dorian, de tudta hogy ez elég hatalmas baj
- Nem kell megmagyaráznom mennyire fontos, hogy az első géppel induljon haza
- Nem uram, amint lehet felveszem a szolgálatot Quanticóban. Egyedül menjek vagy kell Vesper is? - kérdezte meg Dorian
- Vesper jobb ha ebből kimarad. Érzelmileg instabil, jobb lesz neki ha nem szerez erről tudomást.
- Igen uram, köszönöm uram - mondta Dorian és letette a telefont. Most még idegesebb lett, ezt a nevet már majdnem két éve nem használta. Útóljára mikor Kevin Ward meghalt és eltemették. Mindenképp beszélnie kell Vesperrel, de halvány lövése sem volt arról hogyan is vehetné fel vele a kapcsolatot. Összecsomagolta a dolgait, hogy minél előbb indulhasson. Arra gondolt a legrosszabb esetben üzenetet hagy a recepción.

- Dorian tuti kibelez ha ezt megtudja - mondta Vesper miután Keith elmondta miket hallott reggel a zenei hírekben
- Ha az segít én odaadom a mobilom, arról felhívhatod, hogy még nem mész vissza a szállodádba. Vagy csak simán megmondod neki hogy jól vagy - ajánlotta fel Keith. Vespernek nem igazán voltak emlékei a tegnap éjszakáról, csak hogy a színpadon a férfi eszelősen jól gitározott. Viszont nagyon is szimpinek találta mind a kettőt.
- Azt megköszönném - mondta a lány, majd elvette a férfi telefonját, felállt az asztaltól és kicsit arrébb ment, ha Dorian kiabál vele akkor az asztaltársai nem hallják. Keith érintős mobilja kicsit rakoncátlan volt, nehézkesen de harmadszorra sikerült bepötyögnie Dorian telefonszámát. Hosszan csörgött mire a férfi felvette
- Dorian Peters főtörzs - szólt bele hivatalosan
- Szia, itt Vesper. Ő, izé, velem okés minden, csak a telefonomat csináltam ki megint, ezt kölcsön kaptam. Csak szólok hogy jól vagyok. Hamarosan visszamegyek a szállodába, csak meg kell várni míg kitisztítják a ruhám - magyarázkodott Vesper
- Jó hogy hívtál - mondta Dorian, de a hangjában nem lehetett hallani a haragot, vagy hogy mérges lett volna. Vesper teljesen meglepődött - Az van hogy sürgősen haza kell utaznom, az ezredes hívott, hogy felmerült néhány kérdés egy régebbi üggyel kapcsolatban - magyarázta Dorian ügyelve arra hogy ne szólja el magát.
- Nekem is mennem kell? - kérdezte Vesper, az egyik fele bízott a nemleges válaszban, hiszen az ember nagyon ritkán töltheti együtt a napját Bryan Adamssel, viszont a kíváncsi Vesper szívesen ment volna Doriannel hogy megtudja mi is ez az ügy, mivel hallotta a férfi hangjában hogy valamit titkol.
- Nem kell, érezd csak jól magad, és te is kóstold meg a helyi specialitásokat - válaszolta Dorian, maga is meglepődött rajta hogy nem parancsolta maga mellé a lányt és hogy nem viszi haza és otthon zárja be. Talán itt a világ másik végén nagyobb biztonságban lesz.
- Remek, akkor majd ha hazamentem beszélünk. Amúgy ezen a számon szerintem el tudsz érni, ha előbb kellenék
- Nem fogsz - vágta rá a férfi, Vesper sejtette hogy valami veszélyes dolog van a háttérben, és saját maga is meglepődött azon hogy mennyire nem érdekli. Csak Bryanre tudott gondolni, akivel össze is akadt a tekintetünk. A férfi rámosolygott, Vesper intett neki.
- Okés, akkor majd beszélünk
- Mindenképp. Vesper ígérd meg hogy nem csinálsz semmi eszetlenséget
- Dehogy. Jó utat haza - azzal Vesper bontotta a vonalat, mivel nem akarta végighallgatni Dorian nagymonológját arról hogy vigyázzon magára
- Bocs, kicsit sokáig tartott - mondta Vesper - Kösz a telefont - azzal visszaadta a készüléke Keithnek - Ha nem gond mondtam Doriannek hogy ezen a számon el tud érni a mai nap folyamán
- Miért mik a további terveid? - kérdezte Bryan aki épp végzett a reggelijével, és míg Vesper telefonált azon agyalt hogy milyen tökéletes enne, ha a lány tovább is mellette maradna.
- Nem igazán tudom, mivel Dorian visszament az államokba, az ezredes visszaparancsolt, és ő szent és sérthetetlen - mondta Vesper gúnyosan
- Akkor most teljesen szabad vagy ? - kérdezte Keith, miközben Vesper tányérjából falatozott és Vesper kávéját kortyolta.
- Jha, egyedül Prágában
- Nekem van egy ötletem, ha van hozzá kedved velünk tarthatsz - ajánlotta fel Bryan
- Na remek, akkor irány London - mondta Keith, majd felpattant a helyéről és pont ahogy a semmiből megérkezett úgy el is tűnt.
- London?
- Lesz egy jótékonysági vacsora ma este. Úgy volt hogy őt viszem magammal - mutatott arra ahogy Keith eltűnt, - de ha feláldozod magad, azt én is és ő is hálásan megköszönnénk - mondta Bryan
- Hogy én kísérjelek el a vacsira? - kérdezte a lány elképedve
- Semmi extra, csak egy rák ellenes egyesület jótékonysági vacsorája, sok piszkosul gazdag ember egy helyen - magyarázta Bryan - Flancos drága ruhákban hatalmas bájvigyorral
- Még nem voltam ilyen helyen, de szerintem jól mutatnánk egymás mellett - egyezett bele Vesper. Hiszen mit veszíthet, max csak eltölt egy kellemes estét egy pasival, utána hazamegy és őrzi az este emlékét. - Kell valami flancos ruci
- Hát igen, azt megvesszük itt, utána a magángép elvisz Londonba
- Magángép, te is tudod hogy kell bevágódni a csajoknál - mondta Vesper és a tányérjára lesett
- Pff, ezt bepakolta - jegyezte meg mikor meglátta hogy a tányérja teljesen üres
- Gondolod rendelhetsz másikat - mondta a férfi, majd a lányt figyelte
- Nem kell, mehetünk - azzal felpattant a helyéről. Kicsit fura volt a szituáció, hiszen csak most gondolt bele, hogy egy vadidegen férfival aludt egy ágyban, és attól hogy úgy viselkedik mint egy úriember, nem biztos hogy az. Nathaniel is úgy viselkedett mintha normális lenne, és tessék mi lett a vége.
- Valami baj van? - kérdezte Bryan ahogy a kijárat fel vették az irányt. Vesper megtorpant, nem igazán tudta hogy mit mondjon - Fura helyzet - tapintott Bryan a lényegre
- Az - helyeselt a lány
- Nem kell hogy velem gyere, csak jó lett volna egy olyan emberrel lenni mint te, nem olyan vagy mint a lányok odakint. Vagány vagy és ez tetszik, de nem vagy az a sikoltozó ingszaggató kis csitri. Megvallom nagyon nehéz volt melletted feküdni tegnap este, olyan érzelmeket keltettél benne amiket már rég nem éreztem - bökte ki a férfi, hopp gondolta magában a lány a csávó azért jól forgatja a szavakat. Talán megér egy misét a dolog. - Mit mondasz? - kérdezte a férfi és a kezét nyújtotta Vesper felé
- Vágjunk bele - mondta a lány és már kézen fogva mentek ki a szállodából, ahol azonnal letámadták őket a riporterek, a fotósok és a rajongók hada. Bryan egyetlen aláírást sem adott, csak bőszen integetett a fotósoknak és végig fogta Vesper kezét míg megérkezett a fekete Mercedes. Persze a vakuk meg ezerrel villogtak. Vesper kicsit feszélyezve érezte magát, hiszen nem volt hozzászokva az ilyesfajta hírnévhez. Próbált mosolyogni, és nem belegondolni abba, hogy mi lesz ha kiderül ki is ő valójában, honnan jött és mit csinált.
- Még jó hogy nem tudják ki is vagyok - súgta Bryan fülébe a lány
- Az igazat megvallva én sem tudom ki is vagy valójában. És nem is lényeg, csak az hogy jó veled lenni - válaszolta Bryan majd egy lágy csókot nyomott Vesper bal orcájára, még egyszer a nézőközönsége felé fordult, intett nekik egyet
- Helló Prága - mondta, majd ő nyitotta ki a Merci ajtaját, előbb Vesper ült be, majd ő. Persze a lányok sikoltoztak a riporterek kérdezősködtek, viszont a válaszokat máshol kell felkutatniuk.
- Milyen színű ruha kell? - kérdezte a lány a kocsiban
- Fekete - válaszolta Bryan. Ő is hihetetlenül furán érezte magát, de felülkerekedett rajta a lelkesedés valami új iránt amit oly rég nem érzett már. Még csak magának vallotta be, de jó volt hogy Vesper mellette van
- Igazán remek, olyan leszek mint valami kriptaszökevény.
- Kérdezhetek valami - kezdte Bryan - A liftben még az előbb mondtál valami furcsát, a fináléról. Azt hogy értetted? - Vesper hosszú pillanatig hallgatott, nem tudta hogy elmondja e a dolgot a férfinak. Miért rontaná el ezt a pár napot, hiszen az együtt töltött időből tényleg csak pár nap van. De végül is miért ne mondhatná el
- Rákos vagyok. Három éve diagnosztizálták nálam. Mellrákom volt, az megoperálták. Most viszont a vérem rákos. Csontvelődonorra lenne szükségem, de eddig nem találtak 6 ponton egyező donort - magyarázta a lány.
- És ilyen könnyen feladod? - kérdezte Bryan.
- Mégis mit tehetnék? Talán ez a sorsom, hogy 26 évesen meghaljak
- Ilyet ne is mondj. Valamit teszünk az érdekedben, ha pénz kell abban segítek - erősködött a férfi
- Pénz - mondta Vesper cinikusan - Kedves vagy - megsimogatta a férfi arcát. - Nem pénz kérdése a dolog, abból van annyi hogy egy afrikai ország akár évekig is elélne belőle. Majd ha meghalok meg is tehetik - mondta a lány viccesen. - Fura senki sem tudta ezt, és szeretném ha így is maradna - mondta figyelmeztetően a lány. Bryan csak bólintott, de beül megfogadta hogy nem hagyja ennyiben a dolgot. - Csak jól akarom érezni magam, méltósággal meghalni, úgy hogy csináltam valami jót is.
- Oké, értem - válaszolta Bryan, és ezzel Vesper lezártnak tekintette a témát.

Megérint a halál

2011-04-09T16:02:00.002+02:00

22. rész
Cső, most csak ennyi, igazából nincs is befejezve. De azért jó lesz így is.

Vesper kényelmetlenül érezte magát. A szeme még be volt hunyva de így is szédült, melege volt és fájt az oldala. Megfordult az ágyban hogy kényelmesebben tudjon feküdni, de valamibe beleütközött, vagy valakibe.
- Jé, egy Bryan Adams - jegyezte meg mikor felfogta hogy az idegen test mellette Bryan combja. A férfi az ágyban ülve olvasta friss újságot.
- Helló Vesper Case - mondta a férfi és letolta az orrán a szemüveget hogy a fölött nézzen a lányra
- Ez remek, ezek szerint azért bemutatkoztam
- Hát Drágám párszor elmondtad - mondta a férfi és közben kajánul vigyorgott. Vesper meg mint az oposszum mikor veszélyt érez megmerevedett. Drágámnak hívott, baszki, baszki, baszki üvöltött a hang a fejében, végül összeszedte minden bátorságát és belesett a takaró alá. Bryan felkuncogott, de Vesper megkönnyebbülten látta hogy a férfi boxer van, viszont rajta is majdnem pontosan ugyanolyan alsónemű volt
- Khm, izé ecet - kezdte hebegve
- Hm? - húzta fel Bryan a szemöldökét
- Mi szexeltünk az éjjel? - kérdezte meg a lány
- Nem - válaszolta a férfi röviden
- Pfff - könnyebbült meg Vesper - Nem mintha, nehogy megsértődj, de - szabadkozott a lány
- Hát nem rajtad múlott a dolog az tuti. De nem használtam ki a helyzetet - válaszolta Bryan
- Nagyon berúgtam?
- Én még nőt nem láttam ennyit inni
- Akkor viszont miért vagyok meztelen ha nem volt kakukk?
- Kakukk - ismételte meg mosolyogva - így még senki sem hívta a szerelmeskedést - Szerelmeskedés, egy potya numera, igazi romantikus, gondolta magában Vesper - Hát az a temérdek pia amit bedolgoztál visszaköszönt. Amúgy eléggé érdekes a stílusod, egy Bryan Adams koncertre The Beatles feliratú felsőben, respekt
- Akkor azért ilyen döglöttmókus ízű a szám. Megmoshatom a fogam? - kérdezte miközben kikászálódott az ágy szélére.
- Persze találsz fogkefét a fürdőben - mondta a férfi és újra belemerült az újságba. Vesper nem igazán akart egy szál alsógatyában mutatkozni, mi van ha beállít valaki ő mg egy szál Ádámkosztümben. Bryan látta rajta hogy valami kínja van
- Kinyitod azt a szekrényt, ott szemben - mutatott rá a bútorra Bryan. Vesper odalibbent elé és kinyitotta. Kivett belőle egy fehér inget.
- Armani - jegyezte meg viccesen, miközben felvette
- Igen, és hülyeség hogy nem áll jól - míg Vesper rendbe szedte magát addig Bryan is felöltözött, egy a tegnap esti kombinációhoz hasonlót választott, farmer fekete ing.
- Reggeli? - kérdezte a lánytól amint az kilépett a fürdőből
- Hát kajásnak kajás vagyok, de nem zavarlak véletlenül?
- Nem, nem szeretek együl étkezni és gondolom a többiek még nincsenek beszámítható állapotban. Ugyanis versenyt ittak veled, hozzá kell tennem őket sem kell félteni
- De így menjek kajálni - mutatott végig magát, a boxer úgy nézett ki rajta mint egy rövidnadrág, az inget meg a melle alatt összekötötte.
- Megjegyzem még nincs tíz óra és odakint már most harminc fok van, szóval szerintem nyugodtan jöhetsz így.
- Remek. Teljesen véletlenül nem találkoztál a mobilommal?
- De láttam egy öreg vacakot ahogy demonstráltad vele mit tettél a régivel mikor összevesztél a Nate nevű barátoddal - mondta Bryan miközben ő a sajátját zsebre tette, kicsit megborzolta a haját és a napszemüvegét a feje tetejébe húzta
- Akkor azt is kinyírtam. Dorian meg engem fog megölni ha nem hívom fel
- Igen ahogy meséltél róla tegnap Dorian tuti kiakad
- Mindent elmondtam? - kérdezte a lány miközben követte Bryan az ajtó felé, a férfi csak bólintott
- Sok mindenről és mindenkiről beszéltél, csak magadról nem. Mivel foglalkoztál mielőtt, hogy a szavaiddal éljek Bryan Adams függő lettél
- Volt egy csini kis laborom egy tökéletes életem, most meg itt vagyok. Szerintem dögös finálé lesz
- Finálé? - kérdezett vissza Bryan, de választ már nem kapott ugyanis kinyílt a liftajtó és ők azonnal vagy fél tucat fotóssal találták szembe magukat - Bocs - súgta Vesper fülébe, majd megfogta a kezét és az étterem felé indult vele. A paparazzik oda is követni akarták őket de addigra a biztonsági őr is észbe kapott és megállította őket.
- Ne haragudj rám - kért elnézést Bryan - szólnom kellett volna
- Ugyan engem nem zavar, ha téged nem hogy velem látnak - válaszolta Vesper, majd leült a székre amit Bryan mint egy tökéletes úriember kihúzott neki
- Jó napot - lépett oda hozzájuk az egyik pincér, és átadta nekik az étlapot, és kitöltötte nekik a vizet ami ott volt az asztalon
- Köszönjük - mondta Bryan, Vesper azonnal felhajtotta a vizet, nagyon ki volt száradva, Bryan újra töltött neki, majd elkezdte tanulmányozni a reggeli felhozatalt. - Nem tudom elolvasni, nem értem
- Biztosan a cseh oldalnál nyitottad ki - azzal Vesper is fellapozta a sajátját. - Ugye te vega vagy? - kérdezte Vesper de nem nézett fel az étlapból
- Azaz, de tej tojás belefér - válaszolta Bryan és tovább lapozott, hogy megkeresse a számára érthető nyelvű étlapot
- Nyugi, bízd rám magad én majd rendelek neked is - mondta Vesper, és feltett szándéka volt hogy elkápráztassa a férfit a cseh nyelvtudasával. Intett a pincérnek
- Igen - mondta udvariasan, de Vesper csehül válaszolt.
- Ja bych si dála jeden salek kavy, pre neho to isté. Pre mna omletu so slaninou a pre neho na miesto slaniny bych ste mohli dat houby. On je vegán a este pomerancovy dzusik si poprosim - adta le a lány a rendelést
- Impozáns - mondta a férfi elismerően
- Kicsit töröm már, nem olyan mint fénykoromban - válaszolta a lány. a kaja épp akkor érkezett mikor Keith is megjelent
- Dekují moc - köszönte meg a pincérnek
- Hello V - köszöntötte őt az érkező férfi
- Hello, bocs de rád nem emlékszem
- Azon nem csodálkozom - válaszolta a férfi vigyorogva - Viszont egy dolgot én is megtanultam. Ne igyál egy olyan csajjal akit Vespernek hívnak, ismeri a helyi piákat és beszél csehül, annak nem lesz jó vége. Keith vagyok, jó buli volt tegnap. Tetszett a kis kémiai bemutatód
- A kólás szökőkút volt az? - kérdezte Vesper - Gáz, mindig azt sütöm el mikor be akarok vágódni egy partyba. Szánalmas
- Mit kajáltok jól néz ki - mondta Keith és beleevett Vesper tányérjába - Szalonnás finom - állapította meg - Tiéd tuti gombás, olyan nem kell - utasította vissza Bryan ajánlatát - Láttátok már a friss újságokat?
- Még nem, ami reggel olvastam az csak a tegnapi
- Hát minden tele van veletek. Az itteni cikkeket nem értem, de már mindenhol rólatok beszélnek.

Megérint a halál

2011-04-07T17:52:00.007+02:00

21. rész
100 post, pff. Ha ezt tudom úgy szervezem hogy ez legyen a befejező rész. De nem az lesz, bár lehet lesznek akik rámutatnak a hiányosságokra, örülök majd neki, és ígérem pótolom is, majd mint visszaemlékezés, de most túlontúl máshol jár az eszem, szóval jöjjön aminek jönnie kell. A dalszöveg fordítása kissé szabados, de remélem jó lesz, és itt az eredeti és utánozhatatlan Bryan Adams :It's Only Love http://www.youtube.com/watch?v=Tl8M96wNngQ
Izé, bedobom Bryan és Tina verzióját is, tulajdonos bryanadams a you tube on. azt ha valami gáz lesz hát letiltja a beágyazást.

- Bármilyen elképzelhetetlennek tűnik is, tovább lehet lépni, és idővel a gyász... egyre kevésbé fáj. Talán soha nem múlik el teljesen, de egy bizonyos idő elteltével már nem olyan megsemmisítő - Dorian csak ennyit tudott mondani, ahogy ott állt Erin koporsója mellett. Erős volt és nem sírt, hogy is nézne kis egy katona díszegyenruhában aki sír, van itt épp elég ember aki könnyezik. Neki erősnek kell maradnia, pedig olyan szívesen odabújna Vesperhez és könnyel áztatná a lány vállát. De Vesper nem állt mellette, ott volt a tömeg mögött, de nem volt vele. Valahol máshol járt gondolta Dorian. Talán haragszik és gyűlöli amiért megölte Nathanielt, de ezt kellett tennie, a harag és a bosszúvágy nem hagyott neki más választást. Tudta kettőjük közül valaki meghal, és csak így érhet véget a küzdelmük. Dorian megfogadta magában hogy sosem meséli el Vespernek hogyan is végzett Natetel, azt a lány nem élné túl, és még inkább meggyűlölné. Próbált barátságosan Vesperre mosolyogni, de a lány elfordította a tekintetét mikor ő ránézett. Gyűlöl, mondta egy hang a fejében.
Gyűlöl, nem nézhetsz rá, mert azt nem bírod ki, mondta Vesper lelkiismerete, a tekintetük csak egy pillanatra akadt össze, de az is elég volt hogy még ilyen távolról is lássa a férfi szívében tornyosuló fájdalmat. Dorian háromszögbe hajtotta az amerikai lobogót, majd átadta Erin anyjának, mik9zben eldördültek a díszlövések Erin tiszteletére. Vesper minden egyes dörrenéstől megremegett. Vespert maga a temető is megrázta, az Arlingtonnak különleges atmoszférája volt, itt temették el Parker tizedest is. Azzon a temetésen nem volt ott ahogy Dorian sem, de látta hogy a szertartás után Dorian nem a kijárat felé indult. Vesper a férfi után akart menni, hogy elmondja mennyire sajnálja hogy rászabadította Nathaniel, és hogy nem biztosítsa afelől hogy nem neheztel rá mert megölt egy gyilkost. Végül mégsem ment utána, jobb ha most egyedül van, és lesz még alkalma elmondani mit is érez.
Néhány órával később a krematórium parkolójában várakozott. A kezében szorongatta Nate hamvait egy urnába zárva, vajon mihez kezdjen vele. Mivel Natnek nem volt senkije, így ő volt az egyetlen a búcsúszertartáson. Először nem akart elmenni, de úgy döntött mégis csak a szépre fog emlékezni, hiszen akármit is tett Nathaniel, őt szerette és nagyon sok mindent köszönhetett neki.
- Áruld el nekem mit tegyek veled? - kérdezte hangosan az urnától, de pontosan tudta a választ hiába várja, hiszen a holtak nem beszélnek. Végül úgy döntött, hogy a parton szórja szét a hamvakat. Beindította a kocsi, úgy döntött ideje felnőni, így hát lecserélte a 500 Fiatot egy ezüst Aston Martinra, teljesen más autó volt, de szerette vezetni. Meg sem állt a vízpartig. Úgy érezte mondania kéne valamit és búcsút kellene intenie a férfitól. Hiszem szerette őt és végül is ha szigorúan nézik a dolgot akár még úgy is vehető hogy ő az okozója az egésznek. Dorian nem mondta el mi történt mikor lelőtte Nathanielt, de Ziva mindenről beszámolt.
- Erin még élt mikor megérkeztek a helyszínre, de már a halálán volt, mindenhogy meghalt volna - mondta Ziva Vespernek aki már alig tudta vissatratani a könnyeit. - Nate mint az őrült úgy kiabált, egy kést szorította Erin torkához és azt követelte hogy Dorian dobja el a pisztolyát és cseréljen helyet Erinnel. Már majdnem belement, eldobta a kezében tartott pisztolyt, amivel Nate szemei közé célzott. De abban a pillanatban ahogy a fegyver a földre zuhant Nathaniel elvágta Erin torkát. - mesélte Ziva, Vesper hálás volt neki hogy nem kertelt és nem szépítette a dolgot. Hiszen így is rémálmai voltak arról hogy Erin mennyit szenvedett. - Doriannek volt egy 38-asa a bakancsába rejtve, előkapta és ugyanabban a pillanatban már végzett is vele.
- Tudom hogy Nate rossz ember volt, de én mégis sajnálom hogy ide jutott.
- Figyelj Vesper, akár mit is fogsz hallani tudd hogy nem te voltál az oka. Nathaniel őrült volt, aberrált, azért ölt mert ez elégítette ki - magyarázta Ziva, Vesper már zokogott. Hülyén érezte magát amiért hiányozni fog neki egy ilyen elvetemült sorozatgyilkos. Ott állt a vízparton, már alkonyodott
- Én is rossz ember vagyok? - kérdezte magától, de nem volt ott senki aki válaszolhatott volna. Kinyitotta az urnát belemarkolt a hamvakba majd szétnyitotta a tenyerét. A szél belekapott a porba és táncolva ragadta magával Nathaniel földi maradványainak utolsó darabkáit.
Vesper visszaköltözött a Royal Woods i házba. Érezte hogy valami nincs rednben, hogy belölről mardossa valami. Nem bír nyugodni, kellett neki valami munka, a laborba nem akart visszamenni, ezért hát nekiállt hogy szétverje a házat.
Vett egy pörölykalapácsot és elkezdte kibontani az egyik falat. Már egy hét telt el a temetős óta, és azóta hogy aludt volna. Nem tartotta a kapcsolatot a külvilággal, senkivel sem beszélt csak a kifutófiúval aki naponta hozott neki ételt. Abban bízott hogy a fizikai munka annyira kifárasztja hogy egyszer csak állva elalszik, de ez nem történt meg. A szervezete mintha sztrájkolt volna a pihenés ellen, mintha meg akarta volna óvni az álmoktól. Már a nappali padlózatát bontotta mikor valaki megérintette a vállát. Megfordult hogy megnézze ki az
- Dorian
- Te meg mit művelsz? Lementél a térképről, se telehon semmi - mondta korholóan
- Én csak - hebegett a lány
- Csak mi, elkezdtél valami önpusztító életet. Mi a franc bajod volt azzal a fallal? - mutatott az egyik halom téglára, meg még arra a párra ami a helyén maradt
- Semmi, csak utáltam hogy ott van - válaszolta a lány és megtörölte az izzadságtól gyöngyöző homlokát. - Iszol valami? - kérdezte - Jó hogy jöttél teljesen megfeledkeztem arról hogy szomjas vagyok - mondta majd a zongorához támasztotta a kalapácsot
- Azért a bútorokat letakarhattad volna, kár lenne a zongoráért - mondta Dorian majd a lány után indult
- Jha hogy az, ki akarom dobni
- Mit? - rökönyödött meg Dorian Hiszen régen mindennél jobban szeretted
- Igen régen, de most már mást szeretek - mondta a lány, és a konyhapultra dobta a kesztyűjét
- Neked sebes a tenyered. Fáj?
- Legalább érzem hogy élek
- Nem tetszel te lány - mondta a fejét csóválva
- Tu7dom, ezt már közölted velem korábban
De nem úgy értem, valami nincs veled rendben. Az egy dolog hogy így akarod kiélni magad, hogy önpusztító életet élsz, de itt valami más baj is van, nem kellene elmenned orvoshoz? - kérdezte Dorian a lánytól. Nem dilidokihoz - tisztázta még mielőtt Vesperből elő tört volna a düh. - Rendes orvoshoz - tette hozzá
- Nem érdekelnek az orvosok. Nem érdekel mit mondanak, és hogy mi árt nekem. Most egy valami izgat igazán - mondta Vesper és elindult Dorian felé. A férfi egy pillanatig azt hitte hogy a lány tőle akar valamit, de végül elment mellette vissza a nappaliba. - Légyszi hozd ide a kesztyűmet - szólt a férfinak
- Tessék - adta a kezébe a kesztyűt, Vesper elvette azt, majd kérdőn nézett a férfira
- Meddig fogod még ezt csinálni? - kérdezte meg végül Dorian - Mindenki aggódik miattad. Jacob el sem mer jönni, attól fél hogy nem állsz szóba vele
- Te is eljöttél és veled is beszélek - válaszolta Vesper, majd magasba emelte a kalapácsot és lesújtott, pont a hangversenyzongora közepére. A finoman kidolgozott fa még az első támadásnak ellenállt, de a következő csapást már nem élte túl és beszakadt a teteje. A hangszer húrjai fájdalmasan felsikoltottak, de Dorian végül megállította Vespert hogy végleges kárt tegyen a zongorában
- Hagyj - próbált szabadulni a férfi karjaiból.
- Nem tehetem, félek hogy valami hülyeséget művelsz magaddal
- Ennél nagyobbat? - kérdezett vissza a lány, és már egyáltalán ne küzdött Dorian ölelése ellen. - Gyere el velem Prágába
- Prágába? - kérdezett vissza a férfi meglepődve
- Igen Prága, tudod Közép Európa, Csehország , macskaköves utcák, sör és Bryan Adams koncert.
- Mióta hallgatsz te Bryant?
- Most óta
- És valahol ezen a kontinensen nem az koncertet?
- De, de miért nem utazhatnánk át a világ másik felére, és mindig is látni akartam Prágát,. Szép lenne ott, csak te meg én. Semmi emlék, semmi kötöttség, megfelelési kényszer.

- Még mindig nem hiszem el hogy elcipeltél ide - mondta Dorian, az O2 Aréna bejáratánál
- Miért, hiszen tök buli lesz, egy jót tombolunk - Vesper teljesen fel vo9lt villanyozódva. Már három napja Prágában voltak, látták a város nevezetességeit, csináltak a halom fotót, voltak a Szent György bazilikában
- ennél még a Szent Vitust is jobban élveztem - mondta Dorian akinek valahogy nem nagyon fűlött a foga hogy végighallgassa Bryan Adams koncertjét
- Figyi nem muszáj bejönnöd velem, én úgyis előre4verekszem magam az első sorba. Nyugi Prága nem Washington, és nem veszem el. Holnap reggel találkozunk a szállodában. Igyál egy Pilsent, vagy Budvart, vagy Krusovicét, vagy kostold végig a kínálatot, főleg a barnát, nem olyan lőre mint amit otthon adnak. Egyél hozzá a helyi specialitásból az ecetben pácolt penészes sajtból. Igaz gusztustalan de nagyon jó - mondta a lány, és Dorian hálás volt neki amiért annyira még sem ragaszkodott ahhoz hogy vele tartson a koncerten.
Miután Dorian elment Vesper is sokkal felszabadultabban érezte magát, nem volt az az érzése hogy vissza tartja valami. hamarosan megkapta a karperecét amivel egészen a színpad elő eljutott. Maga a koncert csak este nyolckor kezdődött de már öttől programokkal szórakoztatták a korán érkezőket. Vesper figyelte a színpadon hátrébb mozgókat, hátha Bryan is köztük van. gitárt hangol, vagy mikrofont próbál. Pontban nyolc órakor ő is közte volt az őrülten sikoltozók táborának mikor először megpillantotta a szólógitárost Keith Scottot. Feketében volt, Vesper önkénytelenül mosolyra húzta a száját, bízott benne hogy Bryan a fekete felső és a sötét farmer kombinációt választja, ugyanis a fehér annyira kéknek hatott volna, és az zavarta.
Felcsendült az ismerős szólam, és Bryan elkezdte énekelni a Summer of 69 című nótát. Épp csak belekezdett a dalba el is halgatott a közönség egy emberkén énekelte a dal első versszakát. Az óriáskivetítőkön hol az élőképet hol pedig az originál klip egy egy részletét mutatták.
- Straight from the heart - üvöltötte bele Bryan a mikrofonba, majd gitározni és énekelni kezdett. Felcsendült az össze slágere, a régiek és az újak közül is egyaránt. Két és fél órányi zenélés után végül bemutatta a zenekar tagjait. A tömeg őrjöngött, Bryan nevét kántálta, tudták hogy vissza fog jönni. Néhány pillanattal később meg is jelent.
- Hay - mondta
- Hay - válaszolt a közönség.
- Keresek egy meggondolatlan csajt akinek két dolgot kell eltalálnia - mondta Bryan és mikrofonnal a kezében leugrott a színpad előtti lezárt részre és az első sorban álló lányokhoz lépett. Persze Vesper is köztük volt, és azt is látta hogy Bryan kiszúrta őt
- Nos? - tartotta Vesper elé a mikrofont - első? - kérdezte azzal a féloldalas vigyorával. Vespernek teljesen vége volt. megfogta a mikrofont, a keze a férfiéhez ért, és mintha villámcsapás érte volna
- Az egyetlen dolog ami jól néz ki rajtam az te vagy - válaszolta Vesper, érezte ahogy az arcába szökik a vér és teljesen elpirul.
- Igazán, nem is rossz - válaszolta a férfi és kacsintott egyet. Ez jó volt, a másik? - kérdezte - Várj segítek, vakmerő és duett
- Ez csak szerelem - üvöltötte a lány a mikrofonba a dal címét. És már csak azt vette észre ahogy a tömeg megbolondul körülötte, ahogy valaki átemeli a kordonon, Bryan a kezét nyújtja felé és felugranak a színpadra. Már a zenekar többi tagja is újra ott volt.
- Akkor következzen az It s Only Love, aki velem énekel - azzal újra a lány orra alá nyomta a mikrofont
- Vesper - mondta a lány
- Vesper, dögös - mondta elismerően és végigmérte a mellette álló lányt - Nagy tapsot Vespernek - elkezdte pengetni a dalt, majd énekelt
" Amikor az érzés véget ér
Nincs semmi haszna úgy tenni
Ne aggódj - ez csak szerelem

Amikor a világ összedől
És semmi más nem számít
Még nincs vége - Ez csak szerelem
És ez az egész - Igen"

Keith lenyomott egy tartalmas gitárszólót, amitől Vesperben is kicsit megengedett a gátlás. Bryan rámosolygott, majd intett neki hogy az ő versszaka következik. Milyen szerencse hogy ismeri a szöveget

" Amikor már a szíved is összetört
Elhangoztak a kemény szavak
Ez nem könnyű - De ez csak szerelem

És az életed már nem érdemes élni
És már készen állsz
Csak arra emlékezz, Hogy ez csak szerelem"

Ahhoz képest hogy már elég rég nem énekelt, elég jól ment neki, és a tömegnek is tetszett meg őrjöngve tapsoltak a sikoltoztak. Bryan megfogta Vesper kezét hogy maradjon mellet és hogy egymásnak szemben állva énekeljék végig a számot. Vesper kénytelen volt a férfi szemébe nézni, és ott teljesen vége is lett, filmszakadás. Már nem tudott parancsolni magának, mint egy őrült, minden gátlását levetkőzve adta át magát a zene élvezésének.

" Nehézségek nélkül tudsz élni
Akarni kell győzni, akarni kell győzni
Kétségbe esetten nézel vissza
Újra és újra és újra

Amikor a világ már összedőlt
És nem számít semmi más
Még nincs vége Ez csak szerelem

És az életed már nem érdemes élni
És már készen állsz
Csak arra emlékezz, Hogy ez csak szerelem
Igen, ennyi az egész
Tudom hogy nem könnyű babám
De ez csak szerelem és ez minden!"
- Vesper - kiáltotta a mikrofonba, majd megölelte a lányt. Vesper nem tudott megálljt parancsolni a vérének. Megcsókolta a férfit, és Bryan sem ellenkezett, visszacsókolt.
- Jó éjt Prága - köszönt el a nézőktől, majd Vesper kezét fogva elindult a színfalak mögé.

Kis off

2011-04-05T08:47:00.002+02:00

Legújabb kis marhaságom, pici kalap pici tündérkisasszonyoknak.

Megérint a halál

2011-04-04T19:19:00.001+02:00

20. rész
Ez most csak ennyi, vannak részek amiket át kellett írom, mert túl véresek és gyomorforgatók lettek volna. Talán kikeveredtem a kátyúmból, és megint úgy frisselek mint eddig, szóval azé a kommenteket várom. csók a családnak

Erin arra ébredt hogy fáik, kinyitotta a szemét, de egy teljesen sötét helységben találta magát. Egy kis időbe tellett mire a szeme hozzászokott a sötéthez és ki tudta venni hogy hol is van. A keze és a lába meg volt kötve, mozdulni sem nagyon tudott, de valahogy próbált kiszabadulni. Minden porcikája fájt, és nem nagyon emlékezett semmire. Megtapogatta a fejét, az ujja hegye már nem lett véres, de érezte hogy a halántékánál megszáradt vér van. Meg is rémült, vajon hol lehet és mi történhetett. Zajt hallott odakintről, és a védekezési ösztöne azt súgta ájulást kell színlelnie. Hallotta ahogy a kulcs elfordul a zárban és az ajtó nyikorogva kinyílok, a félelemtől szinte csak a saját szívének dobbanását hallotta, de ahogy a füle a padlóhoz tapadt érezte a közelgő léptek súlyát. Nem is sejtette hol van, vagy hogy miért, de nagyon rettegett attól ami történni fog. Érezte ahogy az elrablója letérdel mellé, és elsimítja a a haját a nyakától, érezte a hideg ujjai érintését és az őrülten ziláló szuszogását. Még nem látta az arcát, de már tudta, hogy ugyanaz az ember aki Parker tizedessel végzett, és azt is tudta hogy ő is meg fog halni. Csak egy rántást érzett, a férfi belemarkolt a hajába és megtépte
- Auuu - kiáltott fel Erin önkénytelenül
- Ébredj ribanc - üvöltött rá a férfi. Erin azonnal felismerte
- Nathaniel - mondta Erin - Meg fogsz ölni - Erin nem tudta ledönteni, hogy ez most felismerés volt e vagy kérdés, de az esze azt mondta hogy ezt nem ússza meg élve. Szíve mélyén bízott abban hogy talán Dorian megmenti. Az esze viszont figyelmeztette hogy a férfi ki tudja hol jár.
- Előbb vagy utóbb ennek is el jön az ideje - mondta a férfi fenyegető hangon. Erin csak abban bízott hogyha ő meg is hal, de legalább a pasit elkapják
- Hibát követsz el - mondta határozottan Erin
- Mégpedig mivel? - kérdezett vissza Nate - Azzal hogy megöllek, nem hinném. legalább Dorian szenvedni fog
- Nem azzal hogy megölsz, hanem hogy nem illek a sorba.
- Szóval rájöttél - mondta gúnyosan - Kicsit későn, az FBI-osokat is sikerült átvernem, már az első két gyilkosság után, a többi meg jött magától
- De én nem vagyok sem szőke, sem olyan fiatal mint Vesper - mutatott a lényegre Erin - Nem akartad őt bántani, ezért öltél meg másokat
- Pontosan, jó profilozó lennél . A csaj a bolondulásba kerget
- Ugyan ha elkapnak nem fognak elmebeteggé nyilvánítani, ha szerencséd van éltefogytos leszel, de ha Dorian előbb bukkan a nyomodra akkor úgyis megöl
- Ha nem végzek vele is utánad - mondta a férfi, és megragadta a a nő hátra kötött kezeit. - Ez egy kicsit lehet fájni fog - mondta majd az egyik gerendáról lelógó kötélhez erősítette a nő kezeit. Erin sejtette hogy kicsitnél sokkal jobban fog fájni, és azt is tudta hogy el is fog ájulni a fájdalomtól
- Ugye a szex már nem elégít ki teljesen, ezért kínzol meg fiatal Vesper típusú nőket? - kérdezte Erin, miközben Nate elkezdte felhúzni Erint. A nő érezte ahogy a bal válla kiugrik. Tartotta magát, nem fog sikoltani a fájdalomtól, nem szerzi meg a férfinek ezt az örömet. Előrehajtotta a fejé, és próbálta megfeszíteni a vállizmait, hogy ezzel csökkentse a vállát és a könyökét érő erőhatást. Ezt Nate is észrevette, engedett a kötélen, és Erin teste zuhanni kezdett, ezzel tényleg csökkent a feszültség a vállában és a kezében, meg is könnyebbült, de szinte abban a pillanatban Nate megszorította a kötelet és ez megállította Erint a zuhanásban, szinte azonnal eltört mind a két válla, és el is ájult a fájdalomtól.

Vesper a kórház melletti park egyik árnya fája alatt bújt meg. Igazából maga sem tudta hogy miért nincs a többiek mellett, hiszen Doriant épp most műtik. Vesper aggódott, talán mint még soha. de igazából nem tudott mit tenni, ha hinne istenben talán imádkozna. Most még azt is bánja hogy nem hisz Istenben, vagy valamilyen felső hatalomban. Ott ült a fa tövében és rágódott, újra meg újra lejátszódott a szeme előtt a csata amit a felkelőkkel vívtak. Hallotta ahogy a füle mellett elsüvít a lövedék, ahogy a pisztoly dörren a kezében, és ahogy visszarúg. Nem volt hozzászokva, még most is érezte a kezében az enyhe rándulást.
- Most már én is gyilkos vagyok? - kérdezte magától hangosan
- nem vagy az, csak azt tetted amit tenned kellett - mondta egy hang a háta mögött. Vesper megrezzent, azt hitte egyedül van, és akkor hátra nézett és Gibbs magasodott fölé - nem akartalak megijeszteni - mondta lágyan - Leülhetek? - kérdezte, Vesper nem válaszolt csak arrább húzódott a padon, hogy a férfi kényelmesen elférjen mellette.
- Mikor én megöltem az első áldozatom fél napig hánytam - mondta Gibbs, Vesper elképedve nézett rá
- És hozzá lehet szokni ahhoz hogy megöl valakit? - kérdezte a lány
- Nem, még mindig épp olyan nehéz, csak a gyomrom bírja jobban. Én is elgondolkodom néha, és arra jutottam, akkor fogom abbahagyni a munkám mikor már nem ráz meg hogy látok meghalni valakit.
- Ettől most jobban kéne magam éreznem? - kérdezte a lány
- Nem feltétlenül, de tudnod kell hogy ez is egyfajta vadon törvénye, az erősebb marad életben. Most te voltál az, ha habozol, lehet mindannyian meghalunk - mondta Gibbs. Vesper nem igazán tudott mit mondani, hiszen akárhogy is történt, ő mégiscsak meggyilkolt valakit.
- Igazából azért jöttem, mert a főtörzsőrmestert kihozták a műtőből. Gondoltam ott akarsz lenni mikor felébred - Vesper csak bőszen bólogatott, majd némán indultak vissza az épületbe.
- Nem néz ki olyan szörnyen - biztosította Gibbs a lányt
- Mikor mehetünk vissza az államokba? Erin biztosan nagyon aggódik, és nem sértésből mondom, de jobb szeretném ha ott kezelnék.
- A dokik azt mondták hogy semmi akadálya annak hogy hazamenjek - mondta Dorian. Hogy nem is olyan ijesztő, ennél rémületesebbet még csak el sem tudott képzelni

Megérint a halál

2011-03-29T19:34:00.012+02:00

19. rész

Cső csumi csá, mindenkinek köszi aki kommentel, miattatok érdemes. Az előző fejezethez írtam kommentet elég hosszú hangvételű lett, esetleg várom az ötleteket J.vel kapcsolatban. Csók pussz pá. Maradok szeretettel felétek és Bryan Adams felé. Let's make a night to remember! Ezt tartsátok észben.
Helikopter hatalmas zajt csapott ahogy alig másfél méterrel a föld felett lebegett. Nem landolt csak tényleg szó szerint lebegett a talaj felett, felkeverte a porta földről. A pilóta az utasokra nézett és a feje felett leírt a jobb kezével pár kört. Gibbs felmutatta a hüvelykujját, majd Vesper felé fordult
- Ki kell ugornunk - mondta majd biztatóan a lányra mosolygott. Nem a magasság volt az elrettentő, sem a zaj, hanem hogyha kiugrik a gépből ellenséges területen lesz és odakint akármi megtörténhet, akár még rá is lőhetnek. Most tudatosult benne hogy igazán veszélyes amit csinál. Talán nem is olyan jó, ötlet nem kellett volna ennyire erőltetni a dolgot.
- Kész? - kérdezte Gibb s a lánytól, Vesper csak bólintott majd elrugaszkodott és földet is ért. Olyan érzése volt mintha egy Hollywoodi kasszasikergyanús akciófilmbe csöppent volna. Dorian és Ziva a környéket pásztázták, Vesper után Tony ugrott és Tim, már csak Gibbs volt a gépben, a pilóta mutogatott neki valamit. Vesper csak azt látta hogy a pasi kettőt mutat az újjával, Gibbs újra felmutatja a hüvelykujját, majd már ő is köztük van a földön.
- Két óra múlva ugyanitt, észak felé indulunk, ott van a raktár - suttogta halkan. Dorian halad elől, Ziva meg a csapat végén. Vesper botladozva, nehézkesen haladt előre. Elég vicces látványt nyújtott a harcra felszerelt csapatban. Rajta kívül mindenki vastagon fel volt fegyverezve, csak ö volt amúgy alapból kék műanyag overallban, amit Abby festett be neki hogy ne lógjon ki a terepből.
- Utálom a gumikesztyűket - méltatlankodott Tony
- Talán prosztatavizsgálatra emlékeztet - vágott vissza Ziva, és olyan csattanósan húzta fel a saját kesztyűjét. Alig 20 perc gyaloglás után megpillantották a célpontot, vagyis ami maradt belőle. Dorian felemelte a jobb öklét ezzel megálljt parancsolt a csoportnak, Gibbs melléosont
- A tereptárgyak alapján úgy hiszem hogy meg is érkeztünk - jelentette ki Dorian
- Hát nem sok minden maradt belőle
- A robbanás miatt - mondta Vesper tudálékosan - Mennyi időm lesz? - kérdezte
- Tony, Ziva biztosítás hátulról - küldte el Gibbs az embereit - Maximum fél óra, számolnunk kell az esetleges kellemetlenségekkel. Én és Peters főtörzs idekint maradunk. Timothy kíséri be, ő biológus, talán a segítségére lehet.
- Hátul okés minden - szólt Tony, azzal Vesper és McGee különleges ügynök bementek az épület megmaradt részébe.
- Mihez értesz még? - kérdezte Vesper a sráctól, aki mintha a pisztolyába kapaszkodott volna, úgy rohant előre
- Hogy érted? - kérdezett vissza
- Hát, azt láttam hogy a számítógépes zseni te vagy a csapatban, a biológiát is kened vágod, és Gibbs be mert küldeni veled, szóval azért lőni is biztosan nagyon tudsz
- Hát nagyjából csak ennyi.
- Nem te írtad azt a krimi bestsellert? - Tim csan némán bólintott. Vesper megállt és levette a hátizsákját - Abby, meg a tömegspek őrnagy imádni fogják ezt - mondta majd az egyik tégelyt megrakta mintával.
- Idenézz - mutatott Tim egy kisebb pléhdobozra.
- Azt hiszem hogy ez az aminek látszik - azzal egy nagyobb bizonyítékos zacskót vett elő.
- Berlini kék - mondta tim elismerően, majd körülpásztázták az épület többi részét
- Tiszta - jelentette ki Vesper, pont mint ahogy az akciófilmekből hallotta
- Tiszta - válaszolta Tim, ahogy kilépett az utolsó helységből, és abban a pillanatban dörrenés hallatszott odakintről
- Ez egy lövés volt? - kérdezte Vesper, Tim csak bólintott majd kilesett az ajtón.
- Úgy nézem hogy nyolcan vagy kilencen lehetnek, épp elvágják az utunk kifelé - mondta Tim bele a fülesébe.
- Maradjatok fedezékben - szólt vissza Gibbs, azt Vesper is hallotta. Odakuporodott Tim mellé
- Van fegyvered? - kérdezte férfi, Vesper csak bólintott majd előhúzta a védőruha alól a pisztolyát
- Szép - mondta elismerően - Használni is tudod? - kérdezte
- Persze, nem viccért hoztam magammal - mondta Vesper, kicsit ideges lett, nem nagyon akart lelőni senkit, de most nagyon úgy festett a helyzet hogy nem ússza meg anélkül hogy használni.
- Háromra gyertek ki, fedezünk benneteket - mondta Gibbs majd számolni kezdett. Vesper megdermedt, csak azt vette észre hogy Tim megragadja a karjánál fogva és kirántja az épületből. Golyók süvítenek el mellette, látta a többieket, aztán érezte hogy Tim elereszti a kaját és lőni kezd. Önkénytelenül emlete a magsab a pisztolyát, célba vette az első szembejövő ellenfelét, két lövést adott le. Az első célt tévesztett, de a második már combon találta a támadóját. Dorian kilépett a fedezékéből, hogy lássák hova kell menni, de így nyílt célpont volt a támadóknak. Gibbs pillanatok alatt kettőt leszedett, Ziva épp az egyikkel vívott közelharcot, Tony pedig a távolban lévőkre lőtt. Vesper érezte a lövedék szelét ami elrepült a jobb füle mellett, már egész közel volt Dorianhoz, látta ahogy a golyó a férfi vállába fúródik. Látta ahogy az anyag elszakad, és ahogy vér szertefröccsen
- Ne - kiáltott fel, majd megfordult és gondolkodás nélkül lőtt, két felkelőt gyilkolt meg, hidegvérrel
- Mindenki megvan? - kérdezte Gibbs mikor kicsit lecsendesedtek az események
- Peters megsérült - válaszolta Tim - De menni tud, csak a bal válla, elég közel a szívéhez, a helikopterig kibírja - mondta Tim a fülesbe, majd felnyalábolta Dorian és a menekülőcsapás felé indult. Ott csatlakozott hozzájuk a csapat többi tagja.
- Ziva te mész elől, én fedezlek benneteket. Tony segíts Timnek - adta parancsba a fönök, és mindenki szó nélkül követte a parancsot
- Okés minden? - kérdezte Vepsretől, a lány megrázta a fejét
- Nem, nem okés, megtámadtak bennünket, sé tiszte feleslegesen jöttünk ide - magyarázta a lány sírásra görbülő szájjal - az út visszafelé tovább tartot mint 20 perc, de Gibbs beszólt hogy induljon a helikopter
- Azonnali elszállítás kell - mondta a rádióba
- Tudjuk, láttuk odafentről hogy valami nem jó - Vesper már hallotta a közeledő mentőegységek hangját. Két helikopter jött, az egyik csak azért hogy fedezze a másikat, ha annak nem lenne elég a tűzereje.
- Tarts ki - mondta Vesper esdeklő hangon
- Nyugi nem lesz semmi baj, mi még sosem vesztettünk el senkit küldetésben - hazudta Tony, aki ezzel próbálta megnyugtatni a lányt. De valójában saját maga is aggódott. Látott már ilyen lövést, hatalmas a vérveszteség, a szív egyre gyorsabban ver, és a vér egyre jobban elfogy. Így érkezik mega biztos halál. Az egyik helikopter leszállt, abban orvos is volt, és vérplazma, de oda Csak Dorian és egy valaki szállhatott be, egy olyan aki elég erős ahhoz hogy beemelje a gépbe
- Én nem mehetnék inkább velük? - kérdezte a lány félénken
- Nem, te ezzel jössz - mondta Gibbs minden udvariaskodás nélkül és szó szerint feldobta a lányt a másik helikopterbe. - Végig kapcsolatban leszünk - biztosította Gibbs a lányt. előbb Tim, majd Gibbs és végül Ziva is felszállt, a másik helikopter gyomrában a sebesülttel és Tonyval már előbb elindult, ők meg szorosan követve.
Mindkét helikopter a Tel Aviv melletti repülőrét egy lezárt részén landolt. Vesper még a levegőből látta ahogy Dorian egy hordágyra fektetik
- Nem lesz semmi baja - nyugtatta meg Ziva, - Itt jó kezekben lesz, ismerem az orvost - tette hozzá. Ziva nem igazán örült ennek a helyzetnek, Nem nagyon akart találkozni az apjával, de a körülmények afelé hajlanak hogy ezt nem ússza meg.
- Ő a Mosad igazgatója - mutatott Gibbs egy férfira aki épp a kiszállókat vizslatna
- És nem mellékesen Ziva édesapja - tette hozzá Tim
- Igazgató úr - mondta Gibbs, tartva a három lépés távolságot
- Gibbs különleges ügynök - Vesper azonnal levette a fagyos hangulatból hogy a két férfi nem szívleli egymást. - McGee ügynök - köszöntötte Timet is
- Uram - válaszolta Tim, de ő sem tett egy lépést sem az igazgató felé. Igazából nem volt benne semmi félelmetes gondolta magában Vesper, de aztán Zivara nézett, és tudta jobb lesz ha nem nagyon haverkodik a pasival.
- Ön bizonyára Miss Case - mondta Vesper felé fordulva - Örülök hogy megismerhetem
- Én szintúgy - Vesper felé nyújtotta a kezét és a lány kezet rázott vele - Uram, szeretnék a társam után menni - kérte Vesper
- Az már csak természetes, azonnal intézkedem - mondta a férfi majd intett az egyik alkalmazottjának, aki a kocsival odahajtott hozzájuk
- Mindannyian Dorian Peters után megyünk - jelentette ki Ziva, még mielőtt az apja bármit is mondhatott volna. Mindannyian a kocsiba ültek. David igazgató héberül szólt a sofőrhöz, megkérte hogy vigye a csapatot a kórházba.

Megérint a halál

2011-03-29T09:55:00.002+02:00

18. rész

18, kész, ennyi, holnap új.
Vesper egyedül ébredt, tudta hogy az elmúlt éjszakának vége. Nem akarta kinyitni a szemét, mert azzal végérvényesen véget vetne neki. Még élt benn, nagyon is erősen élt benne mi történt közte és Dorian között. Tudta hogy a férfi már nincs mellette, hogy elment és hogy talán sosem látja őt viszont. Így hát erőt vett magán, sóhajtott, kinyitotta a szemét, és visszazuhant a zord, rideg, elhagyatott valóságba. Egy szál sötét orchidea volt az ágya végében és pár kézzel írt szó. Dorian kézírása, szálkás, erős, határozott. "Csak jól akarom csinálni, kicsit jobban szeretlek mint kéne, ezért megyek el" olvasta fel Vesper az üzenetet. Igazából csak azt fogta fel hogy szereti. Felöltözött és útra kelt. Maga sem tudta hogy merre induljon, hiszen csak annyit tudott hogy Dorian előbb Fort Braggbe megy, majd onnan a földi pokol egyik bugyrába. De talán meg tudja állítani, ha elmondja neki hogy szereti, és hogy nem akarja hogy elmenjen. A Dullasra ment, mármint a reptérre és onnan figyelte az induló gépeket, talán elkésett, és talán minden elveszett. de aztán látta, hogy egy kisebb csoport egyenruhás fiatal tolong az egyik terminálnál. Odament hogy megkérdezzek merre tartanak
- Bocs - kocogtatta meg az egyik legalább két méter magas egyenruhás vállát. Az megfordult, Vesper megijedt mikor meglátta hogy valami tiszt lehet az nem is kezdő közlegény
- Igen? Miben segíthetek ? - kérdezte kedvesen, vagyis próbált annak tünni, mert a külseje elég marcona volt.
- Bocsánat, én én csak - kezdte hebegve - Csak azt szeretném megkérdezni, hogy ez a gép megy e Fort Braggbe?
- Igen, de nem szállítunk civileket
- Én, én nem akarok oda utazni. Csak keresek valakit - magyarázta a lány tovább. Próbálta kerülni a tiszt tekintetét, ideges volt attól ahogy a szemébe nézett.
- Mégpedig? - kérdezte röviden
- Egy Dorian Peters nevű újoncot keresek - válaszolta a lány
- Peters, lépjen ki - szólt rá a tiszt. Dorian kikeveredett egy kisebb csoport közepéről
- Uram - szalutált, majd meglátta Vespert
- Pihenj - szólt rá a tiszt - Öt perc - mondta és mutatta is
- Mit keresel itt?
- Beszélnünk kell - suttogta a lány és megfogta a férfi kezét, majd elhúzta őt kicsit arrébb hogy ne hallják amit mondani készül.
- Nem a legjobb pillanat
- Figyelj, tudom amit tudok. Tudom hogy szeretlek, és hogy te vagy az az ember akivel le akarom élni az életem, aki mellett meg akarok öregedni, 20, 30 vagy akár 40 évig mellette elaludni és másnap reggel melletted ébredni. Érzem hogy te vagy az igaz
- Vesper - szólt a férfi halkat a tenyere közé fogta a lány arcát. - Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy itt maradjak
- Ezt meg hogy lehet, ha szeretsz akkor minden pillanatot mellettem akarnál tölteni. Nem értem mit jelent ez
- Csak hogy biztosra akarok menni, mindent jól csinálni. Ha ezt a próbát is kiálljuk akkor mindent le tudunk küzdeni
- De én nem vagyok ilyen erős, én törékeny vagyok, szükségem van rád. De te elmész ebbe a háborúba hogy valaki más harcát vívd meg, a magadé elől meg elmenekülsz - Túl sok rossz emlék kerül elő, gondolta magában Vesper ahogy ott állt Nate előtt, aki szinte ugyanazokat a szavakat használta, mint ő korábban
- Ezt Dorian mondta neked? - kérdezte ridegen, visszahúzódva. Nathaniel nem válaszolt
- Mi a válaszod? - kérdezte a férfi
- Nem, nem megyek hozzád feleségül. Nem érdekel hogy mit akarsz, de ezt nem mondhatod nekem. Nincs hozzá jogod - válaszolta a lány és már potyogtak a könnyei. Annyi lelki ereje volt hogy felmarkolja a kulcsit és kocsiba üljön. Nem is tudta igazán kire haragszik, Dorianre aki így elárulta, vagy saját magára, hogy még mindig nem tud igazán szeretni mást. Most ébredt rá hogy még mindig Doriant szereti, és lehet végleg elveszti mert egy másik nő karjaiba taszítja. Órákat töltött a sötétben a régi otthonában, maga sem tudta mennyi idő telt el, csak arra lett figyelmes hogy korog a gyomra, akkor viszont már rengeteg idő eltelhetett, ugyanis teljesen jóllakott. Úgy döntött hogy nem sajnáltatja tovább magát, és kimászik a gödörből. Kitárta az ablakot, és elkezdett takarítani. Mivel telefonja sem volt, senki sem tudta felhívni. Talán jobb is így, legalább nem kell végighallgatnia Nate bocsánatkérő szavait. Csak arra lett figyelmes hogy ismét besötétedett, ezek szerint elmúlt egy újabb nap. Lefeküdt, reggel az volt az első dolga hogy elment vásárolni, elsősorban kaját, és egy mobiltelefont. A lehető legegyszerűbb készüléket vette meg, de nem tudta mit kezdjen vele, Nate számát nem tehette bele, hiszen vele nem nagyon akar beszélni. Ott van Dorian, most ő sem igen akarja látni, és Erin. Őt kedveli is, de szar érzés hogy épp ő volt aki a nő karjaiba akarta kényszeríteni Doriant. Így hát egy szám sem volt benne akit felhívhatott volna. Ez volt talán az utolsó csepp a pohárba. Vesper, hiszen neked nincsenek barátaid, mutatott rá a hang a fejében, és ezt a lány sem tagadta. Összefolytak a napok a fejében, de tudta hogy már közeleg az indulás időpontja, így hát visszalopózott Nate házába, elhozta a pisztoly és meg sem állt az NCIS irodaépületéig

- Hello – köszöntötte őket

- Szia – ugrott fel Ziva a helyéről. – Mi járatban? – kérdezte

- Orvos kellene – mondta a lány héberül hogy a többiek ne értsék. Ziva csodálkozva pislogott a lányra.

- Orvos? – kérdezett vissza, szintén héberül. Vesper helyeslően bólogatott – gyere utánam – tette hozzá majd elindultak az alagsor felé

- Te értetted mit mondott McKocka? – kérdezte Tony

- Nem, héberül beszéltek

- Érdekes csaj ez a Vesper, csak kár hogy ilyen zűrös – jegyezte meg Tony és a két távozó lány fenekét bámulta

- Honnan veszed hogy zűrös?

- Látszik rajta. Figyi zsenikém elmagyarázom – mondta Tony és elindult Tim asztala felé – Vesper egy katonai egység tagja, méghozzá ők egyenesen Smith ezredesnek jelentenek. Dorian Peters az egyik legjobb katonai ügynök, ő nem egy egyszerű főtörzsőrmester, az egyik legjobb, olyan mint Gibbs. Nem jó ötlet őt magadra haragtani. Azt ott van Vesper pasija, az FBI-nak profilozik, megjegyzem csak úgy hobbiból. Mikor már az FBI-os profilozok nem tudnak mint kezdeni a sorozatgyilkosokkal akkor megkérik Seymourt hogy lessen körül. Ő meg mintha valami látnok, vagy woodoo izé lenne, épp csak a tettes nevét nem mondja meg. De Parker ügyében is ő a szakértő

- És te ezt mind honnan tudod? Kiolvastad a varázsgömbödből? – kérdezte Gibbs aki már egy ideje ott állt mögötte, és egy tasli kíséretében rájuk parancsolt hogy

- Irány Ducky – azzal mint a három férfi lement a patológiára.

- Á, Gibbs, a lehető legjobbkor – mondta az orvos, mikor meglátta az érkezőket. – A hölgyek már elkészültek – Vesper épp akkor öltözött fel.

- Igazán remek hogy Miss Case is itt van, a felettese már aggódott önért

- Elromlott a telefonom – magyarázta a lány önkénytelenül

- Az enyém is mindig különös körülmények között romlik el – válaszolta Gibbs mosolyogva, majd ugyanazzal a lendülettel ahogy megérkezett letolta a gatyáját és intett a két társának is. Tony kicsit zavarodottan nézett körbe. Ziva köhécselt egy gúnyosat

- Imádom mikor terepre megyünk – jegyezte meg vigyorogva. Vesper sem bírta visszatartani a nevetését. Jó kis csapat lehet ez.

- Hamarosan megérkezik a Főtörzs is és akkor megnézzük a tervet – magyarázta az ősz hajú, miközben a nadrágját vette vissza.

- Igazán nagyszerű. Mennyire kell tartani attól hogy megtámadnak minket? – kérdezte Vesper

- Hát két oldalról, ott vannak Kadaffi zsoldosai és a felkelők

- De hát mi a felkelőkön akarunk segíteni – értetlenkedett Vesper

- Hát mi elsősorban egy komoly vegyi fenyegetést akarunk megállítani, és csak utána támogatni a Kadaffi rezsimjét megdöntő csapatokat – javította ki Gibbs aki már megint kávét ivott.

- Értem, akkor akár a felkelők is megtámadhatnak?

- Igen. Jól tud lőni? – kérdezte Tony

- Tudni tudok – mondta a lány majd elővette a pisztolyát a nadrágja derekából

- Hohohoho – mondta Tony, mikor meglátta a fegyvert

- Igazán remek darab – állapította meg Ziva. Kopogtak, majd belépett az ajtón Dorian, aki igencsak meglepődött mikor meglátta hogy az ügynökök közt ott ül Vesper

- hello mindenki – mondta – Te itt azt hittem hogy itthon maradsz – mondta ki még mindig a meglepettségtől kábán

- Gyenge próbálkozás volt – válaszolta Vesper, majd visszadugta a fegyverét a nadrágba és elrejtette a felsője alá. – Vegyvédelmi ruha is kell – mondta a lány Gibbs felé fordulva

- Ezért megyünk most a laborba – Gibbs mintha mutogatni akarta volna hogyan is van felszerelve a csapata.

- Abby Sciudo – mondta Vesper ahogy belépett a laborba – ezer éve nem láttalak

- Vesper Case – toporzékolt a lány örömében – hallottam pletykákat hogy te leszel a külsős, de nem hittem volna. De örülök neked – mondta majd amilyen szorosan csak tudta magához ölelte Vespert

- Remek, örülök hogy ilyen nagy az összeborulás, de fontosabb dolgunk is van, mint hogy az elmúlt „ezer” évet megbeszéljétek

- Persze, persze bocsi Gibbs. Itt vannak a ruhák, és hozzatok nekem talajmintákat, tömegspek őrnagy nagyon éhes.

- Dögös gép, én is akartam ilyet, de a főnököm azt mondta hogy nem fér bele a keretbe, azt vettem magam, bár az enyém egy kicsit régebbi modell – magyarázta Vesper, és áhítattal nézett a spektrofotométerre.

- Ezt nézd meg, ezt értékelni fogod – mutatott egy újabb kütyüre a lány

- Egy pásztázó elektronmikroszkóp

- Na tessék egy másik Abby, csak szőke – jegyezte meg Tony, Gibbs mérgesen összevonta a szemöldökét, de a változatosság kedvéért nem vágta tarkón a férfit.

- Ugye hozol nekem sok talajmintát? – kérdezte Abby Gibbstől

- Nem azért megyünk, de ha sikerül mást is hozunk neked.

- Anyám – kiáltotta el magát és megint Vesper felé fordult - Igaz hogy Zycklon B volt ott?

- Hát nagyon úgy festett a dolog

- Fantasztikus, zseniális, imádom. Mintákat, sok sok mintát

- Majd én hozok – mondta Vesper és a hátizsákjába pakolta a mintavételező tégelyeket.

- Most pedig menjetek – azzal kitessékelte az embereket a laborból

- Te meg mióta ismered Abbyt? – kérdezte Tony

- Hát egy ilyen kromatográf bemutató vásáron találkoztunk, mint mondta ezer, vagy ezeregy éve, már magam sem tudom.

Megérint a halál

2011-03-28T08:02:00.008+02:00

17. rész

Nos fos, de ez van. Néhol érthetetlen, zsúfolt, csúfolt. hihi. Azért szerettem ezt a részt. Olvasgassatok. Jha amúgy arra jutottam, hogy sehova, de a befejezés már megvan szóval kakukk, és az új történet is körvonalazódik bennem. Kicsit zenés, kicsit akciós, ahogy megszokhattátok, Bár ez nem azt jelenti hogy ennek hamarosan vége, még sok mindent szeretnék bele írni. Nagy monológból is elég mára, továbbra is elmentem vagánynak

Vesper Nate-tel találta szembe magát mikor visszaért.
- Te itthon? - kérdezték mind a ketten szinte egyszerre.
- Ugye nem haragszol rám? - kérdezte a lány, Nate nem válaszolt csak összeráncolta a homlokát, kitárta a karjait, Vesper szorosan hozzábújt. Arra gondolt, hogy mennyire hiányzott neki a férfi, és hogy mennyire sok mindennel tartozik neki. Ő volt mellette mikor a padlón volt, mikor Dorian elment, mikor nem jött vissza, mikor megtudta hogy rákos, és most is itt van, ő meg el akar menni Líbiába.
- Szerinted én kísértem a halált? - kérdezte a lány másnap reggel miközben Nate karjaiban feküdt
- Hogy érted ezt? - kérdezett vissza Nate
- Ugye nem leszel ideges? - a férfi megrázta a fejét - Szombat hajnalban elutazom Líbiába, Doriannel és pár NCIS ügynökkel - magyarázta a lány
- Nem engedem meg hogy elmenj - jelentette ki, még mondani akart valamit de megszólalt a telefonja. megnézte ki az, majd szó nélkül felvette - Halló - szólt bele, majd hümmögött párat és letette - El kell mennem, ezt még megbeszéljük - valami fenyegető volt a hangjában amitől Vesper egy kicsit meg is rémült
- Mikorra jössz haza? - kérdezte e Vesper miközben a férfi öltözött
- Vacsorára biztosan itthon leszek - válaszolta - Szeretlek - tette hozzá és egy csókot nyomott a lány arcára
- Én is téged - válaszolta a lány, majd megcsörrent a benti telefon. Intett Nathenialnek aki még az ajtóból dobott egy csókot. Vesper felvette a telefont
- Vesper Case
- cső, Dorian vagyok. Mobilod még mindig halott, azért hívtalak ezen. Találkoznunk kéne, ki tudsz jönni Quanticoba?
- Nem nagyon. Nem érne rá este, főzök vacsit. Hozd Erint is és mindent megbeszélünk.
- Nathaniel is otthon lesz?
- Igen, dupla randi - vágta rá a lány
- Remek, így legalább jobban megismerhetem. Jha míg el nem felejtem, az ezredes üzeni, hogy meg kell állnod nála aláírni pár papírt és pisztoly vételezni
- Fegyverem már van, csak használni nem szeretném, de ha titeket ez megnyugtat akkor ám legyen.
- Okés, este fél nyolc?
- Úgy jó lesz, beszélek Erinnek, azt állj meg érte és gyertek.
Vesper felöltözött, a fali széfbe rejtette a pisztolyt amit otthonról hozott el. Felmérte a terepet a konyhában, majd elment vásárolni. Mióta belemelegedett ebbe az akciócsoportozásba szinte teljesen elhanyagolta háziasszonyi kötelességeit, pedig még szinte semmi akció nem volt. Csak Japán, arra meg rettegett visszagondolni. Egy részt félt hogy mi fog történni világméretű szinten, másrészt aggódott a testvéréért. Legalább is azt gondolta ez az érzés aggodalom azért a srácért akit most fog csak igazán megismerni. Pontosan emlékezett a pillanatra mikor először találkoztak, milyen vehemenciával tiltakozott ellene. Jacob pontosan tudta kit keres, és mégis Izraelig utazott hogy találkozzon Vesperrel. A lány azért utazott Tel Avivba hogy megismerje az anyja életét, aki az ő születése előtt néhány hónapot töltött az országban. Az interneten vette fel a kapcsolatot egy Jacob nevű fiúval, aki mesélt neki azokról a dolgokról amit az anyja és az izraeli tanárok csináltak abban az időben. Vesper úgy döntött hogy személyesen is találkozik hát azzal a sráccal, és ő könnyebben utazott Izraelbe mint Jacob Amerikába. Vesper félelmekkel telve szállt le a repülőről, ez nem sokkal Dorian távozása után történt, igazából talán sosem került volna sor rá, ha Dorian vele marad, de mivel nem volt senkije így kapaszkodott minden elérhető szál után ami a múlthoz köti.
- Hello, biztosan te vagy Vesper - mondta egy srác amint kilépett az útlevél ellenőrzéstől
- Igen, te pedig Jacob? - kérdezett vissza kicsit megszeppenve. A srác csak bólintott, majd elvette a lány csomagját. Legszívesebben ott magához ölelte volna, de akkor Vesper nem értené miért, így hát hosszú kínos séta után kocsiba ültek
- Hova szeretnél menni legelőször? - kérdezte a fiú
- Hát nem is tudom, talán az egyetemre, ahol anya és a professzorok ténykedtek.
- Okés - válaszolta Jacob
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Vesper, a srác csak bólintott - Honnan tudsz ilyen jól angolul?
- Hát én Amerikában nőttem fel, ide csak egy kisebb nyomozás miatt jöttem, és hát itt ragadtam - válaszolta Jacob széles mosollyal az arcán.
- Értem, és megértelek. Igazán szép hely
- Az lenne, ha nem gyűlölködnének állandóan - válaszolta Jacob - De nem azért vagy most itt hogy erről beszéljünk - mondta a srác, majd mesélt és mesélt és mesélt.
Három napig csak meséket és történeteket hallott az anyjáról, akit mindenki annyira szeretett, de ő valahogy nem ilyenre emlékezett. Izraelben az anyját mindenki életvidám, kedves szeretetreméltó, segítőkész nőként emlegette, de az ő emlékeiben teljesen máshogy élt. Egy megfásult, hitét vesztett emberre emlékezett, aki szinte semmi iránt nem tudott már lelkesedni.
- El kell mondanom neked valamit - szegte meg a fogadalmát Jacob, Vesper kérdőn nézett rá
- Evelyne Case az anyám volt - bökte ki minden magyarázat nélkül
- Az nem lehet - tiltakozott a lány
- Sajnálom, de ez az igazság. Egy anyánk volt, és én nem ismerhettem őt, mert a születésem után elragadtak tőle. Azért vagyok itt hogy az apámat kutassam, meg hogy téged megismerjelek- Vespert annyira szíven ütötte a hír hogy szólni sem tudott.
- De én, én nem hiszem - mondta Vesper azzal felpattant a helyéről és elrohant. Milyen botor is volt akkoriban, gondolta magában miközben a vacsorát főzte. Milyen jó is lett volna ha Jacob mellette van, de nem volt mersze felvenni vele a kapcsolatot, egy katasztrófa kellett hozzá, hogy szólni merjen hozzá. Az ő viszonyok még most is elég instabil lábakon áll, de talán ha visszatér Hawaiiről akkor majd tudnak beszélgetni, előbb csak mint barátok, aztán mint testvérek és még az is lehet hogy a sok külön töltött év után olyan lesznek egymásnak mint a legigazibb testvérek. A kaja elkészült, már csak az utolsó simítások voltak hátra, azt meg közvetlenül a tálalás előtt akarta megcsinálni, így hát maradt ideje egy forró fürdőre. Kiválasztott egy fekete rövid ruhát az ágyra tette, elindította Bryan Adamstől a Victim of Love-ot, majd teleengedte a kádat forró vízzel.
- Megjöttem, mi ez a finom illat? - kérdezte Nate aki épp akkor lépett be a szobába mikor Vesper készült felhúzni a ruhája cipzárját.
- Vacsoravendégeink lesznek - válaszolta a lány.
- Igazán remek - mondta férfi, de a hangján hallani lehetett hogy egyáltalán nem örül a hírnek.
- Csak Dorian és Erin
- Hát pont ez az. Reggel bejelented hogy Líbiába mész, erről akartam volna veled beszélni, de még csak esélyt sem adsz arra hogy meggyőzzelek ne menj el. Fáéletek, és nem akarom hogy bajba kerülj
- Nem lehet hogy csak féltékeny vagy? - kérdezte a lány
- De igen, kimondhatatlanul féltékeny vagyok. Aggódom, hogy elvesz tőlem, hogy újra olyan leszel mint mikor rád találtam, és az sem mellékes hogy Líbia háborús övezet, és tényleg azt gondolom hogy kísérted a halált - zúdította rá Nate, és akkor megszólalt a csengő
- Kinyitnád kérlek - kérte a lány, aki még felcsatolta a kedvenc karkötőjét majd a konyhába sietett.
- Persze, ha ezt szeretnéd - mondta Nate, majd az ajtóhoz lépett és beengedte a vendégeket
- Helló - mondta kedvesen. Doriannal ugye már találkozott, így hát egy baráti kézrázással üdvözölte
- Nathaniel, ő itt Erin Portman - mutatta be Erint a férfinak - Erin ő pedig Nathaniel Seymour
- Helló - mondta a férfi röviden
- Szia - válaszolta Erin legalább olyan fagyosan
- Ti meg ismeritek egymást? - kérdezte Dorian és épp akkor lépett be Vesper egy tálcával a kezében
- Igen, de csak futólag - válaszolta Erin egy barátságos mosoly kíséretében, mert nem akart elrontani sem Vesper sem Dorian estéjét. Meg hát végül is, az már évekkel korábban történt
- Na ennek örömére foglaljunk is helyet - mondta Vesper majd az ebédlőbe tessékelte a kis csapatot, ahol mindenki helyet foglalt. Natenek és a két vendégnek töltött egy kis whiskeyt
- Remélem éhesek vagytok. Rozmaringos bárányt sütöttem, sós muffinnal - kezdte el sorolni a vacsora fogásait
- Én éhen halok - mondta Dorian
- Segítek behurcolkodni - ajánlotta fel Erin
- Ó köszönöm - fogadta el a segítséget Vesper, majd mind a ketten kimentek a konyhába.
- Beszélni szeretnék veled - mondta Dorian - Tudom, hogy nem igazán szívlelsz engem, de szeretnélek megkérni egy szívességre
- Hallgatlak - mondta kissé ingerülten Nate
- Arról van szó, hogy nem szeretném ha Vesper velem jönne Líbiába
- Akkor már ketten vagyunk - vágott a szavába a férfi.
- Kérlek csak hallgass meg - Nate csak bólintott - szeretném ha megkérnéd Vesper kezét, talán akkor nem akar majd jönni
- Te ennyire nem ismered - förmedt rá Nate
- De ismerem, és tudom hogy mit kell neki mondani, aminek nem fog tudni ellenállni. Csak próbáld meg, nem tudom miért akar annyira Líbiába menni, de veszélyes, és azt hiszem egyikünk sem akarja hogy baja essen
- Ha előbb gondoltál volna erre, akkor egyáltalán nem keresed meg. Te nem tudod milyen állapotban volt mikor elhagytad, hosszú hónapokba telt mire egyáltalán megszólalt, evett, vagy mosolygott. Egy emberi roncs maradt utánad, most meg itt játszód az aggódót. Egyáltalán nem ismered, ha ő egyszer a fejébe vesz valamit akkor azt véghez is viszi. Nem hiszem hogy tudnék bármivel is hatni rá
- Kérd meg a kezét, csak egy próba. Mond neki, hgy szereted, és hogy szükséged van rá, hogy melletted legyen húsz, harminc vagy akár negyven évig, hogy szeressen és hogy együtt öregedjetek meg, mert te tudod, hogy ő az igazi. Ez hatni fog rá - mondta Dorian. Épp csak befejezte és beléptek a lányok
- Meg is hoztuk a kaját - azzal mindeni elé letették a tányért
- Igazán ínycsiklandónak tűnik - mondta Nate
- És miről beszélgettetek míg mi odakint voltunk
- Úgy döntöttünk összeesküszünk ellened, és megbeszéltük, hogy miért nem szabadna Líbiába menned.
- Mind a ketten tudjátok hogy tántoríthatatlan vagyok, de most ne beszéljünk Líbiáól - mondta a lány és nekilátott a vacsorának. Az este további részében teljesen semleges témákról beszélgettek. Erin elmesélte hogy elkezdődött a kislány örökbefogadási procedúrája. Azt hazudták Doriannel, hogy egy kosárban találták a bázis rendelője előtt. Meg is indították a nyomozást, de hamar le is álltak vele, ugyanis semmilyen nyom nem utalt arra hogy ki hagyhatta ott
- Ally nagyon boldog, ez most egy kicsit megnyugtatja, és hát talán nem is fogja annyira erőltetni a gyerek témát.
- És persze Matt is elégedett, főleg hogy a felesége boldog, és azt olvastam valahol, hogy a meddő nők örökbefogadás után már gond nélkül képesek kihordani egy magzatot - mondta Dorian tudományosan
- Úgy bírom mikor ilyeneket mondasz - mosolygott rá Erin. De egész este a szeme sarkából figyelte Natheniel. Aki gyanúsan méregette őt.
Az este hamar véget ért.
- Finom volt a vacsora, máskor is megejthetnénk egy ilyen estét. Legközelebb mondjuk nálam. Bár én nem tudok főzni, de majd hívok segítséget - mondta Erin és a könyökével oldalba bökte Doriant.
- Persze - mondta Dorian elgondolkozva, persze, ha sikerül a terve, Vesper talán sosem áll vele szóba, és akkor nem lesz közös vacsi, meg dupla randi.
Vesper kicsit elfáradt mire mindent elpakolt, már épp csak a mosogatógép beindítása volt hátra, mikor megérezte ahogy Nate a dereka köré fonja a karjait.
- Ugye tudod hogy nagyon szeretlek? - kérdezte. Vesper csak hátra fordult és arcon csókolta a férfit - Csak mert szeretnék kérdezni valamit tőled? Tudom, hogy erről még nem igazán beszéltünk. De nekem te vagy az a nő aki mellett akár még 30 évig is minden reggel szeretnék felébredni, és nagyjából 40 év múlva örökre elszenderülni. szóval csak azt szeretném megkérdezni hogy leszel e a feleségem? - bökte ki Nathaniel. Vesper érezte hogy könnyek gyűlnek a szemébe a meghatottságtól, de tudta nem azért mert a férfi megkérte a kezét, hanem mert rátört egy újabb emlék.

Megérint a halál

2011-03-26T20:39:00.002+01:00

16 rész
Részemről nem szeretem ezt a részt, csupa fos. De D jóváhagyta és még tetszett is neki, szóval annyira talán nem rossz. HIHI. Jó szórakozást. Egy bajom van, hogy nagyon is belezuhantam Bryan Adams hangjának bűvkörébe.

Vesper fékcsikorgást hallott, majd a kocsi ajtó puffanását. Dorian idegesen tépte fel a bejárati ajtót.
- Láttad? - kérdezte a lánytól aki megszeppenve állt a szoba közepén
- Láttam - mondta a lány
- Ezek mindent elbasznak. Lesz hozzájuk pár keresetlen szavam. Kitekerem annak a kis pöcsnek a torkát, meg annak is aki informálta őket. Tuti az a buzi tenyérbemászó képű DiNozzo ügynök volt. Hazavágják az egész akciómat. Így nem lehet dolgozni - morcogott Dorian, miközben átöltözött, egyenruhába bújt. Épp akkor lépett be Erin, aki persze rendesen le volt törve a meghiúsult randi miatt.
- Most hova mész? - kérdezte Vesper
- Az NCIS- be - azzal a kocsija felé indult
- Vele megyek, nehogy valami ökörséget csináljon- mondta Vesper, majd beugrott Dorian mellé a kocsiba. Erin idegesen nézett utánuk, ő is nagyon aggódott Dorian miatt
- Te meg mit akarsz? - üvöltött rá a lányra aki már ott ült mellette az autóban
- Majd én leverem helyetted azt az ügynököt. Te túl ideges vagy, nehogy hülyeséget csinálj
- Én? Én itt már semmit sem tehetek. Látták az arcom, ezzel kibaszottul hazavágták a Líbiai utamat
- Mivan? Te mentél volna Líbiába, és mikor akartál szólni
- Neked? Soha. Te oda nem jöhetsz. Veszélyes - mondta Dorian ingerülten, majd a gázba taposott és meg sem állt az irodaházig. Két piroson hajtott át, majdnem ütköztek egy teherkocsival.
- Ne csinálj hülyeséget - kérte a lány, de Dorian csillapíthatatlan volt. Már a liftben voltak, a bejáratnál a biztonsági őr útba igazította őket. A lift megállt az ajtó kinyílt. Dorian mint a villám lépett ki belőle, elindult a boxok fel, már látta az ősz hajú ügynököt. Vele nem volt baja, csak azzal a másikkal, az olyan nyomi volt. Aztán ahogy közelebb ért már látta hogy ott ül DiNozzo, aki szintén észrevette az érkezőket. Felállt a helyéről
- Főnök - csak ennyit tudott kinyögni. Dorian megragadta az ingénél fogva és bemutatta neki az öklét, Tonynak eleredt az orra vére. Dorian nem akarta még egyszer megütni, és ebben David ügynök és Vesper is megakadályozta. Igazából tudatosult is benne hogy felesleges volt idejönnie, de kis megnyugvást azért érzett. Kirántotta a karjait a lányok szorításából, és Gibbs felé fordult
- Remélem nem maguk szivárogtatták ki az infókat a munkámról - mondta, közben az ujjéval fenyegetőzött.
- Főnök? - kérdezte David ügynök, de Gibbs, nem válaszolt csak intett hogy ne.
- Maga - mutatott Dorianre - Velem jön - mondta, majd gyors léptekkel elindult a tárgyaló felé. Vesper is utánuk indult
- Maga nem - mutatott a lányra - csak a főtörzs - Vesper kérdőn nézett a barátjára, de Dorian nem szólt, csak egy vállrándítás, és Gibbs után ment
- Helló Ziva David vagyok - nyújtotta a kezét a nő - Még őt sem ismeri, ő Timothy McGee ügynök. Mi nyomoztunk a gyilkossági ügyben
- Hey - szólt Tony, de senki sem figyelt rá - hey - kiáltotta újra - vérzik az orrom
- Ne is foglalkozz vele, mindig nyafog - mondta a lány vigyorogva.

- Elnézést kérek a kellemetlenségért - mondta az ügynök, majd hellyel kínálta Doriant
- Azzal nem vagyok kisegítve. Én minden kérdésre válaszoltam. Maguk meg eltolják a küldetésem. Most utaztam volna Líbiába egy nagyon kínos ügy miatt.
- A vegyi fegyvertámadás? - kérdezte Gibbs és kortyolt a kávéjából
- Igen. Tudnak róla?
- Persze hogy, az összes három meg négybetűs állami szervezet tud róla. Amerikában nincsenek titkok, ha nemzetbiztonságról van szó. Mi leszünk a kísérők
- Mivan? - kérdezte Dorian
- Biztosíthatom afelől hogy velünk jár a legjobban.
- Mégis hogy gondolták az egészet?
- Az én főnököm meg a maga főnöke összedugták amijük van és ez lett a vége. Csak maga, meg az a vegyész csaj, az ezredese ragaszkodik hozzá - magyarázta Gibbs
- És a nyomozás?
- Azt az ügyet átvette az FBI, mivel találtak több halott nőt akikkel ugyanúgy végeztek. Fent áll a gyanú hogy egy szadista sorozatgyilkossal állunk szemben - mondta Gibbs
- Remek - válaszolta Dorian - Egy pasi aki fiatal szőkéket gyilkol - jegyezte meg, és arra gondolt, hogy Vesper talán jobb helyen lesz vele Líbiában, mert ott tud rá vigyázni. Gibbs pillanatig bámulta merengését
- Nem kell aggódni, az FBI kicsit szőrszálhasogató, de nem hagyja hogy egy elmebeteg nőket gyilkoljon.
Vesper vagy 20 percig várakozott mikorra Dorian és Gobbs visszatértek
- Örülhetsz - jelentette ki a férfi - szombaton hajnalban indulunk Líbiába
- Remek - pattant fel a lány a helyéről.
- Meg kell kapniuk a szükséges oltásokat, és jó lenne ha Miss Case és kapna egy fegyvert.
- Nekem nem kell pisztoly, meg tudom magam védeni - ellenkezett a lány, Gibbs összevonta a szemöldökét
- Maga csak azt hiszi, nem kirándulni megyünk, és ott nem elég az a fitness taybo, egymásra leszünk utalva.
- Oké, de nem vagyok hajlandó használni is - jelentette ki a lány
- Reméljük nem lesz rá szükség - mondta Gibbs, az emberei meglepetten néztek rá. Egy civilt vinni egy ilyen veszélyes bevetésre. David ügynök a fejét csóválta. - Konzultáljanak az orvosukkal, péntek este találkozunk - azzal elbúcsúzott és szó szerint kitessékelte a vendégeket.
- Haza kell mennem - jelentette ki Vesper a parkolóban
- Minek? - kérdezett vissza Dorian
- Csak, el kell intéznem pár dolgot, telefon meg ilyenek.
- Akarod hogy hazavigyelek?
- Jó lenne - azzal Vesper beült Dorian mellé aki Nathaniel házához hajtott. - Kösz. Holnap felhívlak - azzal kiugrott a kocsiból. Nem akart fegyvert, de Gibbs ragaszkodott hozzá, és ő mindenképp el akar menni Líbiába. Ott kell lennie, muszáj. Bement a házba, elvette a Fiat kulcsait, kilesett az ablakon, hogy megbizonyosodjék róla Dorian elment. Majd kiállt a kocsival és elindult a másik házhoz.

Megérint a halál

2011-03-25T22:06:00.000+01:00

15. rész
Bocsika hogy csak most, de vendégek voltak. Ezért utálom a hétvégéket, nem hagynak nyugtot.

- Szia Nate - vette fel Vesper a telefont, majd leült a bejárati ajtóhoz vezető lépcső legfelső fokára.
- Hogy aludtál kicsi? - kérdezte Nate kedvesen
- Kényelmetlenül - válaszolta a lány
- Kényelmetlenül? - kérdezett vissza Nate
- Tegnap átjöttem Dorianékhez, és elaludtam a fotelben - magyarázta a lány
- Túl sok időt töltesz vele. Nem gondolod? - kérdezte kicsit emelt hangon
- Bemutatta a barátnőjét - hazudta Vesper - Vagyis a jövendőbeli barátnőjét. Meg kell ismerned Erint. Jópofa csaj és szerintem tökre bele van zúgva a mi kis katonánkba. És szerintem tökre összeillenének. Mit szólnál ha hazajössz főzök valamit és áthívjuk őket - villanyozódott fel Vesper az ötlete folytán
- Benne vagyok. De szerintem túl nagy ügyet csinálsz belőlük - lohasztotta le a jókedvét
- Mikor jössz haza? - kérdezte szomorúan
- Talán holnap este, majd még jelentkezem. Remélem otthon fogsz várni - válaszolta Nathan az otthon szót külön kihangsúlyozva. Ez már végképp betett Vespernek. ideges lett mint akinek elgurult a gyógyszere. Neki csak ne parancsolgassanak, gondolta magában, és idegesen eldobta a telebont, ami hatalmas puffanással darabokra hullott szét.
- Pukkadj meg bunkó - mondta a telefon darabjainak. A SIM kártyát kivette a halomból, zsebre vágta és a többi darabkát felmarkolta.
- Mi történt? - kérdezte Erin aki a zajra miatt jött ki
- Földhöz vágtam ezt a szart - mondta ki Vesper még mindig mérgesen. - Mi lett a csajszival tegnap? - kérdezte meg Vesper
- Hát a baba megint elment - válaszolta - Már a harmadik vetélésük volt. Nagyon megviseli őket, nem tudom hogy fogják átvészelni - tette hozzá
- Te figyu, lehet rossz ötlet - kezdett bele Vesper - De mi lenne ha ők fogadnák örökbe a kiscsajt - fejével Dorian felé bökött aki épp újra etette a kislányt
- Ötletnek nem rossz, csak kérdés hogy ők akarják e.
- Szerintem biztosan, és nektek is jobb lenne. Közel lenne, de mégsem forgatná fel az életeteket
- Szerintem nagyon jó ötlet - jelent meg a verandán Dorian - Jha csörgött a mobilom - jelentette a srác. Vesper kérdőn rázta a fejét - Jacob az, engemh hívott mivel te nem vagy elérhető. Még mindig a vonalban van - tette hozzá Dorian. Vesper kicsit félénken ment be a szobába, és vette fel a telefon
- Ki az a Jacob? - kérdezte Erin
- Jacob, Vesper féltesója. Azt hiszem - válaszolta a férfi, majd leült a hintaszékbe, a nő követte. - Igazság az hogy enm nagyon vagyok tisztában a dolgokkal, sem időnk nem volt megbeszélni, sem merszem nem volt rákérdezni a dologra.
- Vesper ma nagyon furán viselkedik, nem hittem volna hogy ennyire ki tud jönni a sodrából, hogy összetöri a telefonját.
- Nem szokott ő ilyen lenni. Biztosan Nate mondott neki valamit. Nem tetszik nekem az a fickó. Hogy engedheti hogy Vesper illegális wrestlingre járjon, meg a Japán út is. Vesper akkor is elég zabos volt. Szerintem nem tudja kezelni az indulatait - állapította meg Dorian
- Hallo, Jacob? - szólt bele a telefonba a lány
- Igen, hogy vagy? - kérdezett vissza a srác
- Egész jól, kicsit fáradtan. És te?
- Elmegy, ahhoz képest hogy ma reggelre aludtam egy kicsit. Már Hawaiin vagyok. Itt maradunk pár napig, pihenni. Legalább is az orvos azt mondta
- Valami bajod lett? - kérdezte riadtan a lány.
- Semmi komoly, nem kell megijedned - mondta Jacob biztatóan, - de volt egy kis radioaktív sugárzás, a megengedett éves szint 2/3 kaptuk. De itt süt a nap, ma elmegyek szörfözni - mondta boldogan a pasi, ezzel is megnyugtatva a lányt.
- Te figyi Jacob, arra gondoltam, hogy Washingtonba költözhetnél, a régi házba - bökte ki a lány
- Majd még megbeszéljük - válaszolta Jacob
- Tudom, hogy nem voltam jó testvéred, pedig már egy ideje tudjuk egymásról hogy azok vagyunk, szeretném bepótolni az elszalasztott éveket, ha még lehet.
- Persze hogy lehet, tudnod kel hogy én senkit sem hibáztatok, főleg nem téged - mondta kedvesen - De most mennem kell, láttam egy csinos csajt szörfdeszkával, megkérem mutasson pár trükköt - tette hozzá
- Oké, azt ha hazajössz, mesélsz Hawaiiről, még sosem jártam ott.
- Mindenképp, szia
- Szia - azzal a vonal megszakadt. Vesper még hosszú pillanatokig bámulta az elsötétülő képernyőt. Van egy bátyja aki szereti. Talán ezek után teljes lesz az élete, itt van Dorian és Erin, meg Jacob és Nate olyan lesznek együtt mint egy nagy család. Még talán arra is képes lesz hogy visszaköltözzön a nagy házba.
- Tervek mára? - kérdezte a lány a kint ülőktől
- Nekem be kell mennem az ezredeshez, utána ha minden igaz szabad vagyok - mondta Dorian
- Én elmegyek megnézem Allyt, ha gondold velem tarthatsz - ajánlotta fel Erin
- Benne vagyok, délután meg vigyázok az egyfalatra, ti meg menjetek el kettesben moziba - ajánlotta fel Vesper, de inkább parancsnak hangzott.
- Remek - vágta rá azonnal Erin.
- Na én megyek is, az ezredes már vár. Olyan négy körül neked megfelel? - kérdezte Dorian Erintől
- Igen - válaszolta a nő, Vesper látta a szemeiben hogy mennyire nagyon boldog, és az sem zavarta hogy Vesper hathatós befolyásolása miatt történt. A lényeg, hogy végre kettesben lesznek.
- Kösz - mondta Erin már a kocsiban ülve. A kicsi a hátsó ülésen, megint aludt
- Nincs mit, mindenkinek jár egy esély hogy kipróbálják egymást - válaszolta a lány
- És te meg Nathaniel? - kérdezte a nő, miközben beindította a kocsit
- Én és Nate? Passz, azt hittem szerelmes vagyok belé, de szerintem az egész csak a hálán alapszik
- a hálán? - kérdezett vissza Erin
- Jha, tudod ő volt a pszichiáterem, azt jött az egyik dolog a másik után, megtudtam hogy rákos vagyok, akkor hagyott el egy nagyon közeli ember és jött Nathaniel. Olyan volt mint egy selymes látomás, kedves, bájos és szeretetreméltó, én meg ki voltam éhezve a szerelemre, meg hogy megoszthassam valakivel az érzéseimet. Ő ott volt és meghallgatott, utána meg hát összejöttünk, és persze nem mellékes hogy a szex őrült jó vele - mondta ki Vesper minden pironkodás nélkül
- Még akkor feküdtél le vele mikor az orvosod volt? - kérdezte Erin elképedve
- Igen, de ne gyere azzal hogy etikátlan, épp elég lelki ismeretfurdalást okozott neki. Kit érdekel, akkor már jól voltam - mondta a lány. Erin elég szkeptikusan állt ehhez a hírhez, de nem adott hangot a gondolatainak. Nem akarta felkavarni az állóvizet, mert mi van ha nincs is igaza.
Négy órakor mindenki újra Dorian házában volt.
- Biztos hogy tudsz rá vigyázni? - kérdezte a férfi aggódva
- Persze hiszen csak eszik meg alszik. Meg amúgy is csak pár óráról van szó. Nem nekem kell felnevelnem - válaszolta nevetve a karjában a kicsivel. Erin is akkor érkezett meg - Nehogy elcseszd nekem - mondta Vesper
- Mit? - kérdezte a férfi
- Hát kettőtöket
- És mit mondjak neki?
- Csak légy önmagad és sodródj az árral - mondta a lány. Erin kiszállt a kocsiból
- Baszki, dögös a csaj - állapította meg, majd végignézett saját magán. Tényleg kicsit girhesen nézett ki, de hát ez van ha az ember épp a rákból lábadozik. - Tuti szép srácaitok lesznek - súgta Dorian fülébe. A pasi prüszkölt egyet, majd rosszallóan nézett a lányra.
- Helló! - köszöntötte őket Erin - Mehetünk?
- Igen - válaszolta Dorina, de még visszafordult Vesperhez
- Nyugi, felhívlak ha bármi baj lesz, de nem lesz. Csak érezzétek jól magatokat - mondta majd egy teátrális csókot dobott feléjük, hátat fordított és bement a házba, megelőzvén hogy Dorian újabb aggódó pillantást vessen rájuk. Megetette a kislányt, a büfiztetés is megvolt, gügyögött neki párat, a kicsi vihogott is rajta, majd megint elaludt. Vesper felkapcsolta a tévét és a hírcsatornára váltott.
- Most bedig friss hírenik következnem Willow Parkerel kapcsolatban. Az ügyben az NCIS nyomoz, megbízható információk alapján már meg is van az első gyanúsított. - mondta a bemondó, majd bevágtak egy képet Dorianről és a lányról. Biztosan Afganisztánban készült, teljes menetszerelésben voltak, homokszínű terepruhában, sisakban és fegyverrel. Willow épp átölelte Doriant és puszit nyomott a férfi arcára. - A kép tanúbizonysága alapján Dorian Peters főtörzsőrmester nagyon közeli viszonyt ápolt az áldozattal. Smith ezredes által megalapított a Kongresszus által jóváhagyott új egység vezetője komoly bajba keveredhet, ha bebizonyosodik, hogy köze van a tizedes halálához. Amerika még nagyobb bajba kerülhet ha az őt hivatott védeni hivatott egység vezetője egy gyilkosság első számú gyanúsítottja - Vesper egyre idegesebb lett, ez nagyon nem okés, és honnan tudtak ennyit az egységről, meg Dorianról a múltjáról. Csak épp azt felejtették el hogy Dorian a gyilkosság idejekor legalább 15 000 kilométerre volt Anacostiától.

Megérint a halál

2011-03-24T13:10:00.006+01:00

14. rész
JÉGCSÁKÁNY!!!!! Nem igazán tudom milyen lett, kicsit bevagyokhavazva, de azért alakul a dolog. Bár Jacob még mindig nincs itthon, de ígérem beiktatom a köv részben. Csók a családnak, elmentem vagánynak.
Csak mert szemet gyönyörködtetően szép

- Ébresztő álomszuszék - hallott Vesper az ismerős hangot, de még nem tudta eldönteni hogy fent van e vagy még mindig álmodik. De végül méghis kinyitotta a szemét, és látta. Most ott volt előtte, nem úgy mint 8 éve - Úgy látom elaludtál a fotelben - állapította meg Dorian
- Hát nagyon úgy néz ki - mondta Vesper majd felállt és kinyújtóztatta elmacskásodott tagjait
- Szörnyen sovány vagy, minden bordád kilátszik - állapította meg Dorian, miközben a lány testét nézte - Gyere csináltam reggelit - azzal kiment a hálóból.
- Erint hívtad? Mi van a csajjal akihez ment? - kérdezte Vesper ahogy a konyhába lépett
- Még nem - válaszolta Dorian, aki épp a rántottát halmozta az egyik tányérba - Tessék egyél - azzal leültette a lányt az asztalhoz
- Az az eltökélt szándékod hogy felhizlalsz?
- Mikor még volt rajtad mit fogni - kezdte Dorian, és a kzeivel képzeletbeli melleket mutatott - jobban tetszettél
- Marha - vágta rá Vesper nevetve, és hozzávágott egy falat kenyeret. Persze nem gondolta végig, mert a törött bordái egyik tevékenységnek sem örültek igazán. - Kicsi? - kérdezte Vesper
- Még szerencse hogy tökmag, csak eszik meg alszik - válaszolta a srác és a saját tányérját is telepakolta kajával
- Persze meg hatalmas halmokat ürít és bőg - Vesper kicsit távolságtartó volt ezzel a gyerek dologgal kapcsolatban. Nagyon szeretett volna babát. Nem feltétlenül sajátot, hiszen ki tudja hogy neki valaha lehet e még gyereke. De Rebeccat nem akarta közel engedni a szívéhez, mert mi van ha megszereti utána meg elveszik tőlük. - Valamit már intéztetek az ügyében? - kérdezte meg végül, mert attól hogy nem beszélnek róla még épp úgy ott lóg a levegőben az esély arra hogy jönnek a gyermekvédelmiek, vagy a bevándorlásiak vagy bárki, gondolta magában a lány, és abban a pillanatban kopogtattak az ajtón.
- Vajon ki lehet az? - A srác felpattan a helyéről, megtörölte a kezét és az ajtóhoz lépett.
- Helló, Gibbs ügynök vagyok, ő pedig a társam DiNozzo ügynök - az ajtóban két férfi állt, Vesper a hangjukat is hallotta, és kíváncsi lett vajon miért jötte. De abban szinte biztos volt hogy nem a kislány miatt.
- Helló - köszöntötte az idegeneket akik már a kanapén ültek
- Nos nem szeretnénk kellemetlenkedni - kezdte az idősebb, míg a másik pár fotót vett elő. - Szeretnék megkérdezni hogy ismerik e Willow Parkert - azzal Dorian kezébe nyomta a fotókat
- Willow? - kérdezett vissza a srác meglepve - Azt hittem, hogy csak két hónap múlva jön haza
- Szóval ismeri? - kérdezte a fiatalabb
- Igen DiNozzo ügynök. Együtt szolgáltink még Sztánban - válaszolt a kérdésre
- Sztánban? - kérdezett vissza az ügynök.
- Afganisztánban Toni - válaszolta meg az idősebb férfi.
- Mi történt a lánnyal? - kérdezte végül Dorian. Vesper nem értette az egészet. Miért van itt a tengerészei nyomozóiroda, és miért fixírozzák Dorian ilyen furcsán.
- Nos a tizedesre tegnap hajnalban találtak Anacostiában egy sikátorban. Brutális körülmények között végeztek vele - magyarázta az idősebb, mindvégig Dorian arcát fürkészve.
- Gibbs ügynök akkor sem értem miért engem kerestek fel? - kérdezte Dorian - Én nem láttam őt mióta hazajöttem a közel keletről.
- Nos, mint kiderül a tizedesnek nem élnek rokonai, sem hozzátartozói és ismerősei ezen a környéken, ezért gondoltuk hogy ön esetleg tud valami közelebbit mondani Parker tizedesről - magyarázta az ősz hajú. Vespernek nagyon szimpatikusnak tűntek a nyomozók, de valami szkeptikus szemlélődést látott a szemükben
- Hol volt ön március 13.-án? - kérdezte az olasz nevű
- Japánban voltunk - válaszolta Vesper Dorian helyett
- Értem, és köszönjük a türelmüket. Ha bármi eszükbe jut akkor ezen a számon el tudja érni a hivatalt, ez egy közvetlen vonal a csapatomhoz - mondta Gibbs, majd Dorian kezébe nyomott egy névjegykártyát
- Ha bármilyen kérdésük lenne Willow-val kapcsolatban, nyugodtan keressenek meg, a támaszponton általában el tudnak érni. Az is előfordulhat hogy az elkövetkező napokban elutazom az országból, Smith ezredesnél hagyhatnak nekem üzenetet - mondta Dorian, ezt kötelességének érezte elmondani
- Ugye Dorian elhagyhatja az országot? - kérdezte Vepser
- Persze - vágta rá Gibbs. Majd a két ügynök távozott.
- Miért nézel így rám? - kérdezte Dorian
- Ki az Willow, és mi volt köztetek?
- Ugyan, Afganisztánban voltunk, háborúban. Ha az érdekel, szexről szó sem volt, örültünk hogy megússzuk élve - magyarázta Dorian, még mondani akart valamit, de abban a pillanatban kinyílt az ajtó és Erin, mint a forgószél úgy lépett be rajta.
- Az NCIS meg mit keresett itt? - kérdezte köszönés nélkül, de azért egy laza puszit nyomott Dorian elképedt arcára. Vesper elvigyorintotta magát, majd felmutatta a hüvelykujját. De megjegyzést már nem tudott tenni, ugyanis megszólalt a mobilja.
- Baszki, Nate - mondta majd felkapta a készüléket és kiment a verandára.

Megérint a halál

2011-03-23T15:47:00.003+01:00

13. rész
Make LOVE rész. Nincs benne semmi olyan ami egy 12 karikás nagykorú felügyeletes filmben ne lenne benne. Véleményem szerint egészen jól sikerült. Jha, a múltban játszódik, 8 évvel korábban.

És itt a dalhoz a youtubeos link, tessék meghallgatni, kíváncsi vagyok mit mondotok rá. Én azóta hogy kiválasztottam már vagy 100 000 szer meghallgattam
http://www.youtube.com/watch?v=ofA3URC1wyk

Vesper némán figyelte ahogy Dorian és a kislány alusznak, és akarata ellenére is előjöttek a régi emlékei amiket oly mélyen temetett el magában. Oly gondosan, hogy sose bukkanjon rá újra, most mégis itt voltak és őt kísértették.
Vesper eldöntötte, hogy most fog megtörténni, végül is miért ne, meg amúgy is egyszer túl kell esnie rajta. Persze az sem mellékes, hogy szerelmes volt a pasiba, akivel épp arra készült hogy szerelmeskedni fog. Egyikük sem mondta, hogy mire készültek, de már ott lógott a levegőben egy ideje.
Dorian és Vesper már harmadik napja voltak kettesben. A Case szülők elutaztak valahova, senki sem tudta hova, vagy hogy mennyi időre.
- Főzök valami finomat - mondta Dorian
- Nem kell - válaszolta a lány - Ma csak veled akarok lenni, hiszen holnap elmész.
- De nem megyek le a térképről
- Persze, csak Fort Braggbe a kontinens másik oldalára.
- De ha végzek visszajövök
- Mind a ketten tudjuk, hogy nem jössz vissza, vagy ha visszajössz már nem lesz olyan mint most.
- Túl sokat beszélsz - mondta Dorian - ha ideges vagy mindig sokat beszélsz - tette hozzá mosolyogva.
- Nem ér kinevetni - szólt rá a lány.
- Iszunk egy kis bort? - kérdezte Dorian Minden ki volt tervelve, a srác azt szerette volna ha tökéletes búcsút mondanak egymásnak.
- Én még nem ihatok alkoholt - válaszolta a lány, majd felült a konyhapult tetejére.
- Nagykorú felügyelettel azért megkóstolod? - kérdezte a srác, Vesper csak bólintott. Dorian felnyitott egy üveg Bordeau-it. Vesper elővett két poharat a srác töltött, előbb a lánynak majd magának. Vesper az első poharat azonnal felhajtotta.
- Hej, ácsi, nem kell úgy kapkodni. Hosszú még az éjszaka - szólt rá a srác
- Meddig fogjuk még kerülgetni egymást? - kérdezett rá a lány. Ez a bátorság még nem az alkoholtól volt, hanem a félelemtől, attól hogy elveszíti az egyetlen embert akit szeret.
- Mint mondtam, hosszú még az éjszaka - nyomott egy lágy puszit Vesper arcára. Doriannak nagyon nagy erőfeszítésbe került, hogy szájon ne csókolja a lányt. De nem akart semmit elsietni. Újra töltötte a lány poharát, ő maga is kortyolt az italából, majd kiment a konyhából. A lány követte, mint egy kiskutya. Dorian a hifihez lépett, kivett egy CD-t a táskájából, majd elindította a dalt.
- Táncoljuk - suttogta a férfi
- Bryan Adams - mondta a lány majd Dorianhoz lépett. A srác szorosan magához ölelte, összebújva ringatta a dal ritmusára.
- Mi lenne ha ez lenne a kettőnk dala? - kérdezte Dorian suttogva. Vesper csak bólintott - Amikor meghalljuk a másikra fogunk gondolni - kérdte a srác miközben Vesper hosszú szőke haját simogatta. - Mindig eszembe jut majd milyen csodás is volt ez az éjszaka Vesper szeretlek - suttogta a srác. A lány a szemébe nézett ő is ki akarta mondani, de Dorian nem hagyta. Neki így is elég volt, és azt gondolta Vespernek így könnyebb lesz. A dalnak is vége lett, Vesper alig bírta megtartani a testét, úgy remegtek a lábai.
- Megcsókolhatlak? - kérdezte meg a lánytól. Vesper csak bólintott, nem mert megszólalni, attól félt hogy a hangja is pont úgy remeg, mint a lába. Nem akarta hogy Dorian megtudja, hogy fél, mert akkor talán visszalépne. De Dorian nem akart visszalépni, megcsókolta a lányt, és abban az első csókban benne volt a szíve minden vágya, és már akkor tudta hogy nem fog tudni leállni. Újra megcsókolta majd a karjába vette a lány törékeny testét és elindult vele az emeletre. Vesper Dorian nyaka köré fonta a karját, de szinte semmi erő nem volt a testében, átadta magát a vad szenvedélynek. Dorian egy vendégszobát készített elő, félhomály honolt odabent, néhány mécses és gyertya égett csak. Dorian az ágyra fektette a lányt. Egy pillanatig elidőzött a tekintete Vesperen. A lány szemében vágyakozást látott a tekintete szenvedéllyel teli volt. Dorian kibontotta a lány haját, majd magához húzta és újra csókolózni kezdtek. Vesper észre sem vette hogy Dorian kigombolta a felsőjét, és hogy már csak melltartó van rajta. Vespeer keze is felfedezőútra indult. Minden egyes finoman kidolgozott izmát érezni lehetett a pamuting alatt. De Vesper még közelebb akarta érezni magához, érezni a bőre selymességét, megérezni ahogy a csupasz bőrük összeér, ahogy a tenyere finoman formált mellkasán siklik. Vesper esetlenül remegő ujjakkal próbálta kigombolni az apró gombokat, több kevesebb sikerrel. Dorian is besegített neki, hogy minél előbb megszabadulhasson a felsőjétől, ami már szinte égette a bőrét. Dorian még közelebb húzta magához a lányt, érezte ahogy Vesper lélegzete felgyorsul. Dorian élvezte ahogy rátör a szenvedély a csókjaitól és a simogatásaitól. Közben megszabadította a maradék ruhájától, Vesper csak néhány pillanattal később jött rá, hogy már majdnem teljesen meztelen. Dorian pásztázó tekintete égette a bőrét, de elégedettséggel töltötte el, az amit a férfi szemében látott.
- Biztosan akarod? - kérdezte vágytól ziláló hangon. Vesper felnyögött - Csak mert ha most nem állunk le akkor azt hiszem nem tudsz majd megállítani - Vesper csak bólintott, félt hogy bátortalan hangja eltántorítaná a férfit. Tetszett neki a férfi aggódása, és semmiképp nem akarta leállítani, így hát a hajába csúsztatta az ujjait, magához vonta és vadul megcsókolta. Eszébe sem jutott hogy megállítsa, sőt már a saját vérének sem tudott parancsolni. Mind a ketten megszabadultak a felesleges ruhadaraboktól. A testük egy ritmusra mozgott, Vesper érezte ahogy Dorian szíve mintha az ő mellkasában lüktetne. Boldog volt, hogy Dorian az a férfi aki bevezeti őt a testi örömök élvezeteibe, és hogy ő az a férfi akit szeret.

Megérint a halál

2011-03-22T17:25:00.002+01:00

12. rész
Csőváz, ez még nem az aminek készült, az a következő rész lesz. Úgy döntöttem, hogy nem nagyon izgat mennyien kommentelnek. Aki kommentel annak nagy köszönet, aki meg nem az élvezze vélemény nélkül. Hihi aki ír véleményt azokért tovább fogom folytatni. Nagyon nagy csók mindenkinek.
Őt meg csak mert kell

Nate háza, a múltkoriból kimaradt

- És a doki? - kérdezte Vesper ahogy Dorian megállt a kocsival a saját háza előtt.
- Itt van nálam - válaszolta neki.
- Baszki ember. Mikor szexeltél nővel utoljára? Vagy egyáltalán mikor randiztál? Nehogy nekem kelljen tanácsot adnom - mondta nevetéstől prüszkölve a lány. Dorian idegesen összevonta a szemöldökét - Felnőttek vagyunk, és történt már köztünk pár dolog, és ahogy emlékszem nem voltál az a félénk fajta.
- Neked viszont valaki nagyon felvágta a nyelved - mondta Dorian kissé rosszallóan.
- Ugyan Dorian, kérlek. Erin beléd van zúgva, még a vak is látja. Neked mi bajod van vele? Csinos, okos, a gyerekeket is szereti, mi kell még? - kérdezte a lány és a férfi megfeszült arcát nézte. De nem tudott belőle kiolvasni semmit. - Ő itt volt nálad, te meg eljöttél utánam. Bocs haver de te tiszt hülye vagy. Nemhogy felnyitottál volna egy üveg bolt, begyújtottál volna a kandallóba elindítottad volna az All for One-t és szerelmeskedtetek volna nappaliban a lágyan lobogó tűz előtt. Az életet élvezni kell - tette hozzá a lány nagy vehemenciával
- Úgy mint te, hogy hetente egyszer szétvereted magad egy ketrecben - vágta rá Dorian. A lány nem mondott semmit csak egy vállrándítással elintézte. Már látták ahogy Erin kinyitja az ajtót, így Vespernek nem volt hozzáfűzni valója
- Helloka - üdvözölte Doriant, de csak később látta meg hogy Vesper is ott van. Látni lehetett hogy neki nem örül annyira
- Veled meg mi történt? - kérdezte a doki elképedve mikor már a házban voltak
- A csajnak teljesen elment az esze, egy illegális boxviadalon szedtem össze - mondta Dorian aggodalmaskodó hangon. Erin arca ellágyult.
- De a mentségemre legyen mondva hogy én nyertem - válaszolta a lány mosolyra húzva a száját.
- Kicsi? - kérdezte a férfi, ahogy körülpásztázott a szobában
- Alszik, nézd meg, addig én megvizsgálom a harcos amazonunkat - válaszolta Erin ellentmondást nem tűrő hangon
- Még mielőtt te is elkezdenéd - szólt rá a lány miután levetkőzött - Nem vagyok kíváncsi a szentbeszédre. Ezt az életet választottam, ki tudja hogy meddig tart még és ki akarok próbálni mindent.
- De pankráció? Egy koszos kis klubban? Annyi más hely lenne.
- Rákos vagyok, ezt te is tudod. Senki sem alkalmazna komolyan, én csak így csinálhatom - magyarázta a lány
- De Dorian aggódik miattad- mondta Erin lesütött szemekkel
- Igen, ő mindig mindenen túlságosan aggódik, nem mer élni - válaszolta a lány - Figyi, ha tudtam volna hogy itt vagy, nem hagyom hogy idehozzon
- Nem számít, ebből ne csinálj gondot. Már hozzászoktam, ő ilyen. Mikor már azt hiszem, hogy végre megcsókol mindig történik valami és meghátrál utána kezdhetek mindent elölről. Kicsit kiábrándító, de mit tehetnék, szeretem őt. Van mikor úgy néz rám, hogy látom a szemében a szerelmet, akkor annyira nehéz neki ellenállni, olyankor legszívesebben hozzábújnék, megcsókolnám és sosem ereszteném el. Van mikor meg annyira el tud temetkezni a bánatában, hogy félek szólni hozzá. - magyarázta a nő kicsit szomorúan. - De most ne erről beszéljünk. Azt hiszem eltört a két bal oldali lengőbordád - mondta miközben kitapogatta a törést. Vesper kissé felszisszent a fájdalomtól, de csak épphogy. - Ez egy ideig fájni fog, a többi csak zúzódás. a kezeidet bekötöm. Kesztyű nélkül bunyóztatok?
- Jha - mondta a lány büszkén mosolyogva. Erin elővett a táskájából egy üvegcsét és vattát, meg kötszert.
- Kifertőtlenítem a sebeket - azzal letörölgette az oldalán az arcán a hátán levő sebeke. - Érdekes tetkó - mondta mikor meglátta a lány csuklójának alsó részét
- Egy kanji tetoválás
- Hasonló van Dorian karján is, pont itt - mondta a nő
- Igen, együtt csináltattuk, az övé egy V betű, az enyém egy D.
- A másikotok keresztnevének kezdőbetűje - állapította meg Erin
- Jha, akkor még azt hittük, hogy muris, és hogy ez örökké összeköt bennünket
- Nézzétek ki van itt - mondta Dorian és a karjában a kicsivel belépett a szobába - Hopp, bocsi, visszajövök - mondta, mert Vesper még le volt vetkőzve.
- Nem kell - mondta a lány, majd hátat fordított neki és visszavette a felsőjét
- Szia kicsi felkeltél - lépett oda Erin a kislányhoz, aki szemmel láthatóan oda akart menni Erinhez, és ennek azonnal hangot is adott. Hatalmas erővel bömbölni kezdett - Gyere picike - mondta a nő szinte gagyogva. Vespernek elszorult a gyomra, most jött rá igazán, hogy mennyire szeretne egy kisbabát. De neki talán sosem lehet kicsikéje, egy ilyen gyönyörűségesen szép csöppség. A kicsi Erin karjában megnyugodott, a nő hajával játszott és hangosan kacarászott. Erin telefonja megcsörrent. Dorian kivette a zsebéből és a nő füléhez nyomta.
- Halló Portman - mondta. Valaki beszélt a vonal másik végén, de nem lehetett hallani ki az - Tíz perc és ott vagyok, nem kell izgulni, csak nyugalom - válaszolta, a hangja megnyugtató volt, de az arca elárulta hogy egyáltalán nem nyugodt, hogy nagyon felkavarta a hír amit hallott. Letette a telefont, a kicsit belerakta a mózeskosárba, összeszedte a cuccait
- Mennem kell, Ally rosszul lett, Matt ki van akarva
- Kell segítség? - kérdezte Dorian
- Nem, attól tartok, hogy nem tudunk rajta segíteni. Viszont ha lehetne Rebbecát itt hagynám
- Persze megbirkózunk vele - válaszolta Dorian. Vesper értetlenül pislogott. Erin nyomott egy csókot a már alvó kislány homlokára.
- Peter öccse, és a felesége - mondta a férfi miután a nő elment - Ally babát várt, már harmadszor - tette hozzá Dorian, és ez megpecsételte az egész este hangulatát.

Megérint a halál

2011-03-21T21:47:00.003+01:00

Friss hír
" Egy halott nőt találtak Anacostiában. Willow Parker tizedes nem olyan rég tért vissza Afganisztánból. Egy elhagyatott sikátorban találtak rá, brutális szexuális gyilkosság áldozata lett. Az ügyben az NCIS ügynökei nyomoznak. Daniel Burk a ZNN nyolc órási híreit hallották, a viszont látásra."

Megérint a halál

2011-03-21T09:10:00.007+01:00

11. rész
Cső mindenki, kész a következő, itt kicsit jobb lett a harci jelenet, mint az előző. Amúgy ez megint szinte nem szól semmiről sem. De a kövi rész meglepi lesz.
A videót meg csak így belinkelem. Bob Marley I shot the sheriff, hallgassátok meg, jó szám
http://www.youtube.com/watch?v=fVcFg-aOAdU&feature=fvst

- Vesper, vedd fel azt a rohadt telefont - ordítozott a készülékkel Dorian. Persze ettől még a vonal túlsó végén nem változott semmi.
- Vesper csörög a mobilod - szólt oda a férfi a pult mögül
- Most tuti nem jó - válaszolta a lány, miközben a cipőjét kötötte be.
- De nagyon csörög, egy Dorian nevű fickó keres
- A franc. Vedd fel mond meg neki, hogy nem érek rá, de semmiképp sem árulhatod el neki hogy hol vagyok - mondta a lány szinte parancsolóan. A pultos felvette a mobilt, szólni akart de a férfi a vonal másik végén megelőzte.
- A mobilt arra találták ki hogy a tulajdonosa állandóan elérhető legyen - Dorian azt hitte hogy Vesperrel beszél
- Ember szombat este van. V-nek van jobb dolga is mint hogy egy ilyen raplis kis pöcst hallgasson. Azt üzeni hogy nem ér rá, és hogy majd visszahív - mondta a csapos majd letette a telefont. Vesper felmutatta a hüvelykujját, ezzel jelezve hogy jó volt az üzenet. Csak arra nem gondolt, hogy Dorian eléggé zabos volt, sőt a vérnyomása a plafonom, majd felrobbant az idegtől. Neki sem kellett több, ahogy meghallotta hogy a vonal megszakadt, már hívta is a bázis kommunikációs központját.
- Hello, figyi, nyomozd le nekem a mobilomról kimenő utolsó hívást. Mérd be a telefont, hogy hol van - adta ki parancsba a srácnak akivel beszélt
- Egy pillanat - válaszolta a srác - A K és a 18-dik sarkán van, de pontosabban nem tudom megmondani
- Oké kössz. Jövök neked eggyel - válaszolta Dorian és már a kocsijában is ült. Ismerte a helyet, és tudta hogy semmi jóra nem számíthat. Szinte őrült módjára hajtott végig a városon, még szerencse hogy már este volt és nem volt túl nagy a forgalom. Ilyenkor mindenki sétált, vagy tömegközlekedett, hogy ihasson. Leparkolt a klubb előtt, azelőtt mikor még nem volt katona, ő is sokat járt ide, és csak remélni tudta hogy Vesper nem azért van itt amiért ő is ide járt
- Helló D - mondta a kidobófiú a bejáratnál. Dorian bele sem gondolt hogy esetleg nem is tud bejutni a helyre, de szerencséje volt, már meg sem tudta mondani mikor szólították D-nek.
- Szevasz - mondta Dorian és kezet rázott a pasival - Egy szőkét keresek, úgy 180 magas, sovány, de izmos.
- V mint veszettjólnézki - mondta a kidobó - és nagyon jól nyomja - Minden kérdezés nélkül beengedte Doriant a klubba. Még mindig pont olyan volt mint az ő idejében. Rengeteg ember, izzadság és vér. A klub közepén egy színpad ketreccel körülvéve.
- Vesper, ugye nem te? - kérdezte suttogva, de az egyik legnagyobb félelmével nézett szembe. Átverekedte magát a tömegen, hogy egészen a pódium közelében legyen, hogy beszélni tudjon a lánnyal. - Te meg mi a jó francot csinálsz? - kérdezte a lánytól, mikor elkapta a tekintetét.
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdezett vissza Vesper, mikor volt egy pillanatnyi szünete, miután bevitt egy erős jobb egyenest.
- Ez nem krav maga - mondta Dorian ingerülten
- Ez kőkemény mocskos utcai bunyó - válaszolta a lány
- Na most verekszünk, vagy talán lemész hozzá és leszopod? - kérdezte Vesper ellenfele. Persze a lánynak sem kellett több, a nő megindult felé és heves támadásba kezdett. Vesper mind a kétszer elhajolt előle, és sikerült a háta mögé lopóznia, ott pedig a tenyere élével tarkón vágta az ellenfelét. A nő megtántorgott, de hamar visszanyerte az egyensúlyát, ökölbe szorította a balját és bevitt egy mély ütést Vesper jobb bordái alá. A lány a ketrecnek csapódott. Összeszedte magát, és beletérdelt a nő hasába. A nő Vesper felé rohant szorosan köré fonta a karjait, de úgy hogy Vesper mozdulni sem tudott, csak a térdét tudta használni, mellyel az ellenfele ágyékát célozta meg. Nem volt olyan hatásos mint a férfiaknál, de azért még eleresztette Vesper. A lány tudta hogy most kell befejezni e a meccset. előbb egy jobb egyenest küldött a nő arcába, majd kivédte az ő ütését, újrva megszédítette , úgy hogy mindkét fülére rácsapott. egy jobb ütés a haja aljába, egy balos a bordái közé, a nő már védekezni sem tudott, a bal könyökével alulról állon vágta, és a kegyelemdöfés egy sarokkal bevitt ütés amivel felszakította a nő rekeszizmát, mozdulatlanul rogyott a földre.
- A meccsnek vége - kiabálta be a DJ, - Szóljon a győztesnem Bob Marleytől az I shot the Sheriff dal. - Vesper intett az őt éljenző tömegnek, a ketrecajtóhoz lépett. Ott már Dorian várta.
- Ne kezd oké? Tudom mit csinálok - magyarázta a lány
- Dehogy tudod, te kísérted a sorsod. Nem csinálhatod ezt tovább. Ha itt elkapnak becsuknak.
- De nem kapnak el, mert nem nem árulsz be - mondta Vesper, és törölgetni kezdte az izzadt testét. - Nos nincs jobb dolgod szombat este, csak hogy utánam kajtass? - kérdezte Vesper
- Megtámadtuk Líbiát - mondta Dorian egyszerűen. Tudta hogy minden észérv Vesperrel szemben úgysem győzhet
- Micsoda? Akkor megyünk Líbiába? - kérdezte a lány felvillanó tekintettel
- Most még nem, várunk míg vége az offenzívának
- Mire támadtunk? - kérdezte a lány már a pultnál állva és intett a csaposnak, aki egy pohár tejet adott neki
- Nyertem rajtad 200 dollárt, a vendégem vagy - azzal odaadta a lánynak a tejet - Bírom a csajt - fordult Dorian felé - Élethalál harcot vív a ketrecben, de nem iszik alkoholt. - próbált barátkozni Doriannel
- Mert rákos és gyógyszereket szed - válaszolta a férfi ingerülten
- Hey, ezt ne - szólt rá a lány.
- Hello D, hallottam hogy itt vagy - lépett melléjük a tulaj
- Csákány Peter. Csak érte jöttem
- Ő a legjobb - mondta a pasi elismerően, talán még nálad is jobb
- Jha, az lehet viszont nem akarom hogy többször a szorítóba engedd - mondta Dorian parancsolóan
- Haver, tartozom neked, a kérésed parancs - válaszolta Peter. Vesper szóhoz sem jutott, annyira megdöbbent, hogy Dorian meg a nagyfőnök ilyen jóban vannak. Vesper tudta hogy Peter tényleg csak nyomos indokkal nem hagyná őt bunyózni ,mert jó bevételforrás volt.
- Bocsi cica, te vagy a legjobb pénzforrásom, de D jó haver és tartoztam neki, és nem egészséges ha tartozol egy ilyen figurának mint D - magyarázta bocsánatkérően a főnök
- Oké - hebegte a lány
- Mehetünk? - kérdezte Dorian majd felvette Vesper holmiját és az ajtó felé indult. már a kocsiban ültek mikor a lány végre megkérdezte
- Mi is volt ez?
- Csak lógott nekem egy szívességgel - válaszolta Dorian, majd beindította a kocsit
- Most pedig beviszlek a kórházba
- Dehogy viszel, eszembe sincs odamenni - ellenkezett a lány - De milyenben segítettél
- Elmondom, ha hagyod hogy Erin megvizsgáljon - mondta Dorian. Vesper csak bólintott - Rendben. Peternek van egy öccse, aki nagy bajban volt, én szereztem be a seregbe. Most is a bázison dolgozik, az élete egyenesbe jött, már felesége is van és épp babát akarnak. Elégedett vagy?
- Persze. Kérhetek valamit, nem akarok hazamenni. Nálad alhatnék ma este. Nate elment valami konferenciára.
- Én is így gondoltam, mivel ott jobb helyen leszel. Nem tetszik nekem Nate, eddig sosem vette észre hogy verekedni jártál?
- Most kaptam életembe először ütést, ezen a téren még szűz voltam. Te voltál az oka - mondta A lány mosolyogva, majd a fájdalomtól felnyögött és a bordáihoz kapott
- Akkor sem tetszik a sunyi feje
- Hidd el ő sem szívlel téged, de ez van. Ha velem akarsz maradni el kell őt viselned.

A csontok nem sírnak

2011-03-20T18:12:00.001+01:00

Na tessék ez lett a vége a dolognak. Ilyen az mikor rám tör a világvége. Tessék kommentelni.

Booth a kórház előtt várakozva egy rakás alternatívát talált ki aminek nem az a vége hogy Bones meghal. Talán Max rákos, vagy Bones a halott bátyja nevelt lányai. Booth róluk tudta hogy nem olyan egészségesek. Talán csak volt egy rossz megérzése, és mindketten csak feleslegesen aggódnak miatta. És mi van ha csak információkra van szüksége az új könyvéhez. Ezer meg ezer lehetőség létezik, jobb lesz őt kérdezni egyenesen. Nagyjából fél kettőkor látta kijönni a nőt az épületből. Beindította a kocsit és épp Bones előtt állt meg. Látta rajta hogy fáradt, szomorú és sebezhető. Még sosem látta őt ilyen állapotban, és a látvány minden reményét elhajtotta. Úgy döntött, hogy úgy tesz mintha semmiről sem tudna.
- Booth - mondta meglepetten - Te meg hogy kerülsz ide? Honnan tudtad hogy itt vagyok? - kérdezte
- Nem tudtam, csak erre jártam. Láttam a kocsit, ott parkolsz a szélen - mutatott Bones kocsija felé. Bonesra mosolygott azzal a mosolyával amivel biztonságérzetet keltett másokban. Új erőt adott a nőken, és így ő is viszonozni tudta a mosolyt. Mikor Booth meglátta milyen meleg mosollyal néz rá, érezte a szíve mélyén még parázslik a remény egy apró szikrája.
- Gyere Bones elviszlek haza, mivel már megint sikerült összeszedned egy papucsot - mondta Booth vigyorogva, nem csak azért mert igaza volt, hanem mert ez már negyedszer történt meg ebben a hónapban. Bones elcsodálkozott, de aztán csak sóhajtott egyet, majd beült a kocsiba.

- Kérsz valamit inni? Van hűtött söröm, én tuti legurítok egyet - Booth mosolygott, igen mást nem tudott tenni, az idegei a pattanásig feszültek, de a sört hálásan elfogadta.
- Bones, kérlek ülj le ide mellém, mondani szeretnék valamit - kérte Seeley, a nő retteget attól, hogy az ügynök kiderített valamit és akkor nem hagyná őt tovább dolgozni.
- Tudod honnan tudtam hogy a kórházban vagy?
- Azt hiszem, Hodgins elmondta hogy telefonon kerestek
- És?
- Nem kell aggódnod - mondta Bones rezzenéstelen arccal - Csak volt pár kérdésem, April miatt, biztosan emlékszel rá. Sweets barátnője volt- mondta ketten nevettek, eszükbe jutott hogyan is végződött az az este, agyagháború, Booth megkönnyebbült és felszabadult volt.
- Bones, rettenetesen aggódtam miatta. El sem tudom képzelni mi lenne valami ha veled történne valami. Rabja lettem a közelségednek, szükségem van rád az életemhez, jobban mint a levegőre - Bones már épp szólni akart, Seeley szinte biztos volt abban hogy valami olyat hogy a levegő az egyik legfontosabb dolog az életben maradáshoz, vagy hogy ez az érzés csak puszta kémia, de Booth nem hagyta. - Azt gondolom, hogy szeretlek. Nem gondolom , tudom - javította ki magát - Higgy nekem kérlek.
- Nem is tudom Booth. Azon a véleményen vagyok, hogy ez csak az elvesztésem okozta féleleme mondatja veled. Holnapra már megbánod hogy ezt mondtad, mi lenne ha úgy tennénk mintha semmi sem történt volna, így sokkal egyszerűbb lenne.
- Hogyan győzzelek meg? Már hosszú ideje tudom, de kellett egy lökés. Ne tégy tönkre kérlek.
- De én téged csak mint barátot és társat szeretlek, és ezt nem hagyom elveszni egy pár hónapos románc miatt amiből egyikünknek sem marad semmi. És mellesleg vissza kell mennem a laborba, várnak rám.
- Nem várnak, azt mondtam nekik hogy ma már nem mész be. Nem menekülhetsz előlem, had nyissam fel a szemed, hadd mutassam meg hogy te is szeretsz engem - mondta a férfi esdeklő hangon. Ó ha tudnád mennyire, gondolta magában a nő
- Ebből nem lesz semmi - mondta erősen - Kérlek vigyél vissza a laborba, had derítsem ki mi történt Zooyval.

Brennan doktornő, Zooy, tényleg nem a szórt sebekbe halt bele.ű, azok post mortem voltak, eltörték a gerincét - közölte Zack
- Legalább nem szenvedett, és Russ?
Zack lehajtotta a fejét és halkan beszélt - Csak egy szúrt sebet találtam, a bordák rovátkái alapján, elég mély volt, és nagyon vérzett, odavonzotta a vadállatokat.
- Te jó ég, ő sokat szenvedett? - kérdezte Brennan, Zack nem válaszolt
- Kérlek mond el az igazat
- Cam szerint akkor halt meg mikor az állatok letépték a fejét
- Hodgins talált valamit? - kérdezte röviden, probált erős maradni de erre semmi esélyt nem talált
- Igen a helyszínen talált DNS részlegesen egyezik Russeléval
- Akkor Jared volt - Zack csak hümmögött - Igen Zack?
- De Zooyval is volt egyezés - mondta Zack
- Igen? Akkor mégsem Jared volt, de akkor csak két ember lehetett, az egyik én vagyok - mondta Brennan
- De te nem lehettél - jelentette ki Zack
- Köszönöm , nélküled ezt nem tudtam volna - mondta a nő.
- Akkor csak az apád lehetett
- Zack! - szólt rá parancsolóan Booth
- Miért antropológiai értelemben aki egyszer már ölt az bármikor megtehet újra, ez bizonyított tény.
- Zack, még egy szó
- Booth hagyd őt. Teljesen igaza van, az apám már bebizonyította hogy nem okoz gondot neki megölni valakit.
- Bones, de hisz jól tudod, hogy mikor megülte Kirbyt csak a családját védte, most miért ülné meg azt akit eddig védett
- Igazán nem tudom mit gondoljak, de azt hiszem félek
- Mi lenne ha a vaktában találgatás helyett keresnénk valami bizonyítékot
- Igazad van - vágta rá a nő - Angela kérlek készíts Zackkel egy 3D animációt arról mi is történt valójában a helyszínen. Hodgins kérlek nézd átt a ruhákat nincs e köztük valami ami közelebb vihet a gyilkoshoz, Cam ha lehetne megismételnéd a DNS tetszte, én megnézem a csontokat - mondta Bones
- Én visszamegyek terepre, és újra körülnézek, hátha nem vettünk észre valamit - mondta Booth.
- Várjatok egy percet - szólt rájuk Temparence - Szeretném megköszönni hogy segítetek, nagyra értékelem. - Zavartam hátat fordított nekik, majd elindult a csontok felé.
- Brennan, találtam valami - mondta Cam és berohant a nő irodájába
- Valami újat?
- Igen, vér
- Mi van vele? Jaredé?
- Nem ez egy nőé, de nem akkor került oda mikor Zooy meghalt, hanem óval korábban - magyarázta Cam és figyelte ahogy a kolléganője már tisztán lát
- Pár hónapja voltunk egy koncerten, engem ugrálás közben valaki orrba vágott, onnan a vér - válaszolta meg Cam ki nem mondott kérdését.
- Akkor ezek szerint tisztáztuk az Apádat.
- Igen, ez ó hír de tovább kell keresnünk. - Brennanen úrrá lett a melankólia, de megrázta magát. Szedd össze magad, még az életben egyszer utoljára tégy valami jót. Jackel találta szembe magát
- Találtál valamit Hodgins? - kérdezte
- Ezt - válaszolta a bogaras
- De hiszen ez csak egy darab Zooy kabátjából, ezt már láttuk
- Igen, de a vérfolt sem nem Zooytől sem nem Russtól származik - Hodgins olyan diadalittas képet vágott - Én vagyok a Labor királya - Brenann átölelte a férfit mintha már csak ők ketten lennének a földön.
- Bocsi srácok, megzavartam valamit? - kérdezte Angela pajkos mosollyal az arcán
- Egyáltalán nem, ti si találtatok valamit? - kérdezte tőlük
- Igen készem vagyunk, a bíróságon is megállja a helyét
- Igazán nagyszerű munka, már csak a tettest kell megtalálni - abban a pillanatban megcsörrent a telefonja, Booth nevével a kijelzőn
- Helló Bones, találtam egy autógumi lenyomatot. Már elküldtem vizsgálatra. pár órán belül lesz eredmény, utána már tudjuk is bizonyítani a bűnösséget.
- Nem lesz probléma. Cam kiderítette hogy a vér az enyém jóval korábbról. Jack viszont talált egy másikat ami a gyilkosé
- Ez igazán remek, ezt kell ünnepelnünk
- Booth most azt hiszem nem, de azért kösz.
- Sajnálom nem úgy gondoltam.
- Hagyd semmiség. Megvárom míg megtalálják a tettest, utána hazamegyek, nem érzem valami jól magam.
- Pár perc és ott vagyok, együtt megvárjuk, mindannyian. Rendben?
- rendben - csak ennyit bírt mondani, lepihent az irodájában lévő kanapéra. a többiek hagyták pihenni azt hitték hogy az eset fárasztotta ki ennyire. Nem is sejtették hogy a rák ilyen súlyos stádiumában van már.
- Bonse ébredj - keltette fel Seeley - Megvan a tettes. Cameron Montana, egy drogos, pénzt akart, Zooy nem adott, ő meg őrült módjára végzett velük. Gyere hazaviszlek
- Várj még el akarok búcsúzni a barátaimtól - mondta Bones
- Sosem hívtad még így őket, de örülök neki. Én is a barátod vagyok?
- Igen a legjobb, jobbat nem is kívánhatnék. - Bones mindenkitől elbúcsúzott
- Most már otthon vagy, pihenhetsz egy kicsit
- Booth kérhetek tőled valamit
- Persze, hiszen tudod
- Itt maradnál velem ma éjszaka? Félek egyedül
- Oh, nem is tudod milyen szívesen - válaszolta a férfi - De most irány az ágy kimerült vagy
- Feküdj mellém és szorosan ölelj magadhoz - kérte Bones. - Most erre van szükségem, így feküdni örökre.
- Booth?
- Igen?
- Tudod hogy szeretlek?
- Igen, már elég rég óta tudom - válaszolta a férfi kis mosollyal az arcán. Temperance megcsókolta a férfit, életében először, olyan volt mintha szárnyalnának, ketten együtt.
- Szeretlek Temperance Brennan, boldog vagyok hogy rád találtam
- Én is szeretlek téged Seeley Booth nagyon különleges ügynök, és sosem eresztelek el - válaszolta a lány mosolyogva, majd még közelebb bújt a férfihoz. Sokáig beszélgettek, tervezgették a jövőt. Hajnalban mikor még csak pirkadt a lány elhallgatott. Seeley azt hitte csak elaludt, de másnap reggel már csak ő ébredt fel a karjában tartva a halott nőt akit igazán szeretett.

20 év elteltével
Booth minden nap kiment a temetőbe ahol a szerelme pihent, minden nap beszélt hozzá és Bones minden nap válaszolt.
- Még mindig hiányzol - suttogta, és érezte ahogy könny szökik a szemébe és a ráncok közt tovacsordul. - Az életem nélküled nagyon üres. Remélem már nem kell sokáig várnom hogy újra lássalak, hogy veled lehessek - mondta majd térdre rogyott és még sokáig sírt.

A csontok nem sírnak

2011-03-19T20:06:00.004+01:00

Így elsőre ennyi, két részes lesz. Nem ilyenre terveztem de így jött ki.

Temparence már hozzászokott hogy Booth minden bejelentés nélkül beállít hozzá, mintha otthon lenne. És nem csak akkor ha Parkerrel jön úszni, normális esetben ez nem zavarná, de most egy különleges vendége volt.
- Booth nem lenne baj, ha te előre mennél, 20 perc és én is ott vagyok - kérte Brennan
- Semmiség Temparence, menj csak nyugodtan. Holnap a megbeszélt időben találkozunk - mondta az ismeretlen férfi megnyerő mosollyal.
- Köszönöm Gregory
Együtt mentek ki az utcára, majd az autónál elváltak egymástól. Tíz perc néma csen után Booth már nem bírta tovább
- Ki volt ez? Nem is tudtam, hogy találkozgatsz valakivel
- Senki fontos, higgy nekem. Ha eljön az ideje majd mesélek neked róla. - jelentette ki Bones, ezzel lezárva a témát. Persze Bootht ez nem nyugtatta meg, és így tovább feszegette a témát.
- Bones, csak remélni tudom, hogy ez megint nem egy újabb internetes ismerkedés- Pontosan tudod hogy volt a múltkor. Te egyszerűen nem tudod kiismerni a férfiakat.
- Ne kezd már megint - szólt rá a nő - Tudod, hogy nem igaz, általában jópofa barátaim szoktak lenni.
- Jha a meleg botanikusra gondolsz? Vagy netán a hegesztőre gondolsz, akivel nem voltál a hálószobádon kívül kettesben sehol. Vagy várj, az a pasi aki lefejezte a tesóját, na ő a kedvencem. Kedves fickó volt, azt meg kell hagyni. A tetthely körül lévő sárga szalag mellé parkolt.
- Egy hulla által megmentve - sóhajtott fel a nő
- Bones te épp szarkasztikus voltál, nem hiszek a saját fülemnek
- Angela nemrég elárulta, ha a beszélgetésekbe belecsempészek egy kis szarkazmust, metaforát és más értelmetlen frázist, melyek antropológiai szempontból irrelevánsan kapcsolódnak a mindennapi életbe akkor az emberek úgy viszonyulnak hozzám mintha normális lennék. Pedig nem vagyok őrült, csak antropológus, nem tudom miért de Angei logikájában van valami.
- És mióta számít neked, hogy mit gondolnak rólad az emberek? - kérdezte Booth, miközben Brennan a maradványok mellé térdelt.
- Fehér nő, 25 év körüli, mély szúrt sebek a mellkason, melyek viszont nem okozták a halálát. A test 3 napja hever itt. Booth derítsd ki hogy megtalálták e a kést - kérte az ügynököt. Bones minden maradványt gondosan becsomagolt, hogy biztonságban el tudják szállítani a Jefferson intézetbe
- Találtunk egy újabb hullát - hallotta meg Booth hangját a közelből. Nem volt valami kellemes látvány. a test darabokra volt szaggatva, néhány méteres távolságban szétszóródva, szinte a felismerhetetlenségig eltorzulva.
- Gyermek, hét év körüli, fiú, valószínűleg vadon élő állat tépte szét. A halál időpontja látszólag azonos az első áldozatéval.
- Oh ne, ilyenkor utálom a munkámat - sóhajtott fel az ügynök.

- Angela kész vagy az arc rekonstrukciójával? Boothnak szüksége van a képre, hogy ki tudja adni a körözést - Angela a portré előtt állt, melyet saját maga készített az újra összerakott koponya nyomán. Angei pontosan tudta hogy az arc amibe néz, a halott nőé, és ez egyáltalán nem tette boldoggá.
- Kész vagyok, de nem fogsz neki örülni - Amikor Bones szemügyre vette a képet a monitoron először sokkolta a látvány, majd úrrá lett rajta a kétségbeesés.
- Uram isten, ez ő
- Brennan, annyira sajnálom - mondta Angela és átölelte a barátnőjét.
- Nem... Zooy, nem... Miért? Miért pont ő? - Angela még mindig ölelte Bonest, de nem tudott mit mondani, így felhívta Bootht.
- Halló, Booth!
- Booth, én vagyok az Angela, végeztem a rekonstrukcióval. Emlékszel még Zooyra, Tempi unokatesójára? Ő az a halott nő.
- A franc. Már úton is vagyok, addig maradj vele - mondta a férfi.
- Bones, gyere ide kicsi drágám - mondta a férfi mikor megérkezett - Én tényleg szörnyen sajnálom, de ne aggódj rá fogunk jönni hogy mi történt és bosszút fogunk állni - suttogta a lány fülébe lágyan.
- Ez az én hibám! Zooy miattam halt meg.
-Kérlek ne sírj, hogy lehetne ez a te hibád?
- Zooy utánam jött ide, mondani akart valamit
- Mit akart neked mondani - kérdezte Booth, de Brennan síri csöndbe burkolózott. Booth ezt nem hagyta
- Bones, nézz rám és mond el nekem az igazat. Bennem megbízhatsz, hisz tudod?
Brennan Booth szemébe nézett, a tenyerébe fogta a férfi arcát, majd alig hallhatóan suttogni kezdett - Tudom Booth, és én bízom benned, az életem is a kezedbe helyezném, de ezt még nem mondhatom el, sajnálom.
- Rendben, én tudok várni. De most elviszlek haza, pihenned kell.
- Nem, még nem mehetek haza, meg kell tudom mi történ ez az egyetlen dolog amit Zooyért és Russért tehetek. Ugye Angei ő volt az? - kérdezte a lánytól aki mindvégig ott állt mellettük
- Igen a kisfia volt.

- Cam, készen vagy már a toxikai vizsgálatokkal?
- Igen, már majdnem. Küldheted Hodginst, hogy összeszedheti a bogarakat. - Míg Hodgins a bogaraival beszélgetett, melyek szorgalmasan letisztították a csontokról a maradék húst Brennan arra a következtetésre jutott, hogy csakis Jared tehette Zooy férje és Russ apja. Az elmélkedésből a telefonja csegése rántotta vissza a valóságba.
- Brennan - szólt bele a telefonba- Gregory, annyira sajnálom, teljesen elfelejtettem. Tizenöt perc és ott vagyok - mondta a telefonba, majd el is indult.
- Brenann doktornő hova mész? Meghoztam a csontokat.
- Add őket Zacknek, ő majd kideríti hogy mi történt. Most viszont rohannom kell, pár óra és itt is vagyok. Ha Booth keres mond meg neki - mondta, majd elgondolkodott - Vagy tudod mit ne mondj neki semmit, csak hogy mikor jövök vissza - mondta Bones, majd sarkon fordult és elrohant. Mintha az Isten is így akarta volna, amint bones elhajtott a kocsival Booth érkezett meg.
- Helló kancsik. - üdvözölte őket a tőle megszokott módon - Bones merre ment? - kérdezte. Mivel Hodgins nem volt az a titoktartó fajta és eléggé aggódott is Brennan miatt, így hát mindent elmondott Boothan. A nyomozónak sem kellett több, felemelte a telefonkagylót és megnyomta a visszahívás funkciót.
-Rákkutató intézet Washington DC, Gregory Stone irodája. Miben segíthetek? - Booth tátott szájjal állt, a kagylót erősen a mellkasához szorítva.
- Nem ez nem lehet igaz Bones ezt nem tenné velem - suttogta - Bones te nem, ezt nem tehet meg vele, nem engedem - A telefonkagyló kicsúszott a kezéből és nagy robajjal a földre esett, ami majdnem a teljes csapatot az irodába csődítette.
- Booth, mi történik itt?
- Semmi, csak kiesett a kagyló a kezemből - azzal visszatette a készüléket a helyére és elindult a kijárat felé. Probált lazának és érdektelennek tűnni, lezser tempóban sétált.
- Megkérdem Carolinet mi volt a bíróságon, és hogy tud e nekünk segíteni ebben az ügyben - mondta miután hátra fordult a többiek felé. - Elmagyarázom neki mennyire fontos. Holnap találkozunk. Jha Bones üzeni, hogy ma már nem jön vissza - azzal újra hátat fordított nekik majd elindult.
- Mond meg neki, hogy meg van a halál oka, hívjon fel telefonon - kiáltott utána Zack, aki szokás szerint most sem vette észre hogy valami folyik a háttérben.

Kis off

2011-03-19T17:52:00.004+01:00

Tegnap este a kedvenc könyveimmel tértem nyugovóra.
Radiokémia és Izotóptechnika, szerintem a cím mindent elárul.
Fehér csillag, pedig egy krimi, egy volt mesterlövészről és a régi ellenfeléről. Milyen meglepő mi? hihi

Megérint a halál

2011-03-18T14:56:00.005+01:00

10. rész
Csá, itt van a 10 rész, olyan semmitmondó, de ilyen is kell. Csók mindenkinek
Jha Erin kocsija, hogy teljes legyen a kép

- Te elhoztál egy gyereket Japánból? - kérdezte Vesper tátott szájjal, annyira meglepődött hogy csak pihákolni tudott
- Először azt hittem csak egy hátizsák, aztán elkezdett mocorogni. Talán valami kisállat van benne, úgy gondoltam mikor megnéztem. De a kislány volt benne. Annyira édes és nem hagyhattam ott - magyarázta a férfi és közben a két nőt nézte, akik szóhoz sem bírtak jutni. De végül Vesper racionálisan gondolkodó énje megszólalt.
- És mégis mi a terved vele? Te nem vagy Brad Pitt és Erin nem Angelina Jolie, és nem vagytok még szeretők. - a még szócskára helyezve a hangsúlyt.
- Ott akkor sem hagyhattam, ott meghal - vágta a rá a férfi. Vesper tudta hogy ő is csak addig lesz erős míg meg nem pillantja a kicsit.
- De mi van a családjával, a szüleivel?
- Egy férfit láttam elmenni a hátizsáktól, utánakiáltottam, és miután megláttam a kislányt meg is akartam keresni, de mintha a föld nyelte volna el. Csak pár szó volt egy papíron, Hogy Rebeccanak hívják és hogy szeretetre vágyik - Vesper érezte ahogy könny szökik a szemébe, hogy nem fogja bírni visszatartani. Most jön ki rajta ez a pár nap, a nagy nyomás.
- Nyugodj meg - mondta Erin, aki épp vért akart venni a lánytól, de Vesper annyira megfeszítette a testét hogy ez szinte lehetetlen volt. - Nem esik baja a kislánynak, itt marad néhány napig. Nem derül ki hogy ki ő és hogy honnan jött, itt biztonságban lesz addig míg ki nem találjuk hogyan tovább - magyarázta Erin, és Vesper maga sem tudta miért de a nő hangja nagyon megnyugtatta. A vizsgálatok után felöltöztek.
- Most hogyan tovább? - kérdezte Vesper
- Pihenned kell, haza kéne mennünk - mondta Dorian
- Haza, igen a városba Nathanielhez. Hívok egy taxit és hazamegyek, kialudtam magam és utána visszajövök
- Majd én hazaviszlek - mondta Dorian, aki kicsit elszomorodott attól hogy Vesper haza akar menni ahelyett hogy vele maradna.
- Neked is pihenned kell, majd én elviszem Vesper és veszek pár holmit a kicsinek - ajánlotta fel Erin
- Köszönöm az jó lesz. Te meg menj és pihend ki magad - mondta a lány Doriannek.
- Isten óvja azt aki ellen ti ketten szövetkeztek - mondta Dorian
- Jobb lesz ha a hátad mögé nézel - vigyorgott fáradtan Vesper, majd ő és a doktornő elmentek.
Vesper alig bírt ébren maradni, de muszáj volt hiszen ő mutatta az utat hazafelé.
- Az amerikai fehérkerítéses álom - jegyezte meg Erin mikor megálltak a ház előtt
- Igen, Nathaniel ilyen kis romantikus - válaszolta Vesper.
- Hamarosan találkozunk és akkor mesélsz nekem a csinifiúról - azzal elbúcsúztak egymástól. Vesper érezte ahogy elálmosodik és hogy legszívesebben így ahogy van felmenne az emeletre, beledőlne az ágyba és aludna míg Nate haza nem jön. De tudta hogy előbb mindenképp le kell fürödnie mert olyan a szaga mint az egy hetes szennyesnek. Így hát tele engedte a fürdőkádat vízzel, majd megmártózott benne, persze az álom azonnal megszökött. Fürdés és az öltözés után magához vette a laptopját és a konyhába ment. Meg is feledkezett róla de ahogy a hűtőre nézett minden eszébe jutott. 5 üzenet volt az ajtóra erősítve, pont annyi mint amennyit távol volt. az első" Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget." Vesper mosolygott és elvette a következőt "Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mond hogy szeretsz! " "Mikor szívünk elöször összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem, meghalok Érted. " "Ha könnycsepp lennél sosem sírnék, nehogy elveszítselek!" már csak az utolsó volt hátra "Féltelek, ha tehetném vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád mint egy angyal, hisz te vagy, ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal..." Aranyosnak tartotta a szerelmes üzeneteket,de valamiért ezek nem vallottak Nathanielre, ő nem szokott ennyire nyálas lenni. Valami nincs rendben nála, mindenképp beszélnie kell vele. Mindenesetre összeszedte a papírokat és a többihez tette. Bekapcsolta a számítogépet hogy megnézze az üzeneteit. Vagy egy tucat e-mail érkezett Annatól és legalább ugyanennyi Erictől. Az elsők eléggé aggodalmas hangvételűek, a közepe felé már mérgesek és végül fenyegetőek. Anna azzal fenyegetőzött hogy felmond a lánynak ha záros határidőn belül nem áll munkába. Bár mind a ketten tudták hogy Annának nem áll módjában kirúgni vespert, mert ő nem kap fizetést az intézettől, hiszen akkor saját magától kapna fizetést. Ugyanis a Case család, vagyis már csak Vesper hatalmas összegekkel támogatja a labort így tudott fennmaradni a gazdasági válság után. A lány kicsit kellemetlenül érezte magát, hogy még csak nem is jelentkezett Annának, de végül aztán arra jutott, hisz Nate sem tudta hol van és végül is a Labor csak egy munkahely, lesz másik, van másik. Végül aztán mégis felhívta Annat.
- Helló - köszöntötte a főnökét
- Már épp itt az ideje hogy felhívj, aggódtunk és ez már milyen hozzáállás, 100 embert találnék a helyedre akik sokkal felnőttebb módjára állnának hozzá a munkához. Csak nagyon jó kifogást fogadok el
- Csak azért hívtalak mert felmondok - bökte ki a lány, hiszen nem volt rajta mit szépíteni. Neki nem volt szüksége a pénzre, csak azért dolgozott ott mert szerette csinálni, de most ott van neki ez a katonai megbízás.
- Nem akartam bunkó lenni - szabadkozott Anna
- Nem, semmi gond. csak van másik munka, és az szívesebben csinálom. De nem kell aggódnod a labort pont úgy fogom támogatni továbbra is.
- Köze van az új munkádnak ahhoz az egyenruhás férfihoz? - kérdezte a nő - Vagy nem árulhatod el nekem
- Igen köze van és csak annyit mondhatok hogy most jöttem meg Japánból - válaszolta a lány - Majd valamikor megállok a holmimért
- Bármikor, amikor csak a kedved tartja. Örülni fogunk neked.
- Most ha megbocsájtasz megyek. A viszont látásra - köszönt el a nőtől, majd letette a telefont. Tudta hogy nem kellett volna rákeresnie a friss hírekre Japánnal kapcsoltban, mert csak kétes infók vannak és csak felkavarják a lelkét, de a kíváncsiságát nem tudta megállítani. Négyesről ötösre emelték a baleset súlyosságának szintjét, olvasta a cikk címét Vesper, majd a cikkbe is beleolvasott. Hírhajhász felfújt szöveg volt, szinte semmi tényt nem közölt, mégis összeszorult a gyomra mikor Jacobra gondol, meg arra hogy még akár hetekig nem tér haza. Aztán arra gondolt hogy hova haza, hiszen Jacob nem is Washingtonban élt. De talán rendbe hozathatja a nagy házat és akkor oda is beköltözhetne, hiszen az övé is. Nem is rossz ötlet legalább eltereli a figyelmét. Telefonált párat és felvett egy bejárónőt és egy kertészt Dorian helyére, és akkor újra eszébe jutott az a sok együtt töltött pillanat a ház hátsó kertjében. Telefonálni akart, de akkor kinyílt az ajtó és Nate állt előtte.
Egy pillanatig senki sem szólt egy szót sem, Vesper a férfi nyakába ugrott és szenvedélyesen megcsókolta
- Szia cica, annyira hiányoztál - mondta Nathaniel miután újra kapott levegőt - Mindent el kell mesélned, mi történ veled, nagyon aggódtam. szeretlek - zúdította a lányra. Vespert most ez sem nagyon érdekelte csak az hogy végre újra együtt vannak.
- Most ne ezzel foglalkozzunk - suttogta a lány - Most csak veled akarok lenni, a szerelmemmel - azzal újra megcsókolta, a combjait a férfi csípője köré fonta. Nathan Tudta hogy most a lány szerelmeskedni akar vele és ő sem tudta magát visszafogni. Összeölelkezve, csókolózva indultak el az emeletre. Kicsit nehézkes volt, ügyelve arra hogy el ne essenek és hogy szorosan öleljék egymást és még csókolózzanak is, de azért megbirkóztak a feladattal.

Megérint a halál

2011-03-17T17:53:00.001+01:00

Kérdés Kérés
Aki erre jár és olvassa az én kis marhaságomat, az legyen szíves írja meg mi volt az eddigi kedven része, részlete. FONTOS LENNE! Köszike

Megérint a halál

2011-03-17T10:36:00.008+01:00

9. rész
Meglepi van benne Evynek, szerintem a kép alapján sejteni lehet a szereplő sorsát.
Erin Portman
Picibaba és kavarni fog rendesen.

Már harmadik napja voltak a vízen. Dorian szinte semmit sem aludt. Mivel a sugárzás megszűnt így Jacob még csak vissza sem jött a hajóra. Vesper minden percét a fedélzeten töltött, onnan figyelte a repülőket és a helikoptereket, és minden percben imádkozott hogy a két fiú megússza. Dorina is csak annyi ideig volt a hajón míg evett és beszedte a tablettát, még Jacob adagját is ő vitte a szigetekre.
- Minden rendben lesz - mondta Dorian - Hamarosan vége
- Tudom, vagy így, vagy úgy de vége - Vesper nézte ahogy Dorian felszáll az egyik helikopterre.
- Kisasszony keresik - ilyenkor hívta őt Smith ezredes, így hát egyáltalán nem lepődött meg mikor az FM átadta a műholdas telefont.
- Szia Vesper - a lány azonnal megismerte a férfi hangját
- Nathaniel - mondta meglepetten, róla teljesen elfeledkezett. De amint felfogta hogy a férfi van a vonal túlvégén azonnal rá volt készülve a veszekedésre. - Csak tudni szeretném hogy vagy - mondta a férfi bátortalanul
- Én? - kérdezett vissza a lány - Egész jól, azt hiszem - meglepte a férfi kedvessége, hatalmas késztetést érzett hogy mindent elmondjon Nathanielnek. De igazából sem a hely sem az időpont nem alkalmas.
- Mikor jössz haza és hol vagy most? - kérdezte Nate, de nem várta meg a választ - Nem tudtalak elérni, az ezredessel beszéltem, azt mondta hogy csak ma tudok veled beszélni ebben az időpontban és hogy csak rövid.
- Jól vagyok, még nem tudom mikor megyek haza. De ha visszamentünk hazamegyek hozzád ha még visszafogadsz? - kérdezte a lány óvatosan.
- Ezt most komolyan kérded? Mert nekem szükségem van rád azt akarom hogy gyere haza, hozzám haza - mondta Nathaniel
- Köszönöm - szeretett volna még mondani valamit, talán hogy Szeretlek, de nem mondta megjelent az FM - mennem kell, szia - suttogta a lány
- Sajnálom, de szükségünk van a vonalra - mondta a fedélzeti mérnök. A vonal megszakadt, és abban a pillanatban Vesper megbánta hogy nem mondta ki a szót hogy szeretlek. Vesper egész nap ideges volt, alig bírt a bőrében maradni. Most még az internet sem kötötte le, eddig követte a líbiai eseményeket. Még mindig fúrta az oldalát a vegyi fegyver támadás, és valamiért teljesen biztos volt abban hogy ezzel még nincs vége. Medvedev befagyasztotta a Kadafi család minden Oroszországban számlára helyezett pénzét, az összes céges érdekeltségét. Vespernek még csak ötlete sem volt hogy mennyi pénzről van szó, de abban biztos volt hogy ez nagyon felbosszantotta a líbiai vezetőt. Nagyon szeretett volna odamenni, vagy bárhova csak ne itt a hajón kéne dekkolnia.
- Visszamegyünk Quanticoba - jelentette ki Dorian nem sokkal ebéd után
- Mi, hogyan, mikor? - kérdezte Vesper
- Hamarosan, itt ránk már nincs szükség. Jacob még marad néhány napig, de mi bevégeztük a feladatunk. Pakolj össze fél óra múlva indul a C 130-as - Vesper kérdezni szeretett volna, de látta hogy Dorian nincs olyan hangulatban, hogy nagyon fáradt. A repülőút nagyon hosszú volt, főleg hogy egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Vesper aggódott, az a gondolat lopta be magát a fejébe, hogy Jacobnak valami baja esett és ezért kellett sietve elhagyniuk a hajót. Dorian nem nézett a szemébe, csak egy hátizsákot szorongatott, amivel időről időre eltűnt a repülő egy eldugott zugában. A repülőgép leszállt Quanticoban, Dorian a lány felé fordult.
- Nekem sürgős elintézni valóm van, nagyjából egy óra és találkozhatunk a bázisorvosnál - mondta majd sebes léptekkel távozott. Vesper elhagyatottan állt és szinte mozdulni sem tudott. Most hova menjen, mit csináljon? Egy óra nem elég hogy hazamenjen és hogy beszéljen Natettel, de maga van és nem ismeri a helyet. De legalább a telefonja működött, így hát felhívta Nathanielt, ugyan tudta hogy csak a rögzítőre tud majd beszélni, hiszen ilyenkor a férfi rendel. "Szia Nate, most szállt le a repülőm, először egy orvos megvizsgál bennünket, utána az is lehet hogy lesz egy 24 órás megfigyelés. De amint tudok sietek haza. Szeretlek és nagyon hiányzol" mondta a lány a szöveget a rögzítőre, majd elindult abba az irányba amerre Dorian elsietett, nem érte utol, de egy fél óra séta után már jött vele szembe, frissen átöltözve a hátizsákja nélkül.
- Mi volt ilyen sürgős? - vonta kérdőre a lány, Dorian előbb csak vállat vont, majd így szólt
- Szerettem volna egy kis teret adni neked, hogy nyugodtan tudj beszélni Natettel - magyarázta a férfi
- Mi volt a táskába? - kérdezte Vesper - Ugye nem hoztál el onnan valami veszélyeset? Mondjuk pár fűtőrudat? - mikor kimondta már tudta hogy még a feltételezés is sértő
- Ugyan ne nézz ennyire hülyének. De annyit mondhatok hogy hamarosan megtudod - mondta Dorian és megtorpant. Már az orvosi központ előtt álltak - Itt vagyunk - mondta majd bement az épületbe. Egy kis kórház volt két ápolóval, meg egy orvossal
- Helló Doki - üdvözölte a fehér köpenyes orvost aki háttal állt nekik
- Üdv Csini - válaszolt a doktornő kipirult arccal
- Doki ő itt Vesper Case a társam. Vesper ő itt Doki, Erin Portman tizedes.
- Szia Vesper, örülök hogy megismertelek. Mind a ketten menjetek az elkülönítőbe. Mindjárt megyek utánatok. - Azzal Dorian elindult az egyik vizsgáló felé, Vesper pedig követte őt. Bementek a terembe ahol három kórházi ágy volt felsorakoztatva egy-egy függönnyel elválasztva
- Ezeket már igazán lecserélhetnék valami dizajnosabbra - mondta Vesper ahogy felemelte a kórházi köpenyt.
- Nem tudom mi bajod van vele, hiszen egész jó a seggem benne - húzta el a függönyt.
- Héj, én még nem vagyok kész - kapta maga elé a köpenyt - De Erinnek tuti bejön a feszes segged - tette hozzá a lány.
- Itt is vagyok. Előbb vért veszünk, utána EGK, CT és röntgen. Ugye tudod hogy te még lógsz nekem? - fordult Dorian felé
- Igen egy vacsival - mondta a szemét lesütve a férfi.
- Én egy tetanuszra gondoltam
- Áúúú, azt nem lehetne kihagyni?
- Anyám, pasik - nézett össze a két nő.
- Megmentenék a világot, ha a belük lóg akkor is, de egy kis szuritól félnek.
- Minden életben ilyen volt - mondta Vesper
- Össze kéne jönnünk kettőnknek és kibeszélni ezt a nagy mackót egy sör mellett - ajánlotta fel Erin.
- Én is itt vagyok - mondta Dorian
- Benne vagyok, de nem ihatok alkoholt
Erin levette a vért majd elküldte vizsgálatra.
- Ne ijedj meg ha furcsa lesz a vérképem rákos utókezelésem van - mondta a lány
- Hogy mehettél így el Japánba? - kérdezte majd Dorian felé fordult - Hogy vihetted el magaddal?
- Nem volt választása, ha megismersz megtudod hogy milyen vagyok - magyarázta a lány.
- Az én csomagommal mi a helyzet?
- Négy hónapos kislány, egészséges - mondta a doki
- Milyen kislány? Ő volt a táskában? - vonta kérdőre Vesper, Dorian csak bólintott - Te elhoztál egy gyereket Japánból?

Megérint a halál

2011-03-16T09:56:00.013+01:00

8. rész
Csá csajszik
Először is javítás következik. Vagyis az USS Abraham Lincoln nem Norfolkból indult, mert úgy gagyihosszú lenne az út, mivel a Panama csatornán nem férne át, így hogy pontosítsak Fort Bragg partjaitól indult a nyugati partoktól, oda vitte őket az Elnök különgépe. A fukushimai atomerőműről érkező ellentmondásos hírek egy részét vettem csak figyelembe, vagyis nagyban befolyásoltak a Szlovák Műszaki Egyetem professzorainak magyarázatai.

Egy kép az erőműről

Vesper tudta hogy ezt a kínos beszélgetést nem ússza meg olyan könnyedén. De azt szerette volna ha Dorian már hallótávolságon kívül lesz. Ezt a beszélgetést nem kell hallania, és végképp nem látni hogyan is reagál Vesper.
- Hallgatlak - mondta Vesper kicsit fagyosan, és a szeme sarkából figyelte Doriant hogy minél messzebb legyen mikor Jacob megszólal.
- Nem fordíthatsz nekem hátat - mondta a férfi
- Tudom, és sajnálom, hogy egész eddig ezt tettem - válaszolta a lány
- Én nem akarok tőled mást, csak hogy megismerhesselek - magyarázta Jacob. Talán az elkövetkezendő nehéz idők, talán az elhagyatottsága de beadta a derekát, némán bólintott. - Szeretnék az lenni, aki az évek során nem lehettem. Szeretnék a bátyád lenni - mondta a srác és tett egy bátortalan lépést a lány felé. Vesper megremegett, ahogy megérezte hogy a férfi közelebb került hozzá. Nem ellenkezett, így hát Jacob megölelte.
- Hiányoztál - suttogta a lány.
- Te is nekem - válaszolta Jacob - Szerettelek volna megismerni mikor még kicsi voltál, de a sors elragadt bennünket egymástól.
Dorian a távolból figyelte Vesper és Jacob párosát és gondolatban azt fejtegette vajon mi történhetett kettőjük közt a múltban. Olyan kimért és távolságtartó volt kettőjük viszonya, most mégis egymást ölelgetik. Doriant valami furcsa érzés fogta el, féltékenység és düh. Féltette Vespert az újabb csalódástól, a fájdalomtól. Hatalmas késztetést érzett hogy odamenjen és megkérdezze mi a franc folyik kettőjük között. Épp indulni készült mikor az FM megállt mellette.
- A parancsnok szeretné, ha ön és a két civil társa vele tartana vacsorára a parancsnoki kabinban - mondta a tiszt
- Igazán köszönöm - válaszolta Dorian
A fedélzeti mérnök és Dorian lementek az alsó szintre ahogy Vesper és Jacob beszélgettek.
- Timothy Kuehhas kapitány megkért bennünket hogy tartsunk vele és a vezetőséggel a vacsoránál - mondta Dorian lelkendezve, vagyis úgy tett mint aki örül neki. Hamar beesteledett, és már a vacsorához készülődtek. Dorian már Vesper kabinja előtt állt, épp kopogni készült mikor az ajtó kinyílt és Vesper lépett ki rajta nyomában Jacobbal. Mind a kettőjüknek feltűnően jókedve volt.
- Látom készen vagytok - mondta kissé ingerülten. A kapitány szobájáig egyetlen szót sem szóltak, mind a hárman kicsit kínosan érezték magukat.
- Jó estét mindenkinek - mondta a kapitány. A vacsora alatt csupa semmitmondó dologról folyt a szó, de a desszert után már háborús történeteket kezdtek el mesélni.
- Nagyon sokat hallottam már a maga előmeneteléről a hadseregben - mondta a parancsnok.
- Én sosem hittem ezekben a háborúban - mondta Jacob
- Öt évet töltöttem Afganisztán különböző részein.
- Igen sokat hallottunk ám önről meg a hőstetteiről - mondta a kapitány. Dorian kicsit zavarban volt. Nem volt büszke a sok gyilkosságra amit a bevetések során elkövetett. Sok halál ami az álmaiban mindig követte őt. hogy felesleges áldozat. Ott Afganisztánban még nem így gondolta, de amikor visszatért Amerikába megingott a hite.
Reggel már lehetett látni a Japán partokat. Olyan békés, gondolta magában a lány ahogy a felkelő napot.
- Szia - lépett mellé Dorian. mióta megérkeztek szinte alig voltak kettesben. Beszélni akart volna vele. Kérdezni és magyarázatot adni, de nem volt rá lehetősége, talán most. Vesper összerezzent, tudta hogy ezen a hajon sosem lehet egyedül, de mégis valahogy felkészületlenül érte. Még szerencse hogy nem állt olyan közel a hajó széléhez, különben a vízbe esett volna.
- Olyan nyugodt és békés - mondta a lány. - Nem is látszik hogy a világ két legpusztítóbb természeti csapása sújtotta alig 12 óra alatt. Gondolom mit szeretnél kérdezni
- Ha nem akarsz róla mesélni nem kell - válaszolta Dorian
- Neked sem kell mesélned Afganisztánról - mondta Vesper megértően. Bár szeretette volna elmondani Doriannak, hogy Jacob a féltestvére és nem a volt szeretője, és szerette volna biztosítani Doriant afelől hogy a gyilkosságok amiket elkövetett a küldetése része. De egyiküknek sem volt mersze elkezdeni mesélni.
- Hamarosan megérkezünk - jelentette ki a hátuk mögött egy hang - Ez kálium jodid, ezt kell szedni a sugárbetegség miatt
- De még nem vagyunk fertőzöttek
- Nem, de fontos, hogy a kálium jodid közvetlenül szájon át való adagolása a veszélyes anyag szervezetbe bejutása esetén segít elkerülni a pajzsmirigy rendellenes elváltozását.
- Szóval megelőzés? - kérdezte Vesper
- Igen, és még itt vannak a védőruhák, amikben beépített doziméter van. A zöld szín még nem veszélyes, a narancssárga tartomány két órás ott-tartózkodást engedélyez, a piros tartomány maximum 20 perc, utána zuhany és két nap elkülönítés.
- Bizonyára helikopterrel közelítjük meg a térséget - mondta Dorian
- Igen egy szállítóhelikopter a helyszínre viszi önöket, néhány csomaggal, gyógyszerekkel élelmiszerrel és palackozott vízzel.
- Igen a vízre nagy szükség van a szigeteken, a fertőzés miatt.
- Biztosan tudják hogy a hajónak van egy saját víztisztítója, ami most teljes kapacitással működik, így a Fukushimában dolgozó és az ott segítő lakosságot is el tudjuk látni kellő mennyiségű tiszta vízzel. A helikopter egy óra múlva indul. Készülődjenek el, elég húzós lesz odakint a helyzet- Mindhárman bekapták a gyógyszert majd belebújtak a védőruhába. A helikopter pontosan indult. Vesper izgatott volt, nem is a félelemtől amit érzet, hanem hogy ez az első bevetése a terepen.
- Nem szeretném ha a reaktorhoz közel menj, veszélyes - mondta Jacob
- Egyetértek - helyeselt Dorian
- Ugyan, ne kezeljetek gyereknek, nem lesz semmi baj, amúgy is a a sugárzás a megengedett szinten belül van - magyarázta Vesper.
- De amint a narancssárgába lép a kijelződ azonnal indulsz vissza a hajóra - erősködött Jacob. Dorian hálás volt a férfinak, hogy ilyen erélyesen kezelte a helyzetet. Bár nem tudta miért fontos neki a lány, de most nem is nagyon foglalkozott vele. Az a lényeg hogy úgy néz ki a lány hallgat rá. Ahogy az atomerőmű fölé értek már nem volt olyan békés látvány. Az épület burka megsérült a robbanásban, hatalmas lyuk tátongott az egyes reaktor felett. Maga a reaktorblokk sértetlennek látszott, és a doziméter sem jelzett. A földrengésnek nem volt nyoma, de a cunami hatalmas felfordulást okozott. Jacob azonnal az ott dolgozók vezetőjével tárgyalt, a pasas tájékoztatta az érkezőket az aktuális helyzetről. az Fűtőrudak burka nem sérült, de szükséges az állandó hűtése. A helyzet nem túl fényes, de nem kritikus, így nem áll fent egy újabb Csernobili katasztrófa, ahogy a japán technikus mondta.
- Kicsit nehezen tudjuk megoldani a hűtést, de megbirkózunk a feladattal.
- Arra gondoltam, hogy esetlen a hadsereg is segíthetne. Van több tucat olyan helikopterül mely hatalmas mennyiségű vizet tud a levegőbe emelni és célzottan kiengedni. Egyenesen a reaktorra, így talán egyszerűbb lesz a hűtés. Meg esetleg maga a hordozóhajó is pumpálhatná a vizet, több nagy teljesítményű szivattyú van a fedélzetén, hogy sosem legyen hűtéshiány és nehogy túlhevülés lépjen fel - ajánlotta fel Jacob. A szakemberek hálásan bólogattak. Vesper arra a következtetésre jutott, hogy biztosan nagy a baj mert a japánok nem azok a segítséget elfogadó típusúak, bizonyára nagyon fáradtak és elkeseredettek. Vesper kicsit unta a technikai szöveget, így elindult körülnézni, de semmit nem látott. Semmi veszélyeset, csak pusztulást és nyomort.
- Ki akarok menni az erőműn kívülre - jelentette ki Vesper
- Nem, semmi esetre sem - vágta rá azonnal Dorian.
- Tudom veszélyes. De - akart ellenkezni a lány
- Veszélyes és kész. Nem lennél biztonságos odakint - Doriannak is volt valami hozzáfűzni valója, de megszólalt a doziméter a ruhájában. - Narancssárga riasztás. Ez most akkor rosszat jelent? - kérdezte a lánytól. ő csak vállat vont és Jacob felé fordult. Már amennyire látni lehetett az arcán eléggé aggodalmas képet vágott. Szinte azonnal megszólalt a sziréna.
- Ez már tuti nem jelent jót - mondta Dorian és megragadta a lány karját aki szinte lefagyott és mozdulni sem bírt.
- Azonnal szálljatok fel a helikopterre és irány vissza a hajóra - mondta parancsolóan Jacob. - Húsz kilométeres körzetben senki sem maradhat itt.
- Veled mi lesz? - kérdezte Vesper
- Ne aggódj mi itt maradunk és próbáljuk javítani a helyzetet - majd Dorian felé fordult. - Küldjétek a helikoptereket, megküldöm a pontos GPS koordinátákat. És vigyázz a kishúgomra - tette hozzá Jacob. Előbb megölelte a lányt, majd kezet nyújtott Dorainnek, aki elképedve nézett a férfira. A helikopter a magasba emelkedett, Jacob pár pillanatig integetett, majd a többiek után indult.

Megérint a halál

2011-03-14T14:18:00.006+01:00

7. rész

Drága szeretteim, OLVASÓK!!! Itt van nektek egy újabb rész, jó hosszú lett

Első kép, UH - 60 Black Hawk típusú harcászati helikopter
USS Abraham Lincoln CVN - 72

A kép gép egy képen
Jacob Seemann
És végül Dorian egyenruciban, mert szép és mert jól áll neki

- Az ezredes azt üzente, hogy húsz percünk van elkészülni. Akkora érkezik meg értünk a helikopter, ami aztán egy Nimitz osztályú repülőgép hordozóra szállít bennünket. A hajó egészen a szigetekig visz bennünket.
- Igazán remek, akár indulhatunk is. Én kész vagyok - válaszolta a lány
- Nem akarsz valakit felhívni? - kérdezte Dorian, miközben a kocsi felé indultak
- Nathanielre gondolsz? - kérdezett vissza a lány. Dorian csak némán bólintott - Nem nagyon, úgysem értené meg hogy miért. Így legalább nem veszekszem vele - válaszolta a lány.
- Neked mit mondott az a Seemann nevű?
- Neki még nem szóltak, de mondtam neki hogy készüljön el ,mert tuti valaki megkeresi az eseményekkel kapcsolatban - magyarázta a lány. Dorian a lány arcát figyelte, azt szerette volna megtudni, hogy mit rejtenek a gondolata. Hogy most Natere gondol, vagy erre a fura nevű fickóra akiről semmit sem tud. Dorian a házához hajtott, egy hátiszákba pakolt néhány holmit. Vesper addig a táskájába hárította a halom gyógyszert. Épp csak ennyi idejük volt, mert már hallani lehetett a közelgő helikopter zaját. Ég szerencse hogy széles volt az út, így egyenesen Dorian házal előtt szállt le a hatalmas madárka.
- Ez egy Black Hawk? - kérdezte a lány eltátott szájjal
- Igen, és ahogy elnézem nem is akármelyik - mondta Dorian ahogy elhúzta a függönyt és kilesett rajta - Az elnökünk egyik különgépe - mondta Dorian - De jobb lesz ha indulunk. Őket odakint nem illik megvárakoztatni.
A helikopter tövében már ott várta őket Smith ezredes. Dorian szalutálással, majd kézrázással üdvözölte.
- Igazán remek, hogy itt van Miss Case - üdvözölte a lányt
- Már amennyire az adott helyzet remek lehet - válaszolta a lány egykedvűen. Valamiért nem volt szimpatikus neki az ezredes, pedig nagyon kedvesen viselkedett vele. Vesper arra lett figyelmes hogy Dorian ismét szalutál, de azt még nem látta hogy kinek.
- Elnök úr. Megtiszteltetés önnel utazni - mondta Dorian
- Ilyen nehéz órában nekem megtiszteltetés hogy önökkel utazhatom, és hogy tájékoztatnak a lehetséges veszélyforrásokról - mondta az elnök, majd barátságosan mosolygott. Vespert is bemutatták neki, a lány nem repesett annyira az örömtől, hiszen nem látott a férfiban semmi megnyerőt. Próbálta ezt nem a tudtára adni.
- Esetleg mesélne nekem az atomreaktorról? - fordult a lány felé miután mindenki a helyére ült és a helikopter felszállni készült
- Nem én vagyok a nukleáris szakértő - válaszolta röviden, de aztán rájött hogy ez elég bunkón hangzott, mégis csak az USA elnöke kérte. - De a robbanás ami történ része a kríziskezelési tervnek. Ugyanis muszáj volt kiengedni a keletkezett hidrogént, mert akkor sokkal nagyobb robbanás történt volna. A kiengedett hidrogén helyére hűtővizet engednek, amivel tartani tudják a hőmérsékletet a fűtőrudak körül.
- Szóval akkor a robbanás veszélyességéről szóló információk csak átverés? - kérdezte megkönnyebbülve az elnök
- igen, pontosan jól lássa a helyzetet. A robbanásra azért volt szükség, hogy megszabaduljunk a hatalmas nyomástól és a felgyülemlett energiától - magyarázott tovább a lány - De erről igazából Jacob Seemannt kell megkérdeznie, Ő már biztosan a hajón lesz.
- Hogy sikerült rávennie az együttműködésre? - kérdezte az ezredes
- Meggyőző vagyok - vágta rá a lány.
- Mert mi már megkerestük korábban őt ezzel a megbízással, és határozottan nemet mondott. Most meg egyszerűen, minden rábeszélés nélkül, hajlandó volt segíteni
- Ugyan ő is profi, és hajtja a vágy az új ismeretek megszerzésére és ő a legjobb a szakmájában - mondta a lány. Hamarosan megérkeztek a hajóra, ami Norfokban állomásozott.
- Hogy intézted el ezt? - kérdezte Jacob amint meglátta a lányt kiszállni a helikopterből
- Megfelelő csatornákon folytattam beszélgetéseket - válaszolta a lány épp oly kimérten mint a férfi.
- Üdvözlöm önöket az USS Abraham Lincoln fedélzetén - mondta a hajó kapitánya, legalább is Vesper annak gondolta. Előbb az elnökkel rázott kezet, majd vele és utána a többi férfival - Az FM majd megmutatja a szobáikat, addig míg meg nem érkezünk ha gondolják pihenhetnek odalent. Úgy néz ki nyugodt utunk lesz.
- FM? - súgta Dorian fülébe kérdőn
- Igen, Fedélzeti Mérnök - válaszolta a srác, és magában vigyorgott. Végre valami amit Vesper nem tudott, gondolta magában kuncogva.
- Ez egy CVN típusi repülőgép-hordozó? - intézte a kérdését az FM-hez
- Igen, pontosan nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó - válaszolta férfi. Vesper csodálkozva figyelt mindent, de mire a szobájához értek teljesen elvesztette a fonalat. - Nos ez lenne az, itt kipakolhat - mondta a pasi és kinyitott a helység ajtaját. Ez kisebb mint a rakodója otthon, gondolta magában a lány. - Látom nincs sok cucca. Ha valamire szüksége van, mondjuk váltás ruhára, fogkefére, vagy bármire nekem szóljon, ami van a hajón én meg tudom szerezni - mondta a pasi, majd magára hagyta a lányt. Vesper kicsit egyedül érezte magát, de nem merte elhagyni a szobáját, mert félt hogy eltéved. Kopogtak, a lehető legjobbkor, gondolta magában a lány, kinyitotta az ajtót és Dorian állt vele szemben
- Mennyei - mondta a lány
- Hoztam neked, pár ruhát - azzal egy papírtáskát az ágyra rakott. - Ezek nem olyan csillivilli márkás rucik, de ha nem akarsz kilógni a sorból átöltözöl. - Tanácsolta Dorian, és Vesper akkor vette észre hogy a srácon már egyenruha van.
- Remek köszi.
- Odakint megvárlak, utána felmehetünk a fedélzetre. Még biztosan nem láttad a távolodó Amerikát, és azt a pletykát hallottam hogy két felderítő gépet küldenek a magasba - azzal kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Vesper felvette az új ruhát, és majdnem úgy nézett ki mint egy átlagos katona. Csak a haja nem illett bele az összképbe, egy katona nem hordja kócosan a haját. Ezt mindenképp orvosolni kell, gondolta magában. Megigazította a felsőjét, ami egy számmal nagyobb volt mint kellett volna, de talán Dorian direkt választotta ezt, hogy ne legyen olyan kihívó a feszülős pólóban.
- Na, neked még ez is jól áll - állapította meg Dorian. Elkezdte magyarázi a lánynak, hogy mit jelenteken a betűk és a számot az egyes nyílások felet.
- Figyi Dorian, úgy sem jegyzem meg, a matek sosem volt az erősségem, meg úgy sem fogok nélküled mozogni a hajón, olyan ijesztő - mondta a lány.
Tíz percnyi séta után Dorian kinyitott egy ajtót. Vesper orrát megcsapta a sós levegő illata
- Ez annyira szép - mondta vagy öt perc után, addigra tudott csak szóhoz jutni a látványtól.
- Igen - válaszolta felszabadultan a srác - De talán ez az egyetlen szép dolog ebben a küldetésben. - Tette hozzá kicsit rosszkedvűen
- Bocs - hallottak egy hangot a hátuk mögül - Beszélhetnék Vesperrel négyszemközt? - kérdezte Jacob Doriantól. A srác kérdőn pillantott Vesperre, a lány csak bólintott.
- Ha bármi van, odalent leszek - mondta Dorian, és kételkedve végigmérte a pasit.

Megérint a halál

2011-03-12T16:47:00.009+01:00

6. rész
Csákány, mint mondtam akkor a képek.
A bázis egy része felülről
Vesper vigyorin
A felső amiben edzett

- Na akkor a fontos dolgok - mondta Dorian miközben a haját törölte egy törölközőbe, a másik a dereka köré volt csavarva.
- Oké, hallgatlak - válaszolta a lány és próbált nem a férfi vízcseppekkel borított felsőtestére figyelni.
- A legfontosabb hogy fegyvertartási engedélyt kell szerezned - jelentette ki Dorian és már a mellkasát törölgette
- Nekem nem kell pisztoly
- Mivan? Hülye vagy? Hogy akarod magad megvédeni? - kérdezte elképedve
- Jó vagyok közelharcban, krav magázom - válaszolta a lány - és elég jó vagyok benne
- De - kezdte volna a mondókáját Dorian, de Vesper leintette
- Most sokkal fontosabb hogy minél előbb menjünk Líbiába
- Ez mind igaz, de most leginkább azt nézném meg mi van a zacskóban, amit hoztál
- Tényleg, reggeli és kávé feketén, ha még mindig így szeretem
- Az Emberek nem változnak - mondta Dorian mosolyogva, majd leült az asztalhoz. - Ez pont olyan mit rég - tette hozzá a férfi miután kortyolt a kávéból
- Micsoda? - kérdezte a lány
- Hát mint rég a közös reggelik, akkor még kakaó, most kávé, de mindig ott ültél velem szemben.
- Hát igen de azóta sok idő eltelt, mind a ketten felnőttünk. Hogyan tovább? Mikor megyünk Líbiába? - kérdezte a lány, mert nem volt abban a lelkizés, múltidézős hangulatban.
- Nem megyünk Líbiába - mondta a férfi, és kivett egy újabb fánkot a zacskóból - Hmmm, ezt meg tudnám szokni - tette hozzá miután lenyelte ez első falatot
- Hogyan? Miért nem, hiszen az ezredes is tudja hogy veszélyes.
- Pontosan, de sem az ENSZ, sem a NATO nem akarja, hogy külső szervezet beleavatkozzon az ottani történésekbe - magyarázta a férfi
- Akkor miért kellett idejönnöm?
- Mert az ezredesnek szimpi vagy, és mert mindenképp össze akarja hozni az akciócsoportot - mondta Dorian.
- Ez mit takar pontosan?
- Először is kapsz kiképzést és fegyvert. De közben akár el is indulhatnánk a tornaterem felé - mondta Dorian és egy másik fánkot vett elő, miközben indulni készült.
- Adj pár percet - szólt Vesper, és előpakolta a gyógyszereit. Dorian meredten bámulta a halom orvosságot - Adnál nekem egy pohár vizet - kérte a lány, ezzel kizökkentve a pasit a melankóliából.
- Persze, bocs - azzal Dorian fogott egy nagyobb poharat és teleengedte vízzel. Azon morfondírozott magában, hogy meg merje e kérdezni a lánytól hogy mi is a baja. Végül arra jutott hogy inkább mégse.
- Mehetünk is - pattant fel Vesper a helyéről - Mit fogunk csinálni a tornateremben?
- Megmutathatod nekem, hogy is működik ez a krav maga
- Remek - vágta rá a lány örvendezve. Kocsiba ültek és elindultak a tornaterem felé. Vesper ámuldozva figyelte a bázist, egy teljesen zárt egység, egy külön kis kolónia. Dorain minden épületről elmondta mit kell tudni. Elhaladtak egy kollégium mellett, egy iskola, majd egy lőtér mellett.
- Na és végül ez lenne a tornaterem - mondta Dorian, a hangjában hallani lehetett egy csepp büszkeséget. Vesper meglátta az épületet. Hatalmas volt, maga sem tudja miért lepődött meg ennyire, hiszem az amerikaiak nem arról híresek hogy elapróznának ilyen dolgokat.
- Nem hoztam magamnak edzőruhát - a lány csak ennyit bírt kibökni
- Ne aggódj, ez nem a Mars. Itt is vannak csajok, én már intézkedtem - válaszolta Dorian és a fejével a hátsó ülés felé bökött.
- Zseniális - mondta a lány ahogy kilépett az öltözőből - Mintha csak rám öntötték volna - tette hozzá a lány. A teremben volt pár egyenruhás fiatal srác, akik ahogy meglátták a lányt elkezdtek hurrogni meg füttyögetni.
- Na de fiúk - szólt rájuk Dorian - akkor had lássam. Támadj meg - kérte a lányt
- Nem inkább te támadj rám - azzal felvette az alapállást és intett neki hogy mehet. Dorian előbb egy jobbost majd két dupla balost ütött, de Vesper mint a kettőt kivédte
- Ez könnyű, keményíts be - szólt rá a lány - Nem vagyok hímes tojás. Nyugodtan megüthetsz, ha megtudsz - tette hozzá a lány kaján mosollyal az arcán.
- Oké, ahogy akarod - Dorian a lány felé rúgott, Vesper elkapta a srác lábát és kicsavarta. Viszont Doriannak sem kellett több, megpördült, és azzal a lábával amivel kitámasztotta magát arcon rúgta a lányt a másikkal meg talajt fogott. Legalább is azt hitte hogy sikeresen beviszi a rúgást, de a lány leguggolt a rúgás elől, majd becsúszott az egyik lábával, amivel elakasztotta Dorian, aki mint a zsák úgy dőlt el. Vesper a mellkasára ült.
- Így kell csinálni - mondta elégedetten,és már nem is figyelt. Dorian felemelte a lábait, a lány nyaka köré fonta majd teljes súlyával tehénkedett rá.
- Remélem a mobilod nyomja a csípőm - mondta a lány - És az rezeg. - De mintha Dorian meg sem hallotta volna, csak meredten figyelte a hatalmas kivetítőt a terem sarkában. Vesper mozdulni sem tudott, és hiába vergődött Dorian nem mozdult. Ökölbe szorította a karját és állon vágta a férfit.
- Bocs, de már alig kaptam levegőt - mondta miután mind a ketten feltápászkodtak a földről.
- Odanézz - mondta Dorian és képernyőre mutatott.
- Mi a frász?
8,8 erősségű földrengés rázta meg Japánt, mely előbb házakat döntött össze, majd hatalmas szökőárt indított útnak. Nem elég a természeti katasztrófa, a Tokiótól mintegy 250 kilométerre lévő Fukusimában található atomerőműben bekövetkezett robbanás után radioaktív anyag került a légközűrbe
- Tudod mit jelent ez? - kérdezte Dorian Vespertől
- Igen tudom. Fel kell hívnom Seemannt - mondta a lányt - Neked meg az ezredest. - Ez nagyon komoly. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség azonnal csapatot küld majd oda, Seemann is benne lesz, és még mielőtt ő elmegy beszélnünk kell vele - mondta a lány, Dorian csak bólintott.
- Megyek a telefonomért - mondta a srác, majd elindult a férfi öltöző irányába.

Megérint a halál

2011-03-11T21:45:00.008+01:00

5. rész
Na itt vagyok! Jelentem a koncert igazán remek, üdítő és felszabadító volt. Rész tőlem nektek, sem nem hosszú, sem nem jó, de azért élvezzétek

Kép igazán a végéhez lesz aktuális.

Nathaniel már aggódva mászkált fel s alá a bejárati ajtó előtt. Minden pillanatban a telefonját leste nem e jött üzenet a lánytól. Már éjfél is elmúlt, Vespernek nem volt szokása ilyen sokáig kimaradni. Végre megérkezett, hallotta ahogy a kis kocsi erős motra búg a kocsibeállón.
- Hol a jó életben voltál? - vonta felelősségre szinte azonnal amint kinyílt az ajtó
- Quanticoban - válaszolta a lány fáradtan
- Minek voltál Quanticoban? Miért nem hívtál fel? Aggódtam érted. Azt hittem valami bajod esett
- Itthon vagyok, nem igaz? De most ha megbocsájtasz, szeretnék felmenni és lefürdeni. Holnap korán indulok.
- Nem gondolod, hogy ezt meg kellene beszélnünk? - ragadta meg a lány karját
- Mit, hogy elvállaltam ezt a melót, ez tény. Már nem vagy a pszichiáterem. Ha az lennél megbeszélném veled, de akkor nem dughatnánk.
- Ne légy már ennyire közönséges - korholta a lányt
- Ugyan, te meg ennyire prűd - vágott vissza Vesper, majd kirántotta a karját a férfi szorításából, és elindult az emeletre.
- Csináltam vacsorát - szólt utána a férfi, megpróbálta megállítani
- Nem vagyok éhes - mondta a lány, úgy hogy még csak meg sem fordult.. Nagyon is éhes volt, de nem volt kíváncsi Nathan pásztázó tekintetére meg az idegesítő kérdéseire. Már csak a holnapi napra tudott gondolni.
Ez volt az első éjszaka amit egyedül töltött mióta Nathaniel házában élt. Szinte semmit sem aludt, alig bírta kivárni a reggelt, hogy útra kelhessen és hogy munkába állhasson. Odakint még csak pirkadt, felkelt és bement a hálószobába. Nate még mélyen aludt, és így óvatosan szedte elő a holmiját. Nem akarta hogy a férfi felébredjen. Felöltözött majd taxit hívott. túl fáradt volt és túl ideges ahhoz hogy a támaszpontig vezessen. Míg várta az autót bepakolta a gyógyszereit, még túl korán volt ahhoz hogy beszedje őket. Kényelmes cipőt húzott, mert tudta hogy egy újabb hosszú nap vár rá. A bejárati ajtót résznyire kinyitotta, hogy hallja az érkező autót, nem akarta hogy a taxis dudáljon, nehogy Nate felébredjen. Nem akarta őt ébren látni, és még véletlenül sem akart vele beszélni.
- Hova lesz a menet ilyen korán kisnagyság? - kérdezte a taxis, amint Vesper beült az autóba, a lány megadta a címet - Jó kis út lesz - jegyezte meg a férfi jókedvűen. Vesper bízott abban hogy az úton tud egy kicsit pihenni, de a sofőr egész idő alatt beszélt, csak beszélt és beszélt.
- Legyen szíves megállna kérem valamelyik kávézó előtt - kérte Vesper. A sofőr csak bólintott és tovább fújta a marhaságait. Hamarosan lekanyarodott egy út széli étkezdéhez. Vesper bement vett két kávét elvitelre, meg néhány fánkot. Az emberek nem változnak, alapvetően nem, gondolta magában, Dorian örülni fog neki. Visszaült az autóba és tovább folytatták az útjukat. De már nem voltak olyan messze. Vesper már látta a támaszpontra vezető utat.
- Innen már gyalog megyek - mondta a taxisnak, aki megállt az út szélén. Vesper kifizette a számlát, jó vastag borravalóval megspékelve, majd gyalog indult tovább. Most húzod az időt? kérdezte egy hang a fejében. Ő meg önkénytelenül is gyorsított a léptein, hogy ezzel is ellent mondjon a hangnak.
A beléptető kapunál ugyanaz a katona volt mint tegnap mikor megérkezett, biztosan 24 órás a szolgálat
- Jó napot - üdvözölte a srác szinte amint meglátta - gyalog jött? - kérdezte meglepetten
- Taxival, csak előbb kiszálltam - válaszolta Vesper és közben kedvesen mosolygott
- Várjon egy pillanatot, szólok Peres főtörzsnek, hogy megérkezett. Eljön magáért és akkor nem kell annyit gyalogolnia. - ajánlotta fel a katona. Vesper csak bólintott, még emlékezett rá hogy a G épült autóval is elég messze van.
- Sajnos nem veszi fel, de ha elindul a főúton, majd a harmadik kereszteződénél jobbra fordul megtalálja a lakóházak övezetét, a negyedik ház jobbról az ővé. Biztosan felimser ott áll előtte egy fekete Escalade.
- Rendben köszönöm - azzal Vesper elindult a megadott irányba. Még csak most gondolkozott el azon, hogy nem is tudta hogy is él Dorian. Meg sem fordult a fejében, hogy hol van az otthona. De végül arra a következtetésre jutott hogy ez a legmegfelelőbb a számára. Biztosan mindig úton van, ezért lakik a támaszponton. Most egyáltalán nem lépdelt szaporán, és a járda szürke betonját bámulta, újra úrrá lett rajta a fáradság. Elérte a kereszteződést amiről az őrvezető belét, letért, pont úgy ahogy ő mondta. Szemben kicsit távolabb egy alak közeledett felé. Vagyis inkább futott, csak egy szürke edzőnadrág volt rajta. Ahogy közelebb ért akkor látta hogy Dorian az. Teljesen ledöbbent a látványtól, Voltak elképzelései arról hogy nézhet ki a férfi felső teste, de a valóság messze meghaladta Vesper képzeletét. Dorian is meglátta a lányt, intett neki majd gyorsított
- Nem hittem hogy ilyen korán ideérsz - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Te mondtad hogy korán jöjjek - válaszolta a lány, mert még mindig nem tért magához a látványtól
- Remek, hazamegyünk, én gyorsan dobok egy zuhanyt és utána rá is térhetünk a lényegre.
- Hát a zuhany nem fog megártani, olyan a szagod mint a szárított elefántnak - mondta a lány viccesen
- Szárított elefánt?Lefutottam vagy 28 kilométert - ismételte meg Dorian miközben kinyitotta az ajtót
- Te nem zárod a házad? - képedt el a lány, mit sem törődve azzal hogy Dorian épp próbált felvágni az állóképességével.
- Ez egy katonai támaszpont, az egyik legbiztonságosabb helyek egyike Amerikában - magyarázta Dorian. A ház nem volt túl nagy, egy embernek pont elég. Kis nappali a konyhával egyben, egy háló és egy fürdő.
- Akkor már miért nem 30, az olyan szép kerek és pont megfelelő méret - váltott témát Vesper - Szép kocsi, ezzel mit akarsz kompenzálni? - kérdezte, meg sem várta hogy felocsúdjon az első sokkból
- Csak nem analizálni akarsz, mi mindenre tanított meg a te kis pszichiátered - vágott vissza Dorian
- Hát azt te sosem tudod meg - válaszolta Vesper szinte prüszkölve a nevetéstől.

Megérint a halál

2011-03-10T11:27:00.005+01:00

Megkövetem magam, és javítom a dolgot. Vagyis Nathaniel Seymour

Megérint a halál

2011-03-09T08:47:00.016+01:00

4. rész
Extra hosszú rész, úgy tessék olvasni és kommentelni.
Nos akkor elsőre az ezredes. Mivel hella rátapintott hogy az én Nathanielem kissé koros, így átminősítettem őt Smith ezredessé.

Az épület ahol Smith ezredes irodája van.

A Fiat 500 as kis piros villám

Vesper meredten bámulta a képeket, hosszú hosszú percekig, azt sem vette észre hogy Nathan ott áll mellette és ő is a képeket nézi.
- Ugye te már tudod hogy mi végzett velük? - kérdezte meg a lányt. Vesper összerezzent, majd helyeslően bólogatott - És elmondod?
- Nem, nemzetbiztonsági ügy. Dorian után kell mennem - mondta a lány, majd felpattant a helyéről magához vette a mappát és a kocsi kulcsait, az ajtóból még visszafordult. Nyomott egy puszit Nate meglepett arcára. - Szeretlek, ne várj meg. Nem tudom hogy mikor jövök - mondta majd mint a villám eltűnt a láthatáron. Egy Chris Cornell dal szólt régről, arra az időre emlékeztette Vespert mikor még jóban volt Doriannel.
Próbálta hívni a férfit a mobilján, de az nem vette fel. Csak az üzenetrögzítő, üzenetet viszont ne, akart hagyni. A Quantico-i támaszpontra hajtott, de az ellenőrző pontnál fent is akadt.
- Jó napot asszonyom - üdvözölte a fiatal katona
- Helló! - köszöntötte a lány, így egyszerűen, mert nem akart túl hivatalosnak tűnni.
- A belépőjét kérem
- Nekem nincs olyan- képedt el a lány, aztán kapcsolt hogy a hírekben mondták, hogy az összes amerikai katonai bázison a legmagasabb szintű biztonsági előírások léptek érvénybe. - De sürgősen beszélnem kell Dorian Peters főtörzsőrmesterrel. Figyeljen őrvezető. Ugye maga őrvezető? - kérdezte a lány miután megnézte a katona rangjelzését
- Igen asszonyom
- Na ide skubizzon. Sürgősen beszélnem kell a főtörzzsel
- Sajnálom, de belépő nélkül nem engedhetem be.
- Akkor legalább szóljon neki, hogy itt vagyok - erősködött tovább a lány
- Rendben, de el kell kérnem az igazolványát - mondta a srác. Vesper kutatni kezdett a táskájában, majd odaadta a kis mitugrásznak az igazolványt. A katona felírta az adatait, majd telefonált és utána csinált Vespernek egy egyszeri belépésre jogosító kártyát
- G épület, Smith ezredes
- Köszönöm - mondta a lány kicsit gonoszul. De végül rájött hogyha ő lenne a katona helyében ő is pont így cselekedne. A G épület előtt aztán leparkolt a Fiattal, majd belépett az épületbe. A hallban ki volt írva, hogy kinek hol van az irodája. Több pillanatig tartott mire megtalálta az ezredest. Nemzetbiztonsági összekötő-hivatal. Követte a nyilakat és a lifthez ért, azzal felment a 7-dik emeletre. Ott aztán a 42-es számú iroda felé indult. Kicsit ideges volt, olyan érzése volt mint mikor még egyetemre járt és épp vizsgára ment volna. De azok az idők már elmúltak, most már ő is felnőtt és pont úgy elismerik mint másokat. Kopogott az iroda ajtaján, ott egy újabb őrvezető nyitott ajtót.
- Jó napot Miss Case - üdvözölte a lányt és a következő ajtóhoz vezette, a srác kopogott majd kinyitotta az ajtót.
- Uram, megérkezett - mondta röviden, majd maga elé engedte a lányt, aki kissé félénken lépett be az irodába. Vesper meglátta az irodában Doriant aki az ezredessel szemben ült. Láthatóan ideges volt, a sapkáját markolászta, majd egy pillanatra megnyugodott mikor meglátta a lányt, de újra eluralkodott rajta a pánik és az idegesség.
- Nagy örömömre szolgál hogy megismerhetem - üdvözölte az ezredes.
- Smith ezredes, le szeretnék szögezni néhány dolgot. Ha belemennek, csak akkor vállalom a megbízást és csak utána örvendezzen - mondta a lány határozottan - Először minden egyes külföldi bevetésen személyesen szeretnék részt venni, vagyis a helyszínen - az ezredes némán bólogat - Másodszor profi vagyok a szakmámban és nem fog gondot okozni hogy együtt dolgozzam Peters főtörzzsel. Ha a szakmai együttműködés mégsem menne az nem az én hibám - itt jelentőségteljesen Dorianra nézett - És végül harmadszor a mérgezést egy Zyklon - B nevű cián alapú szer okozta.
- Ciklo - micsoda? - kérdezett vissza az ezredes.
- Zyklon - B - ismételte Vesper - Ezt használták Auschwitz-Birkenau-i és a Majdaneki táborban. Auschwitzról ugye már hallott? - kérdezett rá kissé lekicsinylő hangon. Az ezredes némán bólintott. - Eleinte az amerikaiak használták a Mexikó felől érkező bevándorlók ruháinak fertőtlenítésére. Nyilvánvaló tény hogy Kadafi kapcsolatban állt a Szovjetunióval és az ismereteim alapján kijelenthetem, hogy a volt Szovjetunió és a mai Oroszországnak volt a tulajdonában legalább 15 tonna ebből a szerből. Mikor aláírták a vegyifegyver-tilalmi egyezményt elfogadták a feltételeket a megsemmisítés dátumára. Ha utánanéznek, szinte biztos vagyok benne hogy a Zyklon - B már a megsemmisített 49%-ban van.
- Szóval innen jutottak a Zyklon - b hez. De honnan olyan biztos abban hogy ezzel a szerrel van dolgunk. Konspirációkat én is tudok gyártania támadásról, és higgye el abban nagyon jó vagyok - tette hozzá gonoszul.
- Nos a képek alapján - Kezdte magyarázni a lány ahogy elővette a képeket a mappából, az első három képen halottak voltak, míg a negyediken egy robbanás elől menekülő nő egy gyerekkel.
- Látja ezt a kék elszíneződést, ez attól van hogy a cianid fémmel lépett reakcióba és az így keletkezett ferro - ferri - cianátnak kék színe van. Ez a Berlini kék - magyarázta a lány az első három kép alapján - a negyediken pedig szerintem a túlzott kipárolgás miatt történő robbanást látjuk. Az történhetett, hogy azt hitték a szer már öreg és nem reakcióképes, de az esetünkben 1mg 1 kiló élő testsúlyra már halálos. Itt viszont 75g/m3 levegővel elegyedve már robbanékony. Az a nézetem, hogy az lehetett a raktár. - mutatott a negyedik kép hátterére.
- Akkor sokkal több halottra kell számítani? - kérdezte az ezredes.
- Nem feltétlenül, hacsak a robbanásban nem haltak meg, ugyanis a Zyklon - B meggyújtva lassan elég és elveszíti mérgező hatását.
- Akkor ez igazán remek hír. - állapította az ezredes
- Oda kell mennünk - kezdte a lány
- Uram, megengedi hogy szóljak? - kérdezte Dorian, aki végig csendben figyelte a lányt, hogy milyen áhítattal beszélt a felismeréséről - Mivel Vesper komoly betegséggel küzd, így szerintem biztonságosabb lesz ha csak külső megfigyelőként alkalmaznánk. Meg kell hagyni remek teljesítmény a fényképek alapján rekonstruálni a támadást.
- Mint már mondtam az előbb, vagy mindent vagy semmit.
- Nyugalom Miss Case, az elmondottak alapján nélkülözhetetlen lesz a szakértelme, így biztosíthatom afelől, hogy maga is tajga a csapatnak - Dorian szólni készült, de az ezredes leintette - A későbbiekben még csatlakozik a csapathoz egy biológus és egy nukleáris szakértő.
- A későbbiekben? - kérdezte a lány
- Igen ez egy hosszú barátság kezdete. Több fenyegetést is kaptunk Amerika ellenségeitől. Attól tartok hogy ez egy hosszú misszió. Nekem viszont most dolgom van. Holnap megkapja a belépőjét. A részleteket Peters főtörzs jobban ismeri - azzal az ezredes kiment a szobából. Néhány pillanatig néma csend telepedett a szobára, majd Dorian felállt és az egyik szekrényhez lépett.
- Igazán lenyűgöző munkát végeztél - mondta miközben kivett két poharat a szekrényből és mindkettőbe ásványvizet töltött - Tessék - nyújtotta át az egyik poharat. Vesper felemelte a tekintetét a férfira, barátságosan elmosolyodott, elvette a poharat, gondosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se érjen az ujja a férfiéhoz.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte a lány
- Mit? Azt hogy egy megbízásról van szó.
- Igen. Pontosan tudod hogy profi vagyok. Szóval ha elmondtad volna, minden zokszó nélkül belementem volna.
- Be kell vallanom, hogy szerettem volna ha megbocsájtasz. Ha azért jössz ide mert engem akarsz látni.
- Profik vagyunk - mondta a lány. Nem akarta hogy eluralkodjanak rajta az érzelmek, ennél sokkal fontosabb megbízásuk van. Most értette meg igazán mit érzett Dorian mikor elment Afganisztánba.
- Igen, profik vagyunk és fogunk tudni együtt dolgozni - mondta végül a férfi. Nem akarta erőltetni ezt a megbocsájtás dolgot. Tudta hogy semmi értelme hiszen ami volt elmúlt és az idő az egyetlen gyógyír mindkettőjük sebeire. - Akarod hogy hazavigyelek? - kérdezte Dorian
- Nem kell, kocsival vagyok - válaszolta a lány, kicsit szomorú volt, hogy ilyen hamar véget ért a mai nap. De mint ahogy az ezredes is mondta hosszú és gyümölcsöző kapcsolatuk lesz. Jó érzéssel töltötte el, hogy a férfi a közelében van, mint rég mikor még a nagy házban laktak.
- Marco - mondta Dorian
- Polo - vágta rá azonnal Vesper, szinte gondolkodás nélkül.
- Emlékszel? - kérdezte fátyolos hangon Dorian. Annyira jó volt kimondani a szót, és annyira jó volt hallani a lány válaszát.
- Hogyne emlékeznék, minden reggel azért ébredtem fel hogy válaszolhassak neked - mondta Vesper. - Figyelj Dorian ami elmúlt az elmúlt. Örülök hogy itt vagy és jó hogy találkoztunk. - Vesper vett egy mély levegőt, tett egy apró lépést Dorian fel. Így szinte minimálisra csökkent köztük a távolság. szinte biztos volt benne hogy megbánja azt amire készül. Dorian teljesen ledöbbent, mert a lány megölelte. Annyira jó érzés volt, ahogy a karjában tartotta a lányt. Érezte a lány szívének vad zakatolását. Az is feltűnt neki, hogy az ölelés kicsit tovább tartott az átlagnál. Dorian tudta hogy ez jó, mert még mindig szereti, és mert nem is akarta elengedni a lányt.
- Lekísérlek - mondta a férfi mikor már nem ölelték egymást, és megint kínos lett a csend. - Beszélek az őrrel, hogy holnap engedjen be. Utána csinálunk neked egy állandó belépőt - Dorian egészen az autóig beszélt, általános témákról. Nehogy valamilyen kínos témát érintsen.
- Mikorra jöjjek holnap? - kérdezte Vesper ahogy a kocsihoz ért.
- Minél korábban - mondta Dorian. "Hogy minél több időt tölthessek vele" tette hozzá magában a férfi - Cuki a kocsit - mondta és vigyorgott, azzal a fogvillantós mosolyával amitől a lány mindig elalélt.
- Mi a frász bajotok van ezzel a kocsival? - kérdezte a lány
- Csak te nem ilyen típus voltál - mondta Dorian
- Milyen, ilyen típus?
- Hát ilyen kisautós. Sosem gondoltam volna hogy ilyen szappanosdoboz autód lesz, ráadásul európai - Dorian ezt felettébb furcsállta
- Az emberek megváltozhatnak Dorian - azzal vállon veregette a srácot. - Amúgy is nem a máret a lényeg.
- Jha, de ez a kis Matchbox nem biztonságos
- Olyan vagy mint Nathaniel - válaszolta korholóan Vesper. Ez erősen a kínos kategóriába tartozott.
- Nathaniel, hmmm. Nem túl idős hozzád? - kérdezte meg Dorian. Vesper csak lesett hogy ezt Dorian csak így egyszerűen megkérdezte
- Nem igazán tudom, szeretem és kötődöm hozzá. Jó vele együtt lenni - válaszolta a lány
- Ha neked ez kielégítő - mondta Dorian
- Naná, hidd el nekem hogy kielégít a szó legvadabb értelmében - válaszolt a lány kaján mosollyal az arcán.

Megérint a halál

2011-03-06T13:47:00.008+01:00

3. rész

Na van hármas rész, mert megérdemlitek.
Első kép egy elmaradás. Vesper háza régi pompájában

Majd a hálószoba

És végül csak saját felelősségre, képek a népirtásról

Vespernek fel sem tűnt hogy ennyi idő eltelt, csak akkor jött rá hogy az egész napot a házban töltötte mikor már kezdett fázni. A nap már eltűnt a horizonton és kicsit hűvös volt a szobában. Visszakapcsolta a mobilját, hogy megnézze hány óra. Amint bekapcsolta, az rögvest csipogni kezdett, volt vagy fél tucat nem fogadott hívása Nathantól. Tudta hogy a férfi aggódik érte, de úgy gondolta nem hívja vissza, hamarosan úgy is hazaér és akkor mindent meg tudnak beszélni. A szobában mindent visszarakott a helyére, a bútorokat letakart, az ablakot becsukta, a sötétítőket is behúzta. Eltűnődött azon, hogy talán magával kéne vinnie pár fényképet, de aztán úgy döntött hogy túl szentimentális lenne, így hát az albumot is visszasuvasztotta a komód legalsó fiókjába. Gondosan bezárta az ajtót, beindította a riasztót majd kocsiba pattant én elindult haza. Nathan háza, gondolta magában, mégis olyan jól érzi ott magát, otthonra talált.
Alig negyed óra alatt hazaért. A felhajtón viszont egy idegen fekete terepjáró parkolt. Biztosan Nathanhoz jött valaki látogatóba, így hát nem zavartatta magát bement a házba. Bár ne tette volna, korholta magát mikor meglátta ki ült Nate-tel szemben a kanapén.
- Szia drágám, már aggódtam érted - pattant fel a helyéről Nathan mikor meglátta a lányt az előtérben
- Csak ki kellett szellőztetnem a fejem - válaszolta a lány, tudta hogy a férfi ebből érteni fog mindent.
- Egy régi barátod keres - mondta Nate és a fejével a kanapén ülő felé bökött. Dorian akkor felállt, megigazította a terepszínű egyenruháját és elindult a lány felé. A kezében egy sárga mappát szorongatott.
- Szia újra - üdvözölte kissé félénken, ha nem lenne ennyire feldúlt Vesper talán még viccesnek is találná, hogy egy ekkora darab pasi ennyire meg tud szeppenni.Még mindig nem tudta eldönteni, hogy megbocsásson e a pasinak, vagy csak úgy lépjen tovább és viselkedjen felnőtt módjára. Úgy mégsem tehet mintha nem is létezne. Nathan azonnal analizálni akarná és ő nem szeretné ha egy újabb lábjegyzet lenne egy szakkönyvben.
- Szia - köszöntötte a férfit röviden, miközben a fejével az ebédlő felé bökött. Ezzel jelezve hogy Dorian kövesse őt. Nathan viszont inkább a nappaliba ment, nem akart fültanúja lenni ennek a beszélgetésnek, és nem mellékes hogy tiszta véletlenül meglátta Dorian aktájának fejlécét, miszerint szigorúan bizalmas. Kicsit féltette a lányt, hogy valami rosszba keveredik, de azt is tudta hogy Vesper már nem kislány, hatalmas személyiségfejlődésen ment keresztül az elmúlt időben. Érett, megfontolt döntéseket tud hozni. Így hát kettesben hagyta a két régi barátot, akik cseppet sem úgy viselkednek mint a barátok.
- Csak egy esélyt adj, kérlek hallgass meg - kérte a férfi, miközben leült az ébenfa asztalhoz közvetlenül Vesper mellé.
- Attól, hogy nem üvöltöttem le a fejed azon nyomban hogy megláttalak még nem vagyok kíváncsi a mondandódra - állította le a lány határozottan. Erre Nathan tanította meg, hogyha érzelmi szinten valamit a fejébe vesz, azt vigye véghez.
- Nem kettőnk miatt vagyok itt - bökte ki Dorian. A hangjából érezni lehetett némi bánatot és szégyent és egy csepp elégedettséget. Vesper pár pillanatig nem tudott mit mondani.
- Akkor mégis miért? - vonta végül kérdőre, több nem tellett tőle.
- Csak ezért - válaszolta Dorian, majd a lány elé csúsztatta a sárga mappát. Vesper kinyitotta azt és fényképek csúsztak a kezébe. Meg akarta kérdezni mi az, de Dorain megelőzte
- Három nappal ezelőtt készült felvételek Líbia Vaidi - el Hajat területéről
- De hát ezek halott emberek - állapította meg Vesper - Nekem ehhez mi közöm?
- Az információk szerint vegyi csapásban haltak meg.
- Líbia? Az nem lehet - tiltakozott a lány legalább olyan vehemenciával mintha egyenes őt vádolnák népirtással.
- Az adatok szerint 14 000 férfi, nő és gyermek vesztette életét eddig ismeretlen vegyszer miatt
- Ez így első saccra valamilyen cianid alapú szer. Ki készítette a képek?
- számít valamit? - kérdezett vissza Dorian
- Igen, ha cián akkor haldoklik, de talán el tudja mesélni mit látott és mit érzett.
- Hát azt nehéz lesz, ugyanis meghalt. Lelőtték - tette hozzá Dorian még mielőtt a lány rákérdezhetett volna.
- De még mindig nem értem, hogy miért Líbia? Most április 25.-ével jár le a vegyi fegyvereket megsemmisítő határidő.
- Pontosan ezért kerestelek meg. Elég kellemetlen a helyzet Líbiában. Szinte biztosak vagyunk benne, hogy Moamer Kadafi merényletsorozatokra készül Amerikai célpontok ellen.
- Ott voltam mikor aláírta a Vegyifegyver-tilalmi egyezményt. Nagyon intelligens férfi. - tette hozzá, majd újra a képeket nézte.
- Gondolom kis megalomániás, hatalomra éhes emberirtó.
- Engem már nem engednek be Líbiába, pedig mindenképp oda kell menni vizsgálatokat folytatni
- Eszembe sincs odavinni téged - jelentette ki Dorian
- Akkor nem értem miért vagy itt? AZt hittem a segítségem kell - mondta a lány, és egy határozott mozdulattal becsukta a mappát - Így nem érdekel. Meg amúgy is Líbiának csak bejelentett, polgári célokra használt vegyi üzemei vannak - jelentette ki Vesper - Kadafi nem Hitler - tette hozzá, és akkor már rá is jött mi is az ami megülte azokat a szerencsétlen embereket. Dorian kérdőn nézett rá, de Vesper nem válaszolt.
- Ezt azért itt hagyom - mondta, majd felállt és elment

Megérint a halál

2011-03-06T09:34:00.009+01:00

2.rész.
Új rész, a két képike is hozzá tartozik. Írjatok kommentet légyszi.
Vesper 13 évesen miután megkapta a fogszabályzót.

Ő pedig Dorian 18 évesen.

Dorian a lány felé emelte a tekintetét, hátha a lány is rá néz, de Vesper nem tette. Nem volt kíváncsi a férfira. Meg volt az oka hogy miért nem. Tudta ha belenéz a pasi szemébe nem tud ellenállni a csábításnak, és mindent megbocsájt neki. az elmúlt, elvesztegetett éveket, mikor nem volt mellette.
- Hát ez nehezebb lesz mint gondoltam - mondta alig hallhatóan ahogy kiment a laborból. Vesper pont olyan volt mint rég, a munkába menekült mikor valaki megbántotta. Azt is tudta, hogy idővel megbocsájt majd neki, és neki is időre van szüksége, nem is gondolta hogy ennyire felkavaró lesz látnia a lányt. Alighogy elindult a kijárat felé megcsörrent a mobilja.
- Dorian Peters - vette fel a telefont
- Főtörzs, jelentést kérek - szólalt meg a hang a vonal másik végén parancsolóan, bemutatkozós nélkül.
- Semmi biztatót nem tudok mondani az üggyel kapcsolatban - magyarázkodott Dorian.
- A maga kérésére adtam engedélyt erre. Biztosított afelől, hogy megoldja a dolgot.
- Igen uram! Mindent megteszek és még a hétvége előtt elintézem - Válaszolt Dorian
- 24 órája van, utána én veszem át az ügyet! De nem leszek ilyen kíméletes.
- Uram, én tudok hatni a lányra - erősködött Dorian
- Elhiszem, de mint mondtam csak 24 óra, utána már mint felsőbb szerv lépek akcióba.
- Igen uram! - mondta Dorian. A férfi a vonal másik oldalán már nem mondott semmit, a vonal megszakadt. Dorian mormogott valamit az orra alatt. Mérges volt, hogy a főnöke nem hiszi hogy el tudja intézni. A recepciónál aztán visszakapta a fegyverét, amit a helyére csatolt
- Köszönöm. A viszont látásra - búcsúzott el a biztonsági őrtől, majd az autója felé vette az irányt.
- Eric! Eric! - kiáltotta el magát Vesper, miután már a harmadik főzőpoharat sikerült összetörnie. Eric kopogás nélkül lépett be a szomszéd laborból.
- Már itt is vagyok, csak az izolációs kamrába kellett bepakolnom néhány mintát - mondta a srác aki még csak gyakornokként dolgozott a laboratóriumban. - Itt meg mi történt? - kérdezte elképedve, mikor meglátta hogy a padlót apró üvegszilánkok borítják.
- Csak ügyetlen voltam - válaszolt Vesper a kérdésre.
- Te? Ennyiszer? Egymás után. Lehetetlen - állapította meg Eric.
- Kicsit fel vagyok dúlva - válaszolta Vesper
- Akarsz róla beszélni?
- Nem - vágta rá a lány gondolkozás nélkül - De szeretnék kérni egy szívességet
- Neked bármit
- Fejezd be a kísérleteimet, az eredményeket rakd a mai napi mérések mappába. Csinálj rendet, én most elmegyek. Ma már nem is jövök vissza - tette hozzá, még mielőtt a srác megkérdezhette volna. Eric elcsodálkozott, el sem tudta képzelni mitől került Vesper ilyen állapotba. Még sosem látta ilyen feszültnek, csak azt tudta hogy ez a mostani kutatás még az életénél is fontosabb. Most meg csak így a kísérlet kellős közepén elmegy.
Vesper arra sem emlékezett hogy került a kocsijába és hogyan hajtott keresztül a városon, de már ott volt. Maga sem tudta miért pont ott, de a régi házuk előtt állt. A ház valamikor a 17. század második felében épült és az apja családjáé volt. Mikor Vesper huszonegy lett elköltözött otthonról. Nem sokkal utána az apja meghalt, azóta nem járt a házban. A kapuhoz lépett, bepötyögte a biztonsági kombinációt és elindult a főbejárat felé. Érdekes módon a bejárati ajtó kulcsa nála volt, azt mindig magával hordta. Nathan ragaszkodott hozzá, mondván hogy ezzel biztosítsa a hova tartozását. A házba lépve áporodott szag csapta meg az orrát, odabent sötét volt, minden bútor lepelbe burkolva. A mintás márványpadlót vastag finom por borította. Vesper agya teljesen elzsibbadt, nem tudott parancsolni a testének, de a lábai maguktól indultak a lépcső felé. Minden egyes lépése nyomot hagyott a a porban. Egyenesen a szobájába ment, előbb széthúzta a nehéz, dohos szagú drapériát, kitárta az ablakot. A fény betöltötte a szobát, és Vespert is. Elkezdte leszedni a bútorokról, meg a képekről a lepedőket, ezzel hatalmas port kavart. De nem számított, mert boldog volt hogy ott van. Eszébe jutottak a rég elzárt emlékei. Mikor először látta Doriant. Pont ott állt ahol most. Az ablakon bámult kifelé, mikor egy ütött kopott öreg kocsi állt meg a ház előtt. Egy nő szállt ki belőle egy fiúval. A fiú felnézett az ablak felé és bőszen integetni kezdett. Vesper boldog volt, mert ő lett az első és egyetlen igaz barátja. Az ágyra gömbölyödött és úgy nézegette a fénykép albumát.
Az első képen ő és Dorian épp kézen fogva állnak a hátsókertben. Imádott a kertben lenni Doriannel, a srác imádta a virágokat a fákat és nem csak ismerte őket de ő is gondozta a kertet. Vesper szerint akkor volt a legszebb az udvar mikor Dorian tartotta karban. Minden reggel mikor felébredt a legszebb csokor az ő szobájába került. Dorian tudta mikor ébred a lány, az ablak alatt állt és csak annyit mondott " Marco" Vesper ebből tudta hogy a srác odalent van. Polo, ez volt rá a válasz, ebből pedig Dorian tudta hogy a lány fent van, hamarosan mehetnek a suliba. Dorian is abba az elit iskolába járt mint Vesper, a Case szülők finanszírozták a fiú tanulmányait, mert látták rajta hogy nagyon jó képességű, és kár lenne a tudását elpazarolni. Dorian hálás volt nekik ezért, de leginkább azért hogy így közel tudta magát a kislányhoz. Dorian 5 évvel volt idősebb a lánynál és úgy szerette mintha a kishúga lenne. A következő képen csak Vesper állt maga, épp az új fogszabályzóját mutogatta. A lány most is mosolygott, ahogy eszébe jutott hogyan is készült a kép. Utálta a fogszabályzót, de azt még inkább hogy csálék voltak a fogai, így hát tizenhárom évesen felraktak neki egy állandó készüléket. Persze Dorian volt az első aki rámosolygott, és megvillantotta a saját, tökéletes gyöngy fehér fogsorát. Vesper meglepetten látta hogy Dorian fogai előtt acélhuzalból hajlított kamu fogszabályzó volt. Nem bírta ki nevetés nélkül, így sikerült lefotóznia Vespert, és ez volt az egyetlen bizonyítéka annak hogy Vesper valaha ilyet viselt.
Vespernek Dorianon kívül nem volt egyetlen igaz barátja sem, nem is akart más barátot, hiszen az osztályába járó lányok mind álszentek voltak. A fiúkat sem kedvelte, mikor még kicsi volt a haját húzták, mikor meg már nagyobbak voltak és másképp kezdtek érdeklődni a lányok iránt mind meg akarta érinteni, hozzádörgölőztek, és ezt ő nagyon nem szerette.

Megérint a halál

2011-03-05T21:59:00.001+01:00

Gondolom látjátok, hogy ez egy új történet. Még csak körvonalazódik a fejemben, de a kis sejtecskék az agyamban már megindultak, és nem hiszem hogy tudok nekik megálljt parancsolni.
A rendszeresen erre járok tudják rólam, hogy a gyengéim a gyors kocsik és az egyenruhás férfiak. Most sem lesz nagyon másképp, a srác katona, a csaj vegyész és autóbolond.

Dorian Peters

Vesper Case

- Jól vagy? - kérdezte a férfi, miután a lány mellé bújt.
- Persze, minden a legnagyobb rendben - válaszolta a lány, de semmi sem volt rendben. Álmodott, álmodott ami már vagy három éve nem történt meg vele. Tudta hogy a férfit érdekelné, de nem akart róla most még mesélni neki. Így hát szó nélkül odafészkelte magát a férfihoz és úgy tett mintha újra aludna. A tudatalattijának egyik fele fél az elalvástól, de a másik, az erősebbik szerette volna újra látni a férfit. Még akkor is ha csak egy álomkép. Újra álomba szenderült de álmodni már nem álmodott semmit. Reggel aztán minden ugyanúgy történt mint rég. Megcsörrent az ébresztő, Nathan már nem feküdt mellette az ágyban. Lezuhanyozott, fogat mosott, felöltözött, majd a konyhában aztán bevette a majdnem egy tucatnyi gyógyszerét. Előbb azokat amiket a rák utókezeléseként szedett, aztán azokat amiket immunerősítőként szedett és végül azokat melyek azokra a tünetekre voltak amiket az előzők elfogyasztása okozott.
Eltelt egy újabb hónap, már majdnem három éve szedi ezeket a szarokat, de nem tudja hogy használnak e. Levette Nathan üzenetét a hűtőről és a többihez rakta, pont oda ahova az eddigieket. Egyszerű üzenetek voltak, a mostanira csak egy szám, a 26-os volt írva. Mind a ketten tudták, hogy mit jelent, még 26 istenverte hónap, még annyi ideig kell szednie az orvosságokat. Utána újabb vizsgálatok, és csak azok után nyilvánítják teljesen gyógyultnak, ha szerencséje van. Fogta a papírcetlit összegumizta a többivel és a dobozba tette. Épp indult mikor megérkezett Roberta.
- Helló Roberta
- Jó napot Miss Vesper - üdvözölte az idős hölgy.
- Nincs nagy kupi, kaja van a hűtőben, reggelizzen meg nyugodtan. Jha és csomagoltam pár holmit az unokájának, ott van a hálóban az ágy mellett, persze csak ha nem sértem meg vele.
- Dehogy is asszonyom. Linda nevében is köszönöm - válaszolta a nő. Vesper fogta a kulcsait a táskáját és elindult a munkahelyére.
Nathan állandóan cikizte a kocsija miatt, túl kicsi volt és Nathan szerint nem volt biztonságos. Az amcsik szerint az európai kisautók veszélyesek, ő viszont egyszerűen imádta az ő kis piros 500 as Fiatját. Tökéletes városi járgány volt, alacsony fogyasztással. Vesper még meg is bütykölte, hogy villanyra is működjön. Ahogy a laborba ért, azonnal a munkához látott, épp egy negyvennyolc órás kísérletsorozat utolsó fázisába ért, melynek a kiértékelése után talán előrébb léphet az orvostudomány a rákkutatás terén.
Beindította a számítógépet, mind a hármat. Az első a gépi berendezések eredményeit elemzi , a másodikba táplálja be a segédméréseket. a harmadikon Vesper a személyes ügyeit intézi, általában zenét hallgat. Miután beindította a gázkromatográfot, bekapcsolta zenét kopogást hallott a labor ajtaján
- Igen - szólt oda Vesper. De nagyon nem örült neki, nem szerette ha munka közben zavarják, nem volt oda a társaságért.
- Egy nagyon jóképű katona vár rád a recepción - mondta Anna ahogy belépett a laborba.
- Most nem érek rá - mondta a lány
- De azt mondta hogy fontos és megvillantott valami Nemzetbiztonsági papírt.
- És nekem ehhez mi közöm? - kérdezte a lány, miközben levette a védő szemüvegét és a fekete gumikesztyűt
- Szerintem jobb lesz ha ezt vele beszéled meg.
- Ahogy akarod - válaszolta a lány, majd nem foglalkozott tovább a nővel. Anna kiment a laborból, majd néhány perccel később újra kinyílt az ajtó.
- Vesper mi történt a hajaddal? - támadta le a férfi. Vesperben azonnal feltörtek a régi emlékek, az örömet azonban azonnal a düh váltotta fel.
- Én is örülök hogy látlak - mondta a lány gúnyosan és próbált úgy tenni mintha a férfi ott sem lenne. de tudta, hogy ezzel még nincs vége a dolognak
- Mit csináltál a hajaddal? - Kérdezte a pasi újra. Nem hiszem el hogy ennyi év után csak ez érdekli.
- Mind a ketten megvívjuk a magunk csatáját. Te Amerika ellenségeivel küzdöttél, én meg a rákkal. - Vesper tudta hogy már nem sokáig tudja magát türtőztetni. Pontosan emlékezett rá hogy milyen érzelmeket hozott ki belőle a férfi.
- A segítségedre lenne szükségem - bökte kis Dorian.
- Most van rám szükséged? - vonta kérdőre a lány.
- Nem értem mi bajod, mikor elmentem nem bántad - mondta Dorian, mert tudta hogy mi böki Vesper csőrét.
- De bántam - fakadt ki a lány, nem bírta féken tartani a dühét, már szinte kiabált. - csak te ezt nem akartad észre venni. Túlfűtött a nagy amerikai hazafiasság, azt mondtad ha hazajössz megkeresel.
- Hiszen itt vagyok - mondta a férfi, kitárta a karját és pajkosan mosolygott.
- Jha - vágta rá mérgesen - csak azt felejtetted el hogy már három éve érkeztél meg az Edwardsra
- Ha tudtad, akkor miért nem kerestél? - kérdezte a férfi, de mikor kimondta már tudta hogy nem lett volna szabad
- Tudd meg hogy ott voltam - mondta a lány - Te voltál az egyetlen barátom és nem akartam önző lenni. Jó képet vágtam hozzá hogy elmész. Imádkoztam hogy ne essen bajod, számoltam a perceket mikor jössz haza. És nem jöhetsz csak így ide azzal, hogy a segítségem kell, nem folytathatjuk ott ahol abbahagytuk. Van saját munkám, saját életem - Dorian tudta hogy a lánynak igaza van.
- Ezt itt hagyom, ha mégis meggondolnád magad, ezen a számon el tudsz érni. - a csempézett asztalon a lány elé tolta a névjegykártyáját- Vesper látta hogy kézzel rá van írva egy mobilszám.
- Ha kimentél, csukd be magad után az ajtót - mondta a lány, de már nem nézett a férfira, az elektronmikroszkóp fölé hajolt. Dorian az ajtóban megállt, megfordult
- Jó volt téged újra látni

Újra itt!!!

2011-03-05T21:56:00.000+01:00

Hali mindenki!
Azt hiszem újra eljött az alkalom, hogy zavarjam köreiteket az én apró kis marhaságaimmal. Még nem tudom hogy mennyire leszek rendszeres, de most úgy érzem hogy újra van értelme írnom. Na szóval akkor csak jelzem hogy lesznek frissek a régiekhez is és lesnek újak is, csak még a rendszerezést kell átgondolnom. Csókollak benneteket

üdv

2010-05-13T17:56:00.000+02:00

A blogolást határozatlan időre felfüggesztem.

Screenplay 10. rész

2010-04-13T09:42:00.000+02:00

10.Rész
Nos, Hello. Elsőre csak ennyi.
Remélem, hogy jár még felém valaki. Kicsit gáz, hogy a munkával mentegetőzöm, de az egész annyira megöli az agyam azon részét ami még tudott álmodozni. Szóval nem nagy elvárásokat támasztani az olvasottakkal szemben. Csók, pussz, kössz

- Eljössz velem Afrikába? – kérdezte Kellan az egyik szünetben két előadás között. Ez volt az első értelmes mondat amit Sonny felé intézett, mióta Ash szakított vele. Annak már van vagy két hónapja. Sonny meg is lepődött rajta, hogy Kellan újra tudomást vesz róla. Mivel egészen eddig úgy gondolta hogy a szakításnak Sonny az oka.

- Te most ezt tőlem kérdezed? – kérdezte Sonny, hogy megbizonyosodjék róla Kellan tényleg rá gondolt.

- Persze, miért van még itt rajtad kívül valaki?

- Nincs – válaszolta Sonny, még érezte hogy Kellan neheztel rá

- Sajnálom hogy olyan hülyén viselkedtem – bökte ki Kellan

- El van nézve, viszont azt meséld el nekem, hogy mi is ez az Afrika

- Tudod ez olyan PR fogás, benne vagyok az Unicef gyermekvédelmi programjában, és sok pénzre van szükség. Persze jó reklám ha egy ilyen híres ember megjelenik, és a cégek akik engem támogatnak ragaszkodnak ahhoz hogy néha megjelenjek ilyen helyeken.

- Értem, és mikor mennék, meg mennyi időre?

- Hát két hónap múlva indulnánk, és egy hét az egész.

- Remek, egy kis környezetváltozás nem fog megártani senkinek sem.

- Okés, esetleg este átmehetek hozzád? – kérdezte kissé félénken

- Ugyan Kellan, úgy teszel mintha olyan félelmetes lennék.

- Nem vagy az csak kicsit szégyellem magam, hogy olyan gorombán viselkedtem veled – válaszolta bűnbánóan.

- Én, rád, dehogy – mondta Sonny majd megölelte a srácot. Kellan meg mint aki nem tud ellenállni a leküzdhetetlen késztetésének homlokon csókolta a lányt.

- Akkor este – mondta Kellan, majd felpattant a helyéről és kifelé indult az épületből.

- Hova mész? – vonta kérdőre Sonny kissé mérgesen – előadásunk lesz.

- Majd este lemásolom rólad, most mennem kell. Taylorral van találkozom.

- Olyanok lesztek mint a túledzett vadnyulak, kicsit visszább kellene venni, nem gondolod? – kérdezte Sonny, de Kellan mintha meg sem hallotta volna, már el is tűnt a tömegben.

- Hát ez remek – méltatlankodott magában, majd visszament az előadásra, ez volt az első alkalom, hogy szívesebben lett volna máshol, és nem a suliban. Valamiért nem tudta lekötni a tanár a figyelmét, pedig ez nagyon ritkán fordult elő. Mégis végigszenvedte az egészen este hatig tartó órákat, majd hazaindult.

Kellan Taylorral együtt Sonny házához ment. Steph nyitott nekik ajtót.

- Sziasztok fiúk – mondta feldobottan, majd Tay nyakába akaszkodott és megcsókolta.

- Egyedül vagy itthon? – kérdezte Kellan miután körbekémlelte a házat.

- Jha Sonny még nem ért haza a suliból, pedig már itt kellene lennie. Biztos valami közbejött neki

- Hát nem tudom, beszéltem vele a suliban, és megegyeztünk hogy itt találkozunk – magyarázta Kellan

- Értem, viszont addig is míg nem jön csücsüljetek le, csináltam vacsit – mondta Steph ,majd visszament a konyhába, a fiúk meg követték őt.

- Tudjátok mit láttam az egyik pletykalappban? – kérdezte Steph, miközben a sütő felett sertepertélt, és a szószt kóstolgatta. A fiúk nem válaszoltak, ezért folytatta – egy címlapon egy hatalmas kép Ashleyről és Jackről, ahogy kéz a kézben sétálnak a Rodeo Driveon – mondta és végig Kellan reakcióját figyelte. De a srác arca mozdulatlan maradt, semmi érzelmet nem lehetett leolvasni róla.

- De legalább dobta végre azt a szánalmas Brigittet – jegyezte meg Tay.

- Hát igen – válaszolta Steph – csak azt sajnálom hogy Jack nem Sonnyval jött össze.

- Szerintem így minden sokkal jobb lesz – mondta Kellan.

- Kezdek aggódni Sonny miatt, ilyenkor már gyalog is visszaér az egyetemről – mondta Steph aggódva

- Ugyan kicsim, Sonny már nagylány és tud vigyázni magára – mondta Tay és újra megcsókolta a lányt.

- Én azért mégis felhívom őt hogy hol van – mondta Kellan és az ő hangjában is hallani lehetett az aggódást. Kiment a konyhából a nappaliba

- Vele meg mi van? – kérdezte Steph halkan, hogy csak Tay hallja

- Nem tudom, egész délután furcsa volt, csak annyi mesélt el hogy újra beszélnek Sonnyval, meg hogy elhívta Afrikába.

- Nem veszi fel, vagyis hogy pontos legyek még csak ki sem cseng neki a mobil. Kezdek aggódni. Elmegyek körüllesek az egyetemen, hátha ott van még, és akkor nem volt okunk az aggodalomra – mondta Kellan, és sem Tay sem Steph nem tudott szóhoz jutni, Kellan már el is viharzott.

- Tényleg nagyon furcsán viselkedik – állapította meg Tay

- Te lehet kettőjük közt van valami – jegyezte meg kicsit alattomosan Steph.

- Nem hinném, szerintem csak Ash és Jack miatt van az egész, ők olyan pártévesztésben szenvednek – mondta Tay – De most ne foglalkozzunk velük, inkább használjuk ki hogy csak kettesben vagyunk – ajánlotta fel Tay

Este tíz körül hangos kopogásra ébredtek. Kellan dörömbölt az ajtón.

- Nem találtam sehol, olyan mintha teljesen nyoma veszett volna. Senki sem látta mikor eljött az egyetemről. Csak ezt találtam, de ez nem az ő keze írása – mondta Kellan és Steph orra alá nyomott egy papír fecnit.

- Visszamentem Torontóba, majd jelentkezem – olvasta fel Sonny szavait Steph. – Miért menne vissza Torontóba, és miért nem hívott fel.

- Nem tudom, de azt sem értem hogy miért az egyetemi szekrényébe volt begyömöszölve ez a levél. Én rosszat sejtek – mondta Kellan

- Ugyan, nyugi, ez még nem jelent semmit. Akárhol lehet. A rendőrségre sem mehetünk, még nem telt el egy nap.

- De mi van ha valaki elrabolta – mondta Kellan.

- Nem kell mindenhol rémeket látni – próbálta Tay megnyugtatni Kellant

- Jól van akkor holnap délig várjunk és ha nem jelentkezik akkor megyek a rendőrségre és bejelentem az eltűnését.

- Megegyeztünk – mondta Kellan megadóan, majd hazament. Reggel az volt az első dolga, hogy felhívja Sonnyt. De a telefonja még mindig nem volt elérhető. Négyszer próbálkozott, majd miután sikertelen volt, így felhívta Stephenit.

- Még nem jött haza – mondta azonnal mikor meglátta hogy Kellan hívja.

- Átmegyek – válaszolta Kellan, és meg sem várta mit mond Steph, már bontotta is a vonalat és indult is. Mire Sonny házához ért már két kocsi is parkolt a kocsi behajtón. Az egyik Ashleyé volta másik meg Lucasé.

- Sziasztok – üdvözölt mindenkit ahogy belépett a házba.

- Azt hiszem komoly helyzettel állunk szemben – mondta Steph

- Van egy ötletem, Sonny volt egy rendőrnél, egy felügyelő – mondta Ash – Bocsi de miattad volt ott – tette hozzá és Lucasra nézett. – Félt tőled, és elment a rendőrségre és azt hiszem Linus Rhys nevű nyomozóval beszélt.

- Miért félt tőled? – kérdezte Jack kiakadva

- Ez most nem számít, én most elhúzok a nyomozó után – mondta Kellan és már el is viharzott.

- Miért félt tőled Sonny? – kérdezte kicsit hangosabban Jackson.

- Jackson ez most tényleg nem számít – próbálta megnyugtatni Ashley a srácot, de Jack hajthatatlan volt.

- De igenis számít, mi van ha megint történt valami és félelmében ment el

- Figyelj rám Jackson – mondta Lucas és felállt, szembefordult Jack-kel. – Nem fogok kertelni, miattad volt az egész. Nem kellett volna kikezdened a csajommal – tette hozzá Lucas, majd gyomorszájon vágta Jacksont. Persze a srácnak sem kellett több, hogy jön ahhoz ez a taknyos kis senki, hogy mindenért őt hibáztassa. Jackson ökölbe szorított kezekkel támadt rá a srácra és teljes erőből ütni kezdte. Tay-nak egymaga esélye sem volt szétválasztani őket. Épp jókor jött a segítség Tristan személyében.

- Halihó Sonny idehaza van? – kérdezte ahogy belépett a házba, és akkor meglátta hogy a két férfi a földön verekedik. – Itt meg mi folyik? – kérdezte de nem várta meg a választ már Taylor segítségére sietett hogy szétválassza a két pasit.

- Megöllek te mocsok – mondta Jack, és Tristan meg Tay alig tudták távol tartani Lucastól.

- Most azt hiszem jobb lesz ha elhúzol – mondta Steph. Lucas nem válaszolt csak fogta a dzsekijét és elment.

- Ti tudtátok? – kérdezet Jack még mindig ingerülten

- Sajnálom, el kellett volna mondanunk, de Sonny ragaszkodott hozzá hogy ne mondjuk el – magyarázkodott Ash.

- Jogom lett volna tudni róla. Az én hülyeségem miatt van ez az egész, ha nem akadok ki mikor meglátom akkor minden rendben lenne, és ha láttam volna hogy Lucas bántja akkor minden másképp lenne

- Jackson nyugodj meg, túl sok a ha és az is lehet hogy semmi baja, csak egy kicsit el kellett tűnnie a világ elől – próbálta lenyugtatni Ashley

- Kérlek, most inkább ne is beszéljünk erről – csitította, majd Kellan után indult.

- Szerintem mi azért maradjunk itt, hátha Sonny is hazajön – mondta Steph nyugodt hangon, de azért látszott rajta hogy cseppet sem nyugodt. Jackson először nem tudta eldönteni hogy most Kellan után eredjen, vagy próbálja meg követni Lucas. Élt benne a gyanú hogy a srác keze van a dologban. Mi van ha egy elmebeteg, ha valaki képes megütni azt akit szeret az bármire képes lehet. Azt látta a legkézenfekvőbbnek hogy Lucas után eredjen.

- Hello Kellan, mert Lucas után indultam. Valamiért nagyon ellenszenves nekem az a srác.

- Csak azért mert egyszer bántotta Sonnyt.

- Kellan nem hiszem el, hogy lehetsz ennyire vak, ennyire naiv – akadt ki Jack, és lecsapta a telefont.

Kellan már a rendőrség előtt állt a kocsival, kiszállt és próbált nem feltűnést kelteni, hogy az emberek ne vegyék észre, most nem akart reflektorfénybe kerülni. Most olyan átlagos kisember akart lenni, mint mindenki más, hétköznapi ember, hétköznapi gondokkal.

- Jó napot Linus Rhyst keresem – mondta a recepciónál

- Nincs bent. Egy helyszínen van – mondta a lány. Kellan erősködött, hogy a csaj adja meg a helyszín címét, de a rendőrnő hajthatatlan volt, mivel Kellannak semmi keresnivalója nem lenne a helyszínen. De azért annyit sikerült elérnie hogy a csaj megadja a felügyelő telefonszámát. Kellan legyőzötten indult a kocsija felé, közben pedig tárcsázta a felügyelő számát.

- Hallo itt Rhys felügyelő – szólt bele a férfi

- Jó napot. Kellan Lutz vagyok, még nem találkoztunk, de az egyik közeli barátom nem olyan rég önnél járt a rendőrségen. Nagyon aggódom miatta, mivel nem szokott így szó nélkül eltűnni, és semmi érdemleges magyarázat nincs az eltűnésére – zúdította a nyomozóra a rengeteg infót.

- Talán Sophine Edinburghról van szó? – kérdezte azonnal a felügyelő

- Igen – vágta rá Kellan, egy részről ez megnyugtatta, mer a felügyelő ezek szerint emlékszik Sonnyra, másfelől viszont ez aggodalommal töltötte el, ezek szerint komoly gond van a felügyelő is aggódik. – Két óra múlva végzek, ha megfelel akkor az UCLA főépületénél találkozhatnánk – ajánlotta fel Rhys.

- Rendben, akkor két óra múlva – egyezett bele Kellan.

Kellan idegesen mászkált fel és alá az egyetem parkolójában, szombat volt, és szinte alig pár ember lézengett a suliban, csak pár biflos, Kellan egy pillanatok meg is mosolyogta, hogy Sonny is itt lenne, ha nem tűnt volna el. Néha ő is nagyon kocka tud lenni, aztán rá is jött hogy ez az egész nem is olyan muris. Minden egyes közelgő autó neszére falkapta a fejét, de tudta hogy a felügyelő még nem érkezhet meg. A kocsijának támaszkodva várt és várt, de az idő szinte csigalassúsággal vonszolta magát. Majd 45 percnyi késéssel megérkezett a felügyelő.

- Elnézést hogy késtem, de egy családi erőszakhoz lettünk kihívva. Az apa megölte a feleségét, és meg kellett várni míg kijönnek a gyámügyesek – magyarázkodott Rhys.

- Ugyan semmi gond. Csak nagyon aggódom egy barátom miatt.

- Sophine nagyon rémült volt mikor nálam járt, de sajnos meg van kötve a kezem ilyen esetekben. Rosszak a törvények, és az a baj hogy az ilyen mocskok mindig megússzák – háborodott fel Rhys.

- Van valami ötlete hol is kezdhetnénk? – kérdezte Kellan

- Először is utána kellene nézni annak a Lucas Stewart nevű srácnak, aki miatt Sonny nálam járt – mondta a felügyelő

- Nem is tudom, nekem semmi furcsa nem volt Lucason, sőt ma még úgy is nézett ki mint aki aggódik

- Fiam – mondta Rhys is megveregette Kellan vállát – Hidd el nekem tudom mivel állunk szemben. Nem minden olyan amilyennek látszik. Sonny félt tőle, tudjuk hol lakik az a fiú? – kérdezte Rhys

- Igen, nálam, amióta ideérkezett Torontóból. Az ég világon semmi furcsa nincs rajta, olyan átlagos mint én.

- Na persze te meg az átlagosság, tőled van oda az összes kis csitri a környéken – mondta a felügyelő viccesen.

- Oké akkor nem átlagos, szereti a sportot, a jó bulikat, a gyors kocsikat, és szerintem szereti Sonnyt.

- Pont mint te?

- Nem, én nem úgy – magyarázkodott Kellan

- Nem ez itt a lényeg, hanem hogy ő mennyire szereti szegény lányt.

- Arra gondol, hogy őrült? – kérdezett rá Kellan.

- Még az is lehet – mondta Rhys. – Nos akkor most irány hozzád, azt meglátjuk hogyan tovább – mondta Rhys, majd behuppant Kellan kocsijába.

- Elment – állapította meg Kellan miután átfésülték a házat és szinte semmi nyoma sem volt annak hogy Lucas akár csak egy napot is töltött volna Kellan otthonában.

- Nos ez egyre gyanúsabb – állapította meg Rhys – Valami használható nyom kellene amerre elindulhatnánk – tette hozzá. Kellan valamit mondani szeretett, de akkor megcsörrent a mobilja

- Azonnal ide kell jönnöd – mondta Jack a telefonba

- Ácsi, lassíts – szólt rá Kellan

- Figyi nem érünk rá, itt vagyok egy raktárnál és épp Lucast látom ahogy egy hatalmas utazótáskát vett elő a csomagtartójából.

Kérés!

2010-02-28T14:31:00.000+01:00

Mivel mint látjátok a helyesírásommal komoly gondok vannak, ezért arra jutottam, hogy kellenen nekem egy olyan emberke aki hajlandó átolvasni az irományaimat és kijavítani a bennük levő töménytelen hibát. Olyan "áldozatra" lenne szükségem aki tisztában is van a bétázál lényegével, és akinek ez nem okoz gondot. Akit érdekel az írjon ide kommentet, vagy a patassybarbara@gmail.comra is írhat. Köszike, a részleteket majd megbeszéljük, csók.

Grunge 3.rész

2010-02-21T18:23:00.000+01:00

3. rész
A számláló tanulsága szerint vagytok az oldalon, csak az a baj hogy semmi jelet nem kapok tőletek, és ez elszomorít. Nem írom azt hogy ha nem kommenteltek akkor nem lesz friss, mert az zsarolás. Viszont bevallom jól esne ha kicsike kis okfejtéseket vagy véleményeket írnátok. Persze ez nem vonatkozik azokra akik rendszeresen írnak nekem kommenteket. Puszika érte Haileynek, Kimifannak, Tytának, Emynek, Reginek és mindenkinek akinek a neve most hirtelen nem jut eszembe. Nagy szeretet nektek.

Egy takaros kis házba költöztek Seattle külvárosában, igazi fehérkerítéses ház, igazi szomszédokkal, meg 6 hálószobával. Angel az első pillanattól fogva imádta az új otthonát. Bruce azt mondta mindenki választhat szobát magának. Még szerencs, hogy nem ugyanazok voltak az igényei mint Stellának Biztos volt abban hogy Stella az utcára néző szobát választja majd. És nem is tévedett, de mikor meglátta a kertre néző szobát, magában még elégedett is volt. Tetszett neki a szoba és a kilátás is, az udvar a ház mögött gyönyörű volt. Gondosan ápolt fű, néhány fával a kert végében. Angel már alig várta a tavaszt, mert az ébredő természetnél nincs szebb. Még csak néhány perce voltak a házban, mikor fékcsikorgást hallottak. Bruce kiment a ház elé hogy megnézze mi történt. És meglepetten látta, hogy a 3 személykocsijuk sorakozik a ház előtt, meg egy nagy katonai teherautó, ami a cuccaikat hozta.

- Jó napot. – üdvözölte Brucet egy tiszt. Angel apja viszonozta a köszöntést. – Nos remélem elégedettek az új otthonukkal, engedelmével idehozattam minden holmijukat

- Ennek nagyon örülök, szolok is a lányoknak, hogy segítsenek behurcolkodni.

- Parker alezredes arra semmi szükség, majd a fiúk elintézik. – mondta a férfi és akkor fél tucat egyenruhás fiatal ugrott ki a teherautóból. – Csak azt mondják meg nekik hogy mit hova tegyenek.

- El vagyunk kényeztetve. – mondta Bruce mosolyogva. Angel csak mosolygott mikor meglátta a fél tucat katonát. Csak arra tudott gondolni, hogy az egyenruha talán élete végéig elkíséri majd. Épp akkor lépett ki a házból, mikor kivették a teherautóból az erősítőt.

- Azt majd én beviszem. – mondta a lány és a kocsihoz ment.

- De nehéz. – mondta a férfi.

- Tudom, az enyém. – válaszolta a lány mosollyal az arcán. Épp elvette a férfitól az erősítőt, mikor elhajtott a ház előtt egy fekete Pontiac Firebird. A sofőr lelassított és megbabonázva bámulta a lányt. Angel is akarata ellenére követte a tekintetével a kocsit, vagy inkább a sofőrt.

- Mégis kell segítség? – kérdezte az egyenruhás.

- Kösz nem, vele bírok – mondta a lány de közben a lassan távolodó kocsit figyelte. Bement a házba, és onnan az emeletre. Angel egész napot a dolgai pakolászásával töltött. Az ágy, a mögötte lévő gardrób, az íróasztal. Csak a gitárt nem tudta hová rakni. Először az asztal mellé rakta, aztán fogta és kivitte a gardróbba. Ott nincs jó helyen, gondolta magában, és végül az ágy és a teraszajtó közt találta meg a végső helyét. Miután végzett a szobájában úgy döntött szemügyre veszi a ház többi részét. Stella szobáját nagy ívben kikerülte, de azt akaratlanul is hallotta, hogy a lány már a telefonba panaszkodik valakinek. A konyhában sokasodtak a kipakolásra váró dobozok. Betty és Bruce eltűntek valahová. Betty úgysem haragszik meg ha kicsomagol. Előbb a konyhát csinálta meg, majd a nappalit. És végül felkerültek a képek a falakra. Az apja, az anyja és ő, az új lányok. Bettyt kedvelte, mert szint vitt az apja életébe, de Stella egész más volt, ellenszenves és kiállhatatlan. Sokszor cikizte a hobbija miatt. Angel úgy döntött körülnéz a környéken, írt pár sort és a hűtőre rögzítette, egy mágnessel. Cipőt húzott és kilépett a házból, Seattle illata. A lehető legjobb hely arra ha zenélni akar. Seattle Amerika legtanultabb városa, kiugrási lehetőség nélkül. A fiatalok vagy tanulnak vagy zenélnek. Angel is ez akarta csak azt nem tudta eldönteni, hogy a kettő közül melyiket választja majd. Körbe sétálta a háztömböt, közben azon gondolkodott hogy minden reggel majd ezt a távot fogja futni. A házuk kertszomszédja előtt járt. Megint ugyanaz a kocsi és ugyanaz a férfi, vagy mégsem, gondolkodott el Angel, mikor meglátta hogy egy másik srác jelenik meg mellette aki pont úgy nézett ki, mintha ikrek lennének. A kocsit bütykölték, aztán az egyik észrevette Angelt és megbökte a másikat.

- Te P figyeld a csajt. – mondta a srác és akkor a másik is a lányra nézett, Angel zavarba jött gyorsan elkapta a fejét, és gyorsított a léptein.

- Most költöztek ide, láttam mikor bevitte az erősítőjét. – mondta P félvállról, de legbelül örült hogy újra látta a lányt. Angel eltűnt a látószögükből, P minden figyelmét újra a kocsira szentelte.

- Ugye tudod hogy keresnünk kell egy basszusgitárost.

- Tudom, holnap beszélek a 212-es fiúkkal, aztán csinálunk egy meghallgatást.

- Mindenképp lépni kell. – mondta a másik srác.

- Pontosan tudom. – válaszolta a másik akit csak P-nek szólított az előbb.

- Fiúk gyertek be, kész a vacsora. – hallatszott egy női hang, azzal a két férfi otthagyta az autót és bement a házba. Mire Angel hazament senki sem volt otthon. Csak lézengett az üres házban, de mivel teljesen egyedül volt, felment a szobájába és előkapta a gitárt, beszúrta a kombót és pengetett egy kicsit. Annyira beleélte magát hogy tökre leizzadt, és ablakot kellett nyitnia. Aztán maga sem tudta hogy miért, de a gitárral a kezében kilépett a teraszra és ott játszott tovább.

Angel észre sem vette, hogy eltelt a hétvége. Hétfő reggel volt.

- Biztos, hogy nem akarod hogy elkísérjelek? - kérdezte Bruce.

- Apa nyugi már nagykislány vagyok.

- Azt tudom és pont azért azt hiszen hogy épp itt az ideje hogy saját kocsid legyen. - mondta Bruce, és meglobogtatta a Wrengler kulcsait. - Ezentúl csak a tied. - mondta és odaadta a lánynak a kulcsokat.

- Kösz, kösz, kösz. De most mennem kell, nem akarok az első nap elkésni. - válaszolta Angel, és már el is viharzott. Hamar a sulihoz ért, keresett egy üres helyet a parkolóban, beállt a kocsival, és épp indulni akart mikor valaki megszólalt mellette.

- Ugye új vagy itt? - kérdezte a lány kedvesen.

- Ennyire látszik? - kérdezett vissza Angel. - Amúgy Angel Parkernek hívnak. - mutatkozott be.

- A helyedben nem hagynám itt az autót.

- Figyi nagyon örülnék neki ha segítenél.

- Persze. - vágta rá a lány. - Bocs, engem Maggie Cornellnek hívnak. - mondta a lány mosolyogva. - Most költöztetek ide?

- Igen pénteken érkeztünk. - válaszolta Angel, Maggie már az első pillanatban szimpatikus volt neki.

- Kinek az osztályába jársz?

- Várj megnézem, fel van írva egy fecnire. - kutatott a táskájában. - Meg is van, angol irodalmam lesz az 522-esben.

- Akkor ezennel elárulom neked, hogy osztálytársak vagyunk. - mondta Maggie, Angel ennél jobb hírt nem is kaphatott volna.

- Ennek igazán örülök. - válaszolva diplomatikusan, enyhe mosollyal az arcán, az apjától megtanulta, hogy az első alkalommal nem szabad elárulnia az érzéseit idegennek, bármennyire is megnyerő.

- Gyere megmutatom merre kell menni. - mondta a lány majd együtt mentek be az ódon épületbe. Minden pont olyan volt mint Quanticoban, épp olyan nyüzsgés volt csak az arcok voltak mások. - Nos ez lenne az. - mondta Maggie, és belépett a zsibongó terembe. A megszokott helyére ült, Angel viszont nem tudta hogy mi legyen. Maggie mosolyogva mutatott a mellette lévő asztalra. Angel lepakolta a cuccait és várta hogy kezdődjön az óra. Egy fiatal tanár lépett be az osztályba, még igen csak kezdő lehetett. De Angelnek tetszett az angol óra, amit tartott, csak mosolygott a kicsengetés után is.

- Mi tetszik ennyire? - kérdezte Maggie.

- Csak hogy a könyveket amiket felsorolt mind olvastam már.

- Szeretsz olvasni? - kérdezte a lány már az ebédlőben, Angel nem is vette észre hogy mikor szaladt el ilyen hamar az idő.

- Hát ahonnan jövök, nem sok szórakozási lehetősége volt az embernek.

- Mesélj nekem az otthonodról.

- Nincs nagyon mit. Apa hivatásos katona mióta az eszemet tudom, egy támaszponton nőttem fel, sok egyenruhás között. Nincs tesóm, anyukám 5 éves koromban meghalt. - mesélte Angel, és most először tudta kimondta anyukája elvesztését anélkül, hogy összeszorult volna a gyomra. - Apának van egy új felesége, nekem meg egy mostohanővérem. Nem vagyunk valami jóban. De most mesélj te.

- Hát én vagyok a legfiatalabb a családban, van 2 nővérem és 3 bátyám.

- De jó lehet a nagycsalád.

- Persze, főleg hogy már csak a legfiatalabb bátyám Chris, meg a nővérem Suzy lakik otthon. Patrick és Katy házasok, neki már van is egy 3 éves kislánya. - Angel látta hogy Maggie mekkora szeretettel beszél a családjáról.

- De ez meg csak 4 tesó.

- Igen ott van még P, ő pont 10 évvel öregebb nálam. Gyakran jön haza, de a magánéletéről nem tudni semmit.

- Ha terhes vagyok számodra nyugodtan leléptethetsz. - mondta Angel.

- Nem arról van szó, csak Chris azt ígérte eljön értem. - válaszolta zavartan a lány.

- Gyere elviszlek. - ajánlotta fel Angel.

- Megköszönném, mert gyalog elég messze van.

- Ne viccelj a reggeli tippért ez a minimum.

- Na meg is érkeztünk.

- Ez vicces, tudod hol lakom? A kertetek végében.

- Hát ez tök király, fantasztikus lesz. - ujjongott Maggie.

- Igen szerintem is, és ha gondolod akkor minden nap jöhetsz velem suliba. - És minden reggel együtt mentek a suliba, majd Angel minden nap hazavitte Maggiet.

- Van valami programod a hétvégére? - kérdezte Maggie péntek délután.

- Nem nagyon gondolkodtam ezen. Rajtad kívül senkit sem ismerek.

- Akkor épp itt az ideje. Nincs ellentétes, 8-ra ott vagyok érted.

- Hová megyünk? És hogy kell megjelenni? - szegezte a lánynak a kérdéseket.

- A helyben nincs semmi extra helyi fiatalok gyülekeznek egy kis klubban. A zene is tűrhető, sőt néha elég jó. Volt mikor a tesóim is felléptek, csak most van egy kis gondjuk. Akkor este.

- Mindenképp. - válaszolta a lány mosolyogva, felcsigázta a buli gondolata. Egészen este 8-ig azon aggódott hogy mit vegyen fel, aztán végül, az apja egyik szakadt edzőnadrágja mellett egy olajzöld felső és egy pár bakancs mellett döntött. Tökéletes alapította meg magában. A haját bal oldalt választotta szét, és szétengedve hagyta. Csengettek. - Majd én nyitom. - Kiáltotta Angel, és már rohant is le a lépcsőn. Kinyitotta az ajtót, de nem Maggie állt ott.

- Őőő. Te vagy Angel, Maggie küldött érted, mert még nem készült el. - hadarta a srác. Angel meg csak bámulta a pasit. - Bocs Chris vagyok, Maggie bátyja.

- A legkisebb. - csúszott ki a száján. - Elmentem. - kiabált be a többieknek. Már épp beült volna a kocsiba mikor az apja kilépett az ajtón.

- Kisasszony gyere csak vissza. - szólt a férfi.

- Basszus apa, sosem csináltál ilyet. - mondta a lány szemrehányóan az apjának.

- Csak elfeledtél valamit. - mondta az apja és elővett egy 50 dolláros bankjegyet a tárcájából. - És nem drogra költeni.

- Baszki, had menjek már. - azzal elkapta a pénzt, nyomott egy gyors puszit az apja arcára és meg a kocsiban is volt.

- Aggódó szülők. - jegyezte meg Chris.

- Apa már csak ilyen, sosem teszi túl magát azon, hogy már nem vagyok az az 5 éves felénk kislány. - válaszolta Angel.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze. - vágta rá egyből Angel

- Te gitároztál a múlt héten?

- Jha, új szedők vannak rajta és meg be kell futtatnom. Elég gyengén ment. - válaszolta a lány.

- Hát őszintén szerintem viszont jó voltál. Milyen cuccod van?

- 5 húros Ibanez, Hughes láda, meg egy ugyanolyan lámpás fej.

- Jó cucc. Mióta játszók?

- 6 éve, csak ugye elköltöztem és a zenekar Quanticoban maradt.

- Játszottál zenekarban?

- Persze, nem csak viccért költöttem annyi zsét a cuccra.

- Na meg is érkeztünk. - mondta Chris és leparkolt egy elhagyatott raktárépület előtt.

- Szóval ide jár a seattlei fiatalság.

- Itt gyülekezünk. Ma kifejezetten sokan lesznek, mert az egyik haveromék lépnek fel. Az is lehet hogy már hallottál róluk. - mondta Chris miközben odaintett a biztonságőrnek

- Nem hiszem nem nagyon hallgattam már zenéjét csak amiket mi játszottunk - válaszolta Angel, miközben bementek a klubba. Odakint még világos volt. Angel meg még ekkora tömeget életében nem látott. Mindenhol emberek tolongtak, a bárnál sorba kellett állni, a színpad előtt fiatalok ugrálta, a színpadon meg egy banda hangolt.

- Mit kérsz inni? – kérdezte Chris.

- Egy kóla elég lesz. – mondta Angel és az egyik oszlopnak támaszkodva figyelte a zenekart.

- Tessék. – nyomta a kezébe a kólát.

- Ez gyors volt. – lepődött meg Angel, majd a pult felé nézett, és ott még mindig kígyózott a sor.

- Gyere bemutatlak nekik. – mondta Chris és azzal magával ráncigatta a csajt a fiúkhoz. – Angel ők a fiúk, Kurt az énekes, Krist a gitáros, és Dale a dobos. De mindenki ért mindenhez. Fiúk ő Angel, a húgom barátnője.

- Hello Angel. – köszönt a 3 fiú egyszerre.

- Sziasztok. – Angel zavarban volt, de egy szerencséje volt, hogy megjelent Maggie.

- Csá fiúk. – intett oda a többieknek, majd Angelhez ment. – Bocs hogy csak úgy rásóztalak a bátyámra.

- Semmi gond, jó fej.

- Néha fárasztó tud lenni. – magyarázta Maggie, közben perig a srácokat figyelte, akik a színpadon sertepertéltek.

- Mindig ilyen nagy az élet errefelé? – kérdezte Angel

- Jha, főleg mikor élőzene van. Őket én is nagyon bírom, jól nyomják.

- Ahogy elnézem, ne nem csak a zenét bírod, hanem az énekest, azt a Kurt fiút is.

- Anyám a bőröm alá látsz. De most mond meg, hogy nem cuki.

- De nagyon helyes szőke feje van. Kicsit olyan mint a volt pasim. – csúszott ki Angel száján

- Na mesélj a volt barátodról.

- Hát valójában ez egy érdekes történet, mi nem is jártunk csak az utolsó quanticoi éjszakát töltöttem vele. – mondta el Angel, nem tudta magában tartani, jó volt Maggievel olyan érzése volt mint akit már vagy ezer éve ismer.

A zenekar hamarosan játszani kezdett egy nótát. Kurt végig Maggievel szemezett, olyan kis visszafogott szerelem volt kialakulóban köztük. Aztán kis szünetet tartottak, és akkor mind a 3 srác odajött a csajokhoz.

- Csatlakozhatunk? – kérdezte Krist

- Persze gyertek üljetek le. Chris már bemutatta a barátnőmet? Angel is gitározik. – mondta Maggie.

- Min játszol? – kérdezte Dale.

- Basszuson. – válaszolta Angel.

- A tesóid is basszusost keresnek. – mondta Kurt Maggienek, még egy ok hogy ránézhessen

- Mennünk kellene játszani. – mondta Krist mikor meglátta hogy a tulaj igen csak az óráját bámulta .

- Akkor mi most megyünk. – mondta Kurt elmélázva, majd felment a színpadra, elkapta a mikrofont és felkonferálta a következő számot. – Akkor most szóljon a Blew minden jelenlévőnek, és külön Maggie Cornellnek. – Angel látta ahogy Maggie eltűnik a székében, annyira kicsire zsugorodott zavarában, majdnem kinevette de aztán erőt vett magán. Próbált a dalra koncentrálni, de egyszer csak valami az ajtó felé vonzotta. Kinyílt az ajtó, és akkor megjelent a férfi, aki a Pontiacot is vezette, meg aki Chrissel beszélt az udvaron. Angel teljesen elvesztette az eszét, megbabonázottan bámult az ajtó fel, Maggie is odanézett.

- Na P is megjött. De a csajt nem ismerem. – mondta Maggie, és Angel is akkor vette csak észre, hogy P nem egyedül van, egy csaj jött mögötte, és a férfi kezét fogta.

- Én viszont igen. Ő a mostohanővérem.